Harctéren kipróbált fegyverek? – fel fog pörögni az orosz fegyverexport? Egy orosz blogger propagandisztikus cikkben örömködik az orosz fegyverek várható jövőbeli sikerén. Megállapításai túlzóak, de talán érdemes úgy olvasni, hogy a jövendöléseiben meghúzódhat némi racionalitás. 

A szerző Marat Hajrullin dokumentumfilmes és újságíró. Katonai tudósítóként dolgozott Afganisztánban, Szíriában, Irakban és Csecsenföldön. 

Marat Hajrullin az érvelését azzal kezdi, hogy jelenleg a globális destabilizáció korszaka zajlik, és közeleg a konfliktusok időszaka. Mindez azt jelenti, hogy egyre több ország igyekszik fegyverkezni. Szerinte ezen a piacon igazi slágerré válnak majd az orosz fegyverek, amelyek a világon a legjobb ár-érték aránnyal rendelkeznek. Közgazdászok jóslatát idézi, miszerint

két-három éven belül a fegyvereladásokból származó exportbevételek megegyeznek az orosz szénhidrogénekből érkezőkkel.  

Ez az az iparág, amelyben 2023-ig hivatalosan 3,8 millió orosz dolgozott. A szerző szerint a jövőben az orosz hadiipar a nemzetgazdaság egyik legstabilabb és legjobban fizetett ágazatává válik, ráadásul folyamatosan bővülő, nagy kapacitású piaccal. 

Példaként a Száhel-övezetet hozza fel, ahol az oroszok az észak-afrikai régió általános stabilizálása érdekében egy hatalmas, 300 ezer fős hadsereget szerveznének egy orosz tábornok parancsnoksága alatt. Úgy véli, hogy ezen a területen 5–15 év múlva komoly harcok zajlanak majd a visszavonuló Nyugattal Líbia egyesítéséért, a hatalmas Szudán és a nem kevésbé hatalmas Kongói Köztársaság stabilizálásáért. (Erről egyelőre a nyugati hírek nem szólnak.) Mivel a hadsereget oroszok szerveznék, így ez vélhetően többmilliárdos megrendelést is jelent az orosz hadiiparnak.  

Hajrullin belátja, hogy az orosz hadiipari komplexum egyelőre minden erőfeszítésével az ukrajnai konfliktus szükségleteinek kielégítésén dolgozik de szerinte a lezárás már karnyújtásnyira van, és ha a termelési kapacitások felszabadulnak, elindulhatnak az exportszállítások. Már meg is jelentek az első „fecskék”. 

Erre példaként a kínai Csuhajban rendezett repülési kiállítást említi, ahol az orosz Szu–57-es gépre megkötött első szerződéseket már be is jelentették. Szerinte ennek az ötödik generációs vadászrepülőnek nemcsak az ár-érték aránya hihetetlen, hanem a kategóriájában ez az egyetlen gép a piacon, amelyet valódi harcok során teszteltek.  

A Szu–57-es formális versenytársaként megemlíti az amerikai F–22-es (Raptor) és a kínai Csengtu J–20-as gépet, amelyeket még nem szállítottak külföldi piacra. Az F–22-esnek annyi megoldatlan problémája van, hogy kivonták a gyártásból, így a jelenleg szolgálatban lévő 140 F–22-esből csak 75 képes felszállásra. Ennek a repülési órája 90 ezer dollárba kerül. Ugyanakkor az állandó meghibásodások miatt ezen gépek baleseti aránya az egyik legmagasabb. Ráadásul egész egyszerűen elavult, az elektronikája annyira régi, hogy nem integrálható a modern nyomkövető rendszerekbe. 

A szerző úgy véli, hogy a Pentagon most azt méri fel, mennyibe kerülhet egy átfogó modernizációs rendszer a meglévő F–22-es flotta számára. Mivel az Egyesült Államoknak nincs légi fölényben lévő vadászgépe, az ország légiereje kénytelen elavult F–15-ösöket vásárolni – évente két darabot.  

