Egy évtizeddel ezelőtt úgy tűnt, hogy a globális nukleáris ipar visszafordíthatatlan hanyatlásnak indult. A biztonsággal, a költségekkel és a radioaktív hulladékkal kapcsolatos aggodalmak elfojtották a lelkesedést egy olyan technológia iránt, amelyet egykor a bőséges és olcsó energia forrásának tekintettek. Most azonban széles körben is az újjáéledéséről beszélnek, amelyet a Microsoft, a Google és az Amazon technológiai óriás által bejelentett beruházások, valamint a gazdag nemzetekre nehezedő, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló növekvő nyomás táplál. 

De mennyire valós a visszatérés? Amikor az 1950-es és 1960-as években először fejlesztették ki a kereskedelmi célú atomenergiát, a kormányokat elcsábította annak látszólag korlátlan lehetősége. Az atomreaktorok ugyanolyan félelmetes erőket tudtak felszabadítani, mint amilyeneket az atombombák, ám ezzel otthonok millióinak biztosítottak villamos energiát. Mivel egyetlen kiló uránból mintegy húszezerszer annyi energia nyerhető, mint egy kiló szénből, ez tűnt a jövőnek.  

A technológia azonban félelmet is keltett a lakosság körében, amit igazolt a csernobili katasztrófa, amely 1986 elején radioaktív szennyeződést terjesztett Európa-szerte. Ez széles körű nyilvános és politikai ellenállást szült, és lassította az iparág növekedését. 2011-ben a japán Fukusima Daiicsi erőműben történt újabb baleset ismét felerősítette a nukleáris biztonsággal kapcsolatos aggodalmakat. Japán le is állította az összes reaktorát az incidens után, és azóta csak 12 reaktor indult újra. Németország úgy döntött, hogy teljesen kivonul az atomenergiából. Más országok visszavonták az új erőművekbe való beruházási terveiket vagy meghosszabbították az elöregedő létesítményeik élettartamát. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint ez 2011 és 2020 között világszerte 48 GW villamosenergia-termelés elvesztéséhez vezetett. 

A nukleáris fejlesztés azonban nem állt le, Kínában például 2011-ben 13 atomreaktor működött. Peking számára, amely a gyorsan növekvő villamosenergia-igény kielégítésére törekszik, a nukleáris energia létfontosságú szerepet játszott és játszik ma is. Most pedig úgy tűnik, hogy az ágazat iránti érdeklődés máshol is növekszik. Ennek részben az az oka, hogy a fejlett országok keresik az energiaigény kielégítésének módját, miközben igyekeznek teljesíteni a párizsi megállapodás szerinti kibocsátáscsökkentési célokat.  

Az idei az előrejelzések szerint az eddigi legmelegebb év lesz, ezért egyre nagyobb a nyomás a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Emellett az energiabiztonság kérdése – Oroszország ukrajnai inváziója nyomán – szintén szerepet játszott. Dél-Korea például nemrég elvetette azon terveit, amelyek szerint a következő négy évtizedben fokozatosan leállítja a nagyszámú atomerőműparkját, ehelyett újabbakat fog építeni. Franciaország pedig bár korábban úgy gondolta, hogy csökkentené a nukleáris energiától való függőségét, amely az ország villamos energiájának a 70 százalékát biztosítja, ehelyett nyolc reaktort akar építeni. 

Emellett a múlt héten az Egyesült Államok kormánya az Azerbajdzsánban tartott ENSZ éghajlatváltozási konferencián (COP29) megerősítette, hogy 2050-ig meg kívánja háromszorozni a nukleárisenergia-termelést, amire a tavalyi COP28-konferencián tett ígéretet. Most  

31 ország, köztük az Egyesült Királyság, Franciaország és Japán, megállapodott abban, hogy 2050-ig megpróbálják megháromszorozni az atomenergia használatát.  

A november 22-én, pénteken véget érő COP29.en az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság bejelentette, hogy együttműködnek az új atomenergia-technológiák fejlesztésének felgyorsítása érdekében. A tavalyi COP28 zárónyilatkozatában pedig megállapodtak abban, hogy az atomenergiának az egyik olyan zéró vagy alacsony kibocsátású technológiának kell lennie, amelyet „fel kell gyorsítani” az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében. 

