Joe Biden elnöksége ambiciózus gazdaságpolitikai kísérletként indult, amely szakítani akart a neoliberális dogmákkal. Az „American Rescue Plan” és más intézkedések célja a társadalmi egyenlőség és a gazdasági fellendülés volt, ám mindez inflációs válságba torkollott, ami végül politikai bukáshoz vezetett. Hogyan vált a jóléti ígéret átokká, és milyen tanulságok vonhatók le ebből a történetből?
Joe Biden elnöksége alatt az amerikai gazdaságpolitika új irányt vett, amely merész költekezésen, iparpolitikai reformokon és a munkaerő megerősítésén alapult. A célja pedig egy olyan új paradigma teremtése volt, amely szakít a neoliberalizmussal, és egy igazságosabb, fenntarthatóbb gazdasági rendszert hoz létre. Azonban az ambiciózus tervek, amelyek a Hewlett Alapítvány és más progresszív gazdasági agytrösztök támogatásából indultak ki,
nem számoltak egy kulcsfontosságú tényezővel: az inflációval.
Ez az a tényező, amely nemcsak Biden gazdasági vízióját, hanem Kamala Harris alelnök politikai jövőjét is aláásta.
A neoliberalizmus elutasítása: a Bidenomics alapjai
A neoliberális modell az 1970-es évek stagflációjára adott válaszként alakult ki, hangsúlyt helyezve a szabad piacra, a kormányzati kiadások minimalizálására és az infláció elleni szigorú fellépésre. A Hewlett Alapítvány és más progresszív csoportok szerint azonban ez a modell idővel elavulttá vált, mivel a bérstagnálás, a vagyoni egyenlőtlenségek és a globalizáció negatív hatásai egyre nyilvánvalóbbá váltak. Az új gazdasági irányvonal alapját a közberuházások erősítése, a munkavállalói jogok megerősítése és az iparpolitika újraélesztése adta. E stratégiák eredményeként jött létre a Bidenomics, amely számos progresszív intézkedést foganatosított, mint például az American Rescue Plan (ARP), amely közel 2 billió dolláros gazdasági ösztönző csomagot jelentett.
A cél: „felfűteni” a gazdaságot, gyors munkaerőpiaci fellendülést elérni, és leküzdeni a pandémia okozta gazdasági visszaesést.
Az ARP hatása kezdetben látványos volt, de rövid idő alatt világossá vált, hogy a gazdaság „felfűtése” túllőtt a célon. A fogyasztói árindex három év alatt 20 százalékkal emelkedett, míg a Trump-adminisztráció alatt ez az érték mindössze 8 százalék volt. Az infláció minden társadalmi réteget érintett, de különösen sújtotta a munkásosztályt, amely a Demokraták egyik fő szavazói bázisát jelentette. A gazdaságpolitikai döntések rövid távon ugyan népszerűek voltak, de hosszú távon politikai kudarcot hoztak.
Larry Summers, az Obama-kormányzat egykori pénzügyminisztere már korán figyelmeztetett az inflációs kockázatokra, de jelzései süket fülekre találtak.
A kormányzat úgy vélte, hogy az infláció átmeneti jelenség lesz, amit a globális ellátási láncok zavara okoz. Ez az optimizmus azonban hamar szertefoszlott, amikor 2021 végére az infláció elérte a 7 százalékot.
A politika és az infláció összefonódása
A Biden-adminisztráció döntéseit részben politikai megfontolások motiválták. Az ARP jelentős támogatásokat nyújtott a gyermekes családoknak és az állami önkormányzatoknak, de a republikánusokkal folytatott kemény küzdelem miatt a csomagot a Demokrata Párt szűk többségével sikerült csak elfogadni. Kamala Harris alelnök sorsdöntő szavazata biztosította az ARP jóváhagyását, amely az infláció növekedésével politikai támadási felületet is adott a Republikánusok számára.
A Build Back Better terv, amely 3,5 billió dolláros további kiadást irányzott elő, szintén kudarcot vallott részben a növekvő inflációs aggodalmak miatt. Joe Manchin, a Szenátus egyik mérsékelt Demokrata tagja kritikával illette a kormányzat költekezését. Később így fogalmazott:
Tizenhét Nobel-díjas közgazdász mondta, hogy az infláció nem jelent problémát. Nos, ez a tizenhét okos ember csak azt mondta, amit hallani akartak tőlük.”
Az infláció problémája nem volt egyedülálló az Egyesült Államokban. A világ legmódosabb gazdaságait – Európát, Kanadát és Ausztráliát – szintén sújtotta az infláció, amelyet a Covid–19-világjárvány és az ukrajnai háború felerősített. Azonban az amerikai gazdaságpolitika különösen érzékeny volt a belpolitikai nyomásra. Ahogyan Brendan Boyle demokrata képviselő megjegyezte: „Az emberek természetesen a saját tapasztalataikat hasonlítják össze a járvány előtti időszakéval, és nem érdekli őket, hogy Németországban rosszabb a helyzet.”
A Biden-kormányzat elutasította a Trump-adminisztráció által bevezetett kínai importvámok eltörlését, amely lépés enyhíthette volna az inflációt. Biden gazdaságpolitikája megmutatta, hogy az ambiciózus költekezés és a reformok végrehajtása rendkívüli politikai és gazdasági kockázatokkal jár. A progresszív gazdaságpolitika követői számára világossá vált, hogy az infláció nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is rendkívül érzékeny kérdés.
A középosztály elégedetlensége a Demokrata Párt számára komoly politikai kihívást jelentett, amely megnyitotta az utat Donald Trump és a republikánusok számára a 2024-es elnökválasztáson.
Hogyan vezetett a Bidenomics politikai kudarca Trump visszatéréséhez?
A Bidenomics bukása nem pusztán gazdasági, hanem mély politikai következményekkel is járt. Az infláció felerősödése nemcsak Kamala Harris alelnök politikai esélyeit ásta alá, hanem jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a republikánusok erős bázist építsenek ki az inflációtól sújtott választók körében. A demokraták fő kihívása a gazdasági narratíva megnyerése volt, amelyben Trump és pártja erőteljes ellenpontot kínált.
Az infláció súlyos hatásait leginkább a munkásosztály érezte meg, akik közül sokan 2020-ban még a Demokrata Pártra szavaztak. A növekvő élelmiszerárak, a lakhatási költségek és az üzemanyag-drágulás egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a választók elforduljanak a demokratáktól. Az inflációs terheket nehezen viselő középrétegek körében Trump politikája – amely az árstabilitás és a „munkásosztály védelmének” retorikájára épült – erős támogatottságot szerzett.
Egy 2024-es közvélemény-kutatás szerint a gazdaságot a szavazók 40 százaléka jelölte meg legfontosabb kérdésként, és ezek a választók 22 százalékos többséggel támogatták Donald Trumpot. Az infláció különösen az alacsonyabb jövedelmű, nem fehér választókat érintette, akik korábban a demokraták bázisának részét képezték, de most tömegesen fordultak el tőlük.
Az infláció tehát nemcsak gazdasági kihívást jelentett, hanem a politikai lojalitások újrarendeződéséhez is vezetett, amely során Trump sikeresen megszólította a gazdasági nehézségektől szenvedő választókat. A Demokrata Párt belső vitái tovább nehezítették a helyzetet. Joe Manchin, mint említettük, nyilvánosan bírálta a kormányzat költekezését, és a Build Back Better programot a növekvő inflációs kockázatok miatt blokkolta. Ez nemcsak a Biden-adminisztráció ambiciózus terveinek végét jelentette, hanem a párton belüli mély megosztottságot is felszínre hozta. A Bidenomics bukása azonban nemcsak a demokraták politikai sorsát pecsételte meg, hanem hosszú távú gazdaságpolitikai kérdéseket is felvetett.
Milyen tanulságokat kínál a Bidenomics kudarca az amerikai gazdaságpolitika számára?
A Bidenomics inflációs öröksége rávilágított arra, hogy a gazdaságpolitika merész kísérletei mennyire kockázatosak lehetnek, ha nem megfelelő előrelátással hajtják végre azokat. Bár a kormányzat bizonyos eredményeket fel tudott mutatni – például a munkanélküliség csökkentését és a gyermekszegénység mérséklését –, a hosszú távú hatások és a politikai következmények árnyékot vetettek ezekre az eredményekre. A következő szempontok különösen fontosak lehetnek a jövőbeni gazdaságpolitikai döntéshozatalban.
