A Fehér Ház úgy véli, elég fegyvert küldött Ukrajnának, a gond inkább a hadsereget sújtó létszámhiány. A bukott Biden-kormányzat utolsó erejével arra akarja rávenni Kijevet, hogy a hadkötelezettségi korhatárt szállítsa le 18 évre.  

Miután sem az ukrán, sem az orosz fél nem közöl hivatalosan adatokat az eddigi emberveszteségről (Kijev ugyan időnként bejelent egy-egy számot, de az még az amerikai hírszerzés szerint sem közelíti meg a valóságot), az elemzők jobbára félinformációkból és hozzáférhető valós adatokból igyekeznek rekonstruálni a háború legtragikusabb statisztikáját. 

A veszteségek mindkét oldalon óriásiak. Az újságírók jobb híján hírszerzési informátorokra hivatkoznak, ami a jelen konfliktusban mindkét oldalon ismét csak a dezinformáció gyanúját hordozza magában. Ezek alapján az orosz veszteségeket 200 ezer körülire saccolják, míg az ukrán fél halotti listája (Ukrajna 60 ezret vall be) valahol 100 ezer fölötti áldozatnál járhat, ám sokak szerint még ez a szám is inkább az ukránok „megnyugtatását” szolgálja, a valós adatok ennél sokkal rémisztőbbek. A listán azonban csak a halott katonák szerepelnek. Becslések szerint 400 ezerre tehető azon ukránok száma, akik olyan súlyosan megsebesültek, hogy túlélték ugyan a fontot, de többé már nem tudnak harcolni. Tekintve a két ország népességét, valamint a külföldre menekült ukrán férfiak számát, a statisztika egyértelműen Oroszországnak kedvez. 

Az Economist friss számításai szerint Ukrajna harcolni képes (18–49 éves) lakosságának több mint fél százaléka már biztosan meghalt. A lap adatai több okból félrevezető lehetnek. Egyrészt a hadkötelezettségi korhatár jelenleg 25 év, másrészt az egészen bizonyos, hogy a hadseregben jelenleg is több tízezer 50 pluszos férfi szolgál. Arra azonban a szerző is rámutat, hogy a véglegesen harcképtelen katonák száma annyira magas, hogy az súlyosan és negatívan befolyásolja az ukrán haderő képeségeit. A számítás szerint nagyjából minden csatában elesett ukránra hat-nyolc súlyosan sebesült is jut, ami azt jelenti, hogy minden huszadik katona vagy meghal, vagy többé nem tud fegyvert fogni a kezébe.  

A Fehér Ház vágóhídra küld több generációt 

A Joe Biden mögött álló hatalmi kör azonban mindent megtesz a háború eszkalációja, vagy legalább elnyújtása érdekében. A bukott elnök utolsó hetei azzal telnek, hogy újabb és újabb fegyverszállítmányokat igyekszik postázni Kijevnek, mielőtt Donald Trump csökkentené vagy teljesen leállítaná azokat, méghozzá azon terve részeként, ami a felek tárgyalóasztalhoz ültetéséről szól. De Biden nem áll meg itt. A Fehér Ház érthetően és világosan most azt kommunikálja Kijev felé, hogy Washington már mindent megtett Ukrajna felfegyverzése érdekében, ám ha nincs ember, aki kezelné azokat, akkor Zelenszkijnek haladéktalanul lépnie kell. Az elnök embereinek sürgető javaslata konkrétan az, hogy az ukrán államfő a hadkötelezettségi korhatárt 25 évről szállítsa le 18-ra.  

A Biden-kormányzat valóban a legbőkezűbb volt a háború kitörése óta: több mint 56 milliárd dollárnyi fegyversegélyt küldött Ukrajnába, most pedig azon erőlködik, miként tudna még Trump hivatalba lépése előtt néhány milliárdnyit útnak indítani. Abban is igaza van, hogy az ukrán hadsereg egész egyszerűen olyan létszámhiánnyal küszködik, ami már súlyosan hátráltatja a hatékony fegyverfelhasználást. Kijev nem mozgósít elég embert a harcok eredményes folytatásához, helyette átcsoportosításokkal próbálkozik – meglehetősen eredménytelenül.  