A tiszta energia iránti éhség azonban nem csak a kormányok részéről jelentkezik. A technológiai óriások arra törekszenek, hogy egyre több olyan alkalmazást fejlesszenek ki, amelyek mesterséges intelligenciát használnak. Ez utóbbi azonban adatokra támaszkodik, az adatközpontoknak pedig állandó, megbízható áramra van szükségük. A Barclays Research szerint az adatközpontok az Egyesült Államok áramfogyasztásának a 3,5 százalékát teszik ki, és ez a szám az évtized végére több mint 9-re emelkedhet.  

Szeptemberben a Microsoft 20 évre szóló szerződést írt alá a Constellation Energytől történő áramvásárlásról, ami a pennsylvaniai Three Mile Island erőmű újranyitásához vezet – itt volt az USA történetének legsúlyosabb nukleáris balesete, amikor is 1979-ben egy reaktor részlegesen megolvadt. Az erőmű másik reaktora a negatív közmegítélés ellenére 2019-ig tovább termelt áramot. A Constellation Energy vezérigazgatója, Joseph Dominguez az újranyitásról szóló megállapodást az atomenergia mint tiszta és megbízható energiaforrás újjászületésének erőteljes szimbólumaként jellemezte.  

Egyes technológiai óriások más megközelítést alkalmaztak, a Google ugyanis azt tervezi, hogy úgynevezett kismoduláris reaktorból (SMR) előállított energiát vásárol majd. Ez egy olyan születőben lévő technológia, amelynek célja, hogy az atomenergiát könnyebben és olcsóbban lehessen előállítani és alkalmazni. Az Amazon is támogatja az SMR-ek fejlesztését és építését.  

A nyugati országokban az új erőműveket szigorú, modern biztonsági előírásoknak megfelelően kell megépíteni, csakhogy ez a puszta méretükkel együtt megfizethetetlenül drágává és bonyolulttá teszi a létrehozásukat. A Hinkley Point C jó példa erre. Nagy-Britannia első új atomerőműve az 1990-es évek közepe óta egy délnyugat-angliai partszakaszon épül, és a tervek szerint az ország elöregedő reaktorparkját felváltó erőművek közül ez lesz az első. A projekt azonban mintegy ötéves késésben van, és a tervezettnél akár 11,5 milliárd dollárral többe fog kerülni. Ez nem egyedi eset. Az Egyesült Államok legújabb reaktorai a georgiai Vogtle erőműben hét év késéssel nyíltak meg, és több mint 35 milliárd dollárba kerültek, ami jóval több mint kétszerese az eredeti költségvetésnek. Az SMR-ek ezt a problémát hivatottak megoldani, ugyanis kisebbek lesznek, mint a hagyományos reaktorok, és szabványosított alkatrészeket használnak, amelyek gyorsan összeszerelhetők, méghozzá az energiaellátás helyszínének közelében. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint azonban, bár világszerte mintegy 80 különböző terv van fejlesztés alatt, a koncepciót még nem sikerült kereskedelmi szempontból bizonyítani. 

Továbbra is vannak atomenergia-ellenzők 

Az atomenergiáról alkotott vélemények továbbra is erősen polarizáltak. A támogatói azt állítják, hogy a technológia nélkülözhetetlen az éghajlati célok eléréséhez. Közéjük tartozik Rod Adams, akinek Nucleation Capital alapja a nukleáris technológiába történő befektetéseket támogatja. „Az atommaghasadás hét évtizedes múltja bizonyítja, hogy ez az egyik legbiztonságosabb elérhető energiaforrás – magyarázza. – Tartós és megbízható, alacsony folyó költségekkel, de a tőkeköltségek már most is túl magasak a nyugati országokban.” Az ellenzők azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy az atomenergia nem megoldás. M. V. Ramana, a British Columbia Egyetem professzora szerint ostobaság az atomenergiát tisztának tekinteni, mivel szerinte ez az egyik legdrágább módja az áramtermelésnek. „Az olcsóbb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokba való befektetéssel több kibocsátáscsökkentést érhetünk el dolláronként” – tette hozzá.  

Még ha a jelenlegi tendenciák valóban egy új nukleáris korszakot hirdetnek is, egy korábbi probléma továbbra is fennáll. Az atomenergia 70 éves fennállása után ugyanis még mindig nincs egyetértés abban, hogy mi legyen a felhalmozott radioaktív hulladékkal, amelynek egy része több százezer évig veszélyes marad. Erre az egyik, Finnország által alkalmazott megoldás a geológiai elhelyezés, azaz a hulladék elásása mélyen a föld alatt, zárt alagutakban. E probléma megoldása kulcsfontosságú annak eldöntésében, hogy valóban eljön-e az atomenergia új korszaka. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime