Angela Merkel döntése, amely Németországot eltérítette az atomenergia útjáról, mára a politikai és gazdasági viták középpontjává vált. Az ország energiaátállásának története nem csupán a klímacélokról szól, hanem egy olyan geopolitikai sakkjátszmáról is, amelynek következményeit a gazdaság minden szintjén érezhetik.
A német energiaátállás kezdetei 2000-ig nyúlnak vissza, amikor Gerhard Schröder kormánya meghozta az első lépéseket az atomenergia fokozatos megszüntetésére. Angela Merkel 2011-ben, a fukusimai nukleáris baleset után jelentősen felgyorsította ezt a folyamatot, amit végül Olaf Scholz kormánya fejezett be 2023-ban.
A három utolsó atomerőmű bezárásával a nukleáris energia, amely 2000-ben még a német villamosenergia-termelés 30 százalékát adta, teljesen eltűnt a palettáról. A helyét a megújulók és sajnos a szén vette át.
Az atomenergia feladása: Mégis miért?
Az atomenergia felszámolása mögött részben a német társadalomban mélyen gyökerező félelmek állnak. A hidegháború idején Németországot mind az amerikai, mind a szovjet nukleáris fegyverek jelenléte fenyegette, a fukusimai tragédia pedig megerősítette a gyanakvásukat az atomenergiával szemben. A döntés ugyanakkor politikailag is népszerű volt, hiszen a német közvélemény túlnyomórészt támogatta a nukleáris energia megszüntetését.
Miközben Németország elhagyta az atomenergiát, egyre inkább támaszkodott az orosz gázra. A 2021-es adatok szerint Németország energiaimportjának közel 50 százalékát gáz és szén, 30 százalékát pedig olaj formájában Oroszország biztosította. Az orosz–ukrán háború azonban hirtelen szembesítette Németországot az energiaimport veszélyeivel. A szankciók és az orosz energiaellátás megszakadása miatt az ország kénytelen volt alternatív forrásokat keresni. Az USA és Norvégia LNG-ellátásai gyors megoldást nyújtottak, de mindez rendkívül költségesnek bizonyult.
Az energiaárak fel, gazdasági teljesítmény le
Németország ma Európa legmagasabb villamosenergia-áraival küzd, ami komoly terhet ró mind a háztartásokra, mind az iparra. A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője, Fatih Birol szerint Németország nukleáris kilépése történelmi hiba volt, amely megnövelte az ország energiafüggőségét és kiszolgáltatottságát. A gazdasági következmények már most is érezhetők: a BASF például 2600 munkahelyet szüntetett meg, részben a magas energiaárak miatt.
Bár Németország ma már villamosenergia-termelésének több mint 50 százalékát megújuló forrásokból fedezi, a fennmaradó energiaigény kielégítése továbbra is kihívást jelent. A szén, különösen a környezetszennyező barnaszén, visszatért a német energiamixbe, amely az ország áramellátásának közel 30 százalékát adja. Eközben az energiaigény 2030-ig várhatóan a harmadával növekszik, köszönhetően az elektromos autók, hőszivattyúk és hidrogéntermelés növekvő keresletének.
Ahhoz, hogy Németország elérje klímacéljait, évente 27 új szélerőműparkot és több mint 1600 hőszivattyút kellene telepíteni.
A szabályozási akadályok és a bürokrácia azonban jelentősen lassítják a folyamatot: egyetlen szélerőmű engedélyezése akár hét évig is eltarthat.
Eljöhet a nukleáris reneszánsz?
A világ más részein az atomenergia a reneszánszát éli. Jelenleg a világ villamosenergia-termelésének 10 százaléka származik nukleáris energiából, és 65 új reaktor építése zajlik, további 90 pedig tervezés alatt áll. Franciaország például áramellátásának 70 százalékát fedezi ezzel, míg Lengyelország is elindította saját nukleáris programját, amelynek első erőműve 2033-ra készülhet el.
A német szomszédok és a globális szereplők nukleáris beruházásai azt sugallják, hogy az atomenergia továbbra is kulcsszerepet játszhat a tiszta energiaforrások között. A kis moduláris reaktorok (SMR) például új perspektívát nyújthatnak, mivel kompakt kialakításuk és egyszerű telepíthetőségük révén gazdaságosabb és biztonságosabb alternatívát kínálnak. Németország számára is lehetőség lenne ilyen típusú reaktorok fejlesztésére, ám ez továbbra is politikai és társadalmi ellenállásba ütközik.
A német kormány a jövő energiaigényeinek kielégítése érdekében ambiciózus terveket vázolt fel, amelyek várható költsége meghaladja az 1000 milliárd dollárt 2030-ig.
Ez magában foglalja a villamosenergia-hálózat fejlesztését, a megújulók kapacitásának bővítését és új gázerőművek építését, amelyek később hidrogénnel működhetnek. A célok elérése érdekében naponta 43 futballpályányi napenergiát és 1600 hőszivattyút kellene telepíteni. Ez olyan mértékű kapacitásbővítést jelentene, amely képes lenne az Európai Unió összes háztartásának jelenlegi villamosenergia-igényét fedezni.