- Az infláció kezelésének fontossága
Az egyik legfontosabb tanulság az infláció kezelésének elengedhetetlen szerepe. Az infláció nemcsak gazdasági szempontból romboló hatású, hanem politikai következményei is széleskörűek. Amint azt a 2024-es választások eredményei is mutatták, a magas infláció elvesztette a Demokrata Párt számára kulcsfontosságú munkásosztály támogatását.
A Bidenomics keretében hozott döntések, mint például az American Rescue Plan, megmutatták, hogy az ambiciózus költekezési programok gyors munkaerőpiaci fellendülést eredményezhetnek, de az infláció hosszabb távon alááshatja ezeket az eredményeket. A jövőbeni gazdaságpolitikai döntéshozóknak ezért gondosan mérlegelniük kell az infláció és a gazdasági növekedés közötti egyensúlyt.
- Politikai kompromisszumok és gazdasági hatások
A politikai nyomás gyakran megnehezíti a racionális gazdaságpolitikai döntések meghozatalát. Az inflációra adott reakciók során a Biden-adminisztráció belső konfliktusai és a külső nyomásgyakorlás – például a progresszív szárny költekezési igényei és a republikánusok ellenállása – jelentős akadályt jelentettek. A Build Back Better program bukása és a Kínával szembeni vámok fenntartása jól példázza, hogy a politikai kompromisszumok milyen mértékben befolyásolhatják a gazdasági döntéseket.
A jövőben fontos lesz a gazdasági és politikai prioritások átgondoltabb összehangolása. Ez magában foglalhatja az olyan intézkedések mérlegelését, mint a célzottabb fiskális politika és a költségvetési hiány szigorúbb ellenőrzése, különösen a magas inflációs időszakokban.
- A globális gazdaságpolitikai környezet figyelembevétele
A Bidenomics egy olyan időszakban bontakozott ki, amikor a globális gazdaság a pandémia utóhatásaitól és geopolitikai feszültségektől szenvedett. A világkereskedelem zavarai, az ukrajnai háború és a kínai Covid-lezárások mind hozzájárultak a gazdasági instabilitáshoz. Bár az USA bizonyos mutatók szerint jobban teljesített, mint más fejlett gazdaságok, az amerikai választók számára ezek az összehasonlítások kevés vigaszt nyújtottak.
Az amerikai gazdaságpolitika jövőbeni alakításánál elengedhetetlen lesz a globális kontextus figyelembevétele, például az ellátási láncok diverzifikálása és a stratégiai ágazatok védelme érdekében.
- Tanulságok a politikai kommunikációban
A Biden-kormányzat inflációval kapcsolatos kommunikációs stratégiája szintén kudarcot vallott. Az „átmeneti infláció” narratívájának hangoztatása, még akkor is, amikor az árak tartósan emelkedtek, aláásta a kormányzat hitelességét. A választók úgy érzékelték, hogy a kormány nem veszi komolyan az inflációs problémákat.
A jövőbeni kormányzatoknak tanulniuk kell ebből a hibából, és őszintébb, proaktívabb kommunikációs stratégiát kell kialakítaniuk, amely elismeri a gazdasági kihívásokat és hatékony megoldásokat kínál.
Hosszú távú tanulságok
A Bidenomics tanulságai hosszú távon is érvényesek maradnak az amerikai gazdaságpolitika számára. Az inflációval kapcsolatos hibák és a politikai kompromisszumok negatív hatásai rávilágítottak arra, hogy a gazdasági reformok sikeréhez nemcsak szakértői, hanem politikai bölcsességre is szükség van. Az amerikai választók számára az infláció kézzelfogható valóság, amely közvetlenül befolyásolja mindennapi életüket. A gazdaságpolitikai döntéshozóknak ezért a makrogazdasági célok mellett a társadalmi hatásokat is figyelembe kell venniük.
(Források: The Wall Street Journal; The Wall Street Journal)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