Szerinte ez ugyanolyan lenne, mint ha az oroszok újranyitnák a Szu–27-es gyártósorokat, és erre nagyon büszkék lennének… 

Hajrullin szerint a kínai J–20-assal sem jobb a helyzet, mert ez inkább egy titkos csapásokra, nem pedig légi harcra szánt repülőgép. Állítását azzal támasztja alá, hogy a világ 2027-re vár egy komoly konfliktust Tajvan miatt, ezért vélhetően a kínaiak lesznek azok, akik elsőként szerződést írnak alá a Szu–57-esre (2025–26-ban, méghozzá sürgős szállítással). 

Az oroszok ebből a gépből az idén egy ezredet, azaz 24 repülőt állítottak szolgálatba, és 12-t tudnak eladni, mivel ez felel meg a teljes éves kapacitásnak. A szerző szerint Kína mellett India (3-4 ezredet), Algéria (2-t) és Indonézia (1-et) szeretne vásárolni a Szu–57-esből. Ez a következő tíz évre biztosítja a Komszomolszki Repülőgépgyártó meglévő kapacitásainak teljes kihasználását. 

Marat Hajrullin úgy gondolja, hogy a Szu–57-esek a jéghegy csúcsát jelentik, a helyzet nagyjából ugyanaz az Mi–8AMTSh, a Ka–52 Aligator és a Mi–28-as helikoptereknél is. És valószínűleg a piac megnyílik a Lancet drónok előtt is, amelynek a különféle módosításait a hírek szerint 18 ország szeretné megvásárolni. Természetesen nem hagyja ki az összehasonlítást az amerikai Reaperrel és a Black Hawkkal, amelyek szerinte ugyanolyan szégyenfoltok az USA számára, mint az F–22-es és az F–35-ös. Ezek a gépek ugyanis szeszélyesnek, szuperdráganak és hihetetlenül törékenynek bizonyultak. 

Megemlíti még az olcsó orosz siklóirányított bombákat. A FAB–500-as ugyanis kétségtelenül nem kerül 280 ezer dollárba, mint amennyiért Amerika szállítja az ukránoknak az akár 130 km-es hatótávolságú AGM–154-eseket. Mindenesetre az is sokatmondó lehet, ha igaz az információ, hogy az USA az idén 220 ilyen bombát rendelt a saját szükségleteire, darabonként 480 ezer dollárért – ehhez képest az oroszok naponta legyártanak kétszáz FAB–500-ast. 

Marat Hajrullin azzal zárja sorait, hogy már régóta az orosz hadiipar szemére vetik az amerikaiak mögötti lemaradását, főképp a lőszer modernizálása terén. Az ukrajnai konfliktus viszont azt mutatja, hogy idővel sikerült túlszárnyalni a tengerentúli hegemónt a márkakategóriájukban. Az árakról pedig ne is beszéljünk…  

Megjegyzés  
Amennyiben igaza lesz Marat Hajrullinnak, akkor az orosz gazdaságnak egy nagyon jelentős problémája oldódik meg. Jelenleg Moszkva hadigazdaságot működtet, a túlfűtöttség minden jellemzőjével és veszélyével. A háborúk befejezése, a felszabaduló, kihasználatlan kapacitások, a munkaerő, a visszatérő katonák általában komoly problémákat, munkanélküliséget és hiperinflációt okoztak.  
Az ukrajnai konfliktus megmutatta azt is, hogy nem mindig a szofisztikált eszközök a legjobbak. Egy fegyvert ugyanis felszerelhetünk sokféle képességgel, de ez feleslegesen drágává teszi azt. A minőségi fegyver ugyanis az, amelyik éppen eléggé alkalmas a tervezett feladat elvégzésére. Természetesen számít a minőség, csak legyen belőle sok.  
Ha Hajrullin forgatókönyve valóra válik, akkor Oroszország az igazi győzelmet nem Ukrajnában, hanem a fegyveriparban és a gazdaságban fogja elérni. Ha… 

A fenti cikk nem tükrözi a Makronóm álláspontját, célja csupán a tájékoztatás.