Az elektromos autók és a hőszivattyúk növekvő népszerűsége miatt Németország energiaigénye 2030-ra mintegy 33 százalékkal, 750 terawattórára nőhet. A kormány becslései szerint ez a kapacitásbővítés a jelenlegi hálózat megduplázását igényli: az E.ON SE, amely Németország villamosenergia-hálózatának mintegy 800 ezer kilométerét kezeli, arra figyelmeztetett, hogy a megfelelő infrastruktúra hiánya jelentős akadályt jelenthet.
A probléma megoldása érdekében a német kormány fontolóra veszi úgynevezett kapacitási piacok létrehozását, amelyek pénzügyi ösztönzőket nyújtanak a hidrogénüzemű erőművek számára. Ezek az erőművek kulcsfontosságúak lehetnek a megújulók szezonális ingadozásainak kiegyensúlyozásában. Ugyanakkor a beruházások alacsony szintje és a szabályozási bizonytalanság továbbra is gátolja a magánszektort abban, hogy részt vegyen ezekben a projektekben.
A német ipar már most érzi a magas energiaárak és a bizonytalan energiapiaci helyzet következményeit. Az energiaintenzív ágazatok, például a vegyipar, különösen ki vannak téve a magas költségeknek, és további leépítések várhatók, ha a kormány nem talál gyors megoldást az energiaárak stabilizálására.
A nukleáris energia visszatérése Németországba még mindig politikai vita tárgya, de egyre többen ismerik fel, hogy ez lehet az egyik leggyorsabb és leghatékonyabb mód az energiaigények kielégítésére. A kis moduláris reaktorok, amelyek könnyen telepíthetők és gazdaságosan üzemeltethetők, újra felkelthetik a német közvélemény érdeklődését.
Az olyan technológiai óriások, mint a Google és az Amazon már elkötelezték magukat az SMR-technológia mellett, és a német vállalatok is követhetnék a példájukat.
Új idők új szele
A német választások közeledtével egyre hangsúlyosabbá válik az energiaügyek és a gazdasági fenntarthatóság kérdése, hiszen a jelenlegi kormány politikája több fronton is kihívásokkal küzd. A CDU/CSU szövetség, amelynek győzelme valószínűsíthető, már most jelezte, hogy újragondolná az ország nukleáris stratégiáját.
A szövetség vezető politikusai, köztük Friedrich Merz egyelőre nem támogatják a hagyományos reaktorok újjáépítését, de nyitottak a kis moduláris reaktorok (SMR) lehetőségének megvizsgálására, amennyiben azok biztonságosak, megfizethetők, és kezelhető megoldást kínálnak a nukleáris hulladék tárolására.
Az SMR-ek előnye a gyors telepíthetőség, a kompakt méret és a megfizethetőbb költségek, amelyekkel könnyebben integrálhatók lennének Németország meglévő energiaellátó rendszerébe. A konzervatív szövetség célja nemcsak a tiszta energiaforrások bővítése, hanem az ország energiafüggetlenségének erősítése, amit az orosz–ukrán konfliktus és a globális energiapiaci bizonytalanság egyértelműen sürgetővé tett.
Az új politikai irányvonal azonban nem állna meg az atomenergiánál. A CDU/CSU programja szerint Németország energiaátállásának alapvető szerkezeti átalakítására van szükség, amely nemcsak a nukleáris energia újbóli lehetőségeit tárná fel, hanem az energiahálózat modernizálását és a megújulók gyorsabb bővítését is előtérbe helyezné.
Egy ilyen ambiciózus terv megvalósításához azonban politikai és társadalmi konszenzusra lesz szükség, ami különösen nehéz lehet Németországban, ahol a nukleáris energia továbbra is érzelmekkel terhelt kérdés.
Mindazonáltal az energiafüggetlenség megerősítése és az ipari versenyképesség fenntartása érdekében elkerülhetetlen, hogy a következő kormány nyitottabb legyen az új technológiákra és a szomszédos országok sikeres példáinak integrálására. Egy ilyen változás nemcsak Németország, hanem Európa energiaellátásának stabilitása szempontjából is sorsfordító lehet.
Németország számára az energiaátállás nem csupán technológiai vagy gazdasági kihívás, hanem nemzeti identitásának átgondolása is. Az atomenergia, amelyet egykor fenyegetésként éltek meg, ma már megoldást kínálhat az ország energiafüggőségének és magas költségeinek enyhítésére. Az idő sürget, és a politikai, valamint gazdasági vezetőknek gyors és hatékony döntéseket kell hozniuk, hogy Európa legnagyobb gazdasága ne kerüljön tartós hátrányba a globális versenyben. A kérdés az, hogy Németország képes-e leküzdeni a múlt félelmeit, és új utat találni az energiaátmenetben.
(Források: Bloomberg; TBS News)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Rawpixel