A padlón heverő német vállalat eladja részesedését az emberjogi szempontból folyamatos támadások alatt állt hszincsiangi üzemből. A cég gazdasági okokra hivatkozik, úgy tűnik azonban, hogy valójában a kínai társtulajdonos akart megszabadulni a kellemetlenségtől.

Megszabadul a Volkswagen a hszincsiangi üzemétől, amely a kezdetektől fogva a jogvédő csoportok és politikusok céltáblája volt. A kritikusok szerint a tartomány Kína ujgurok elleni elnyomásának szimbólumává vált, ahol a hatóságok konkrétan kényszermunkára alkalmazzák a népcsoportot – a Volkswagent is többször érte az a vád, hogy tesztpályái és egyéb beruházásai szó szerint rabszolgamunka révén jöhettek létre. Bár a vállalat minden ilyen feltételezést a leghatározottabban visszautasított, a felháborodás soha nem csillapodott.

Most azonban vége a kétértelműségnek. A gödörben heverő VW bejelentette, hogy „gazdasági okok miatt” eladja a kínai óriással, a SAIC-vel közös tulajdonú gyárát egy állami vállalatnak. Két éven belül ez már a harmadik üzem, amit a német cég bezár Kínában, alkalmazkodva az értékesítés lassulásához, valamint a belső égésű motoros járművek iránti érdeklődés lanyhulásához. (A VW több tízezer ember kirúgásával szintén három üzemet tervez bezárni Németországban is, ami még a kínai lejtmenetnél is nagyobb gondokra utal.)

Kínának kapóra jött

Tény, hogy mind a Volkswagen, mind Kína a leghatározottabban tagadta, hogy a hszincsiangi létesítménynek bármi köze lenne az ujgurokhoz – ahogyan az is, hogy ettől függetlenül a régióban minden vállalkozásra az a gyanú vetül, hogy valamilyen módon köze van a kényszermunkához. Ugyanakkor a VW vezetői magánbeszélgetéseken azt is elmondták, hogy csapdahelyzetben érzik magukat: egyfelől értik a jogvédők aggodalmát és frusztrációját, másfelől nem engedhetik meg maguknak, hogy legfontosabb üzleti partnerükkel közöljék, befejezik az együttműködést az ujgurokkal kapcsolatos aggályok miatt. A „gazdasági okokra” hivatkozás ilyen szempontból kapóra jött a Volkswagennek. Van is alapja. Kína még mindig a vállalat legnagyobb piaca, az eladásokból való részesedése azonban öt év alatt mintegy a felére, 12 százalékra csökkent. (Ez a negatív spirál okozza egyébként a németországi gyárbezárásokat is: a bevétel erőteljes csökkenése megszorításokra kényszeríti a vállalatvezetést.)

Csakhogy valami sántít a történetben: a hszincsiangi üzem eddig létfontosságú volt a kínai piac szempontjából. Mind a VW, mind a társtulajdonos SAIC a leghatározottabban elutasította azt az ötletet, hogy a gyárat bezárják vagy eladják, sőt folyamatos fejlesztéseket hajtottak végre a kapacitások növelése és az új technológiák beillesztése érdekében. Az, hogy a SAIC most egy vállrándítással elintézte partnere kilépését a közös üzletből, két dologra utalhat. Az egyik, hogy a kínai vállalat már egyáltalán nem tartja olyan fontosnak a németekkel való kooperációt, mint évekkel ezelőtt. A másik éppen az, hogy a vállalat a hazai piaci verseny élesedése miatt minden erejével azon van, hogy európai terjeszkedésbe kezdjen. Azzal viszont pontosan tisztában van, hogy a hszincsiangi gyártás a lehető legrosszabb ajánlólevél az EU-ban.

Vagyis okkal feltételezhető, hogy a SAIC hosszabb mérlegelés után úgy döntött, hogy feláldozza a Volkswagent és a hszincsiangi üzemet saját érdekeinek oltárán, és egyszerűen gesztust gyakorol az európai politikusok felé a nagyobb eladásszám érdekében.

Ami azt illeti, a SAIC már most is tarol. Jelenleg az MG leányvállalat a legnagyobb autóexportőr Európa felé, ám igyekeznie kell a versenyben maradás érdekében: a BYD magyarországi gyára jövőre megkezdi a termelést Szegeden, ez pedig hatalmas előnyhöz juttatja majd a versenytársat.

***

Fotó: Dreamstime