Az ukrán vezetés szerint nagyjából 160 ezer fő hiányzik a hadseregből (emlékezhetünk, mennyire örültek, amikor Macron nagyvonalúan francia katonákat akart küldeni Ukrajnába), az amerikaiak szerint azonban a becslés jóval alatta marad a szükséges mennyiségnek. A Fehér Ház világosan közölte: hajlandó továbbra is gyorstalpaló kiképzéseket tartani az újonc ukránoknak, fegyvert is ad a kezükbe vagy alájuk, ám ha Kijev nem tudja megoldani, hogy azok megfelelő létszámban érkezzenek meg a bázisokra, akkor Zelenszkijnek nem marad más választása, mint a korhatárcsökkentés. Hasonló aggályoknak adnak hangot az európai háborúpárti országok is: a vélemények szerint a kurszki (szerintük egyáltalán nem értelmetlen és áldozatnövelő) támadás „eredményei” csak akkor tarthatók fenn, ha kellő utánpótlás áll rendelkezésre – a helyzetet bonyolítja az a több ezer észak-koreai katona, amely a régióba érkezett az oroszok megsegítésére és a létszámfölény kialakítására. 

Zelenszkij a legnehezebb döntés előtt áll. Ha továbbra is ragaszkodik a harcok (vagy a védekezés) folytatásához, drasztikusan le kell csökkentenie a hadkötelezettségi korhatárt, ukrán fiatalok, gyakorlatilag még kamaszok besorozását és frontra küldését elrendelve. Hogy a végletekig elcsigázott ukrán társadalom miként reagálna egy ilyen döntésre, azt az elnök is tudja, éppen ezért nem hozta meg eddig – mindez azonban cseppet sem érdekli amerikai kollégáját, aki a jelek szerint valóban az utolsó ukránig folytatná a tengeren túlról proxyháborúját. 

Ez már tényleg a vége 

Zelenszkijnek már az is óriási erőfeszítésébe került, hogy az eredetileg 27-es korhatárt áprilisban 25-re csökkentse. Jobb híján pénz- és fegyverhiányra hivatkozott, ám éppen ez volt az, amit a Fehér Ház a napokban már határozottan visszautasított, mondván: fegyver van, pénz van, az emberhiányt oldja meg Kijev. Az ukrán elnök eddig ellenált az újabb korhatárcsökkentésnek: újra és újra a felszereléshiányt hozza fel indoklásképpen, sőt a visszatámadás klasszikus eszközével él, amikor azt lebegteti, hogy a nyugati országok a sürgetéssel csupán a saját tehetetlenségüket leplezik, mivel nem tudnak vagy inkább nem akarnak már akkora szállítmányokat küldeni, amekkorákra Ukrajnának szüksége lenne. A kijevi vezetés előszeretettel emlegeti a nagy hatótávolságú rakéták oroszországi célpontokra irányítási engedélyének késlekedését, vagyis olyan kudarcokra mutat rá, ami nem az ember-, hanem a nyugati akarat hiányától függött.  

A kijevi vezetés kommunikációja szerint a korhatár csökkentése nem fogja ellensúlyozni az orosz fegyverek és hadfelszerelések túlerejét. Vagyis miközben Zelenszkij a nyugati szállítmányok és engedélyek késlekedését okolja, addig a még háborúpárti Washington és európai társai az emberhiányra mutogatnak, amit azonban Ukrajnának kell megoldani. Patthelyzet alakult ki: a valóság az, hogy az ukrán fél valóban kifogyott a hadra fogható emberekből. A sorozások és a hadsereg létszámának eddigi duzzasztása az egyébként is sírgödörben heverő gazdaságra kezdte el lapátolni a földet: az országban akkora a munkaerőhiány, amit már a nők megnövekedett munkaerőpiaci jelenléte sem tud ellensúlyozni. Amennyiben pedig a tizennyolc éves korosztályt is besorozzák, a helyzet teljesen reménytelenné válik.  

Mindez a végjátékban egyáltalán nem érdekli az Egyesült Államok még regnáló vezetését – az újjáépítésen így is, úgy is Amerika fog nyerni a legtöbbet, a háborút tehát tovább szeretnék húzni, ameddig csak lehetséges (és nem addig, „ameddig csak szükséges”), ha kell, valóban az utolsó ukránig. Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó szűkszavúan csupán annyit nyilatkozott a napokban: bármit mondanak az ukránok, nincs olyan fegyver, amely megváltoztatná a háború menetét. Kijev egyetlen lehetősége, hogy a lehető legtöbb katonát küldje a háborúba – ennek érdekében pedig változtatnia kell a hadkötelezettségi rendszerén. 

Donald Trump januárban foglalja el a hivatalát. Nagy valószínűséggel most már az ukrán családok is benne látják az életben maradás egyetlen lehetőségét. 

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: Ukrán elnöki sajtószolgálat