Mindig nevetséges, amikor egy fegyverrendszertől a háború menetének megváltoztatását várják. Az Ukrajnának szállított harceszközök nagy részétől hasonló fordulatot reméltek, de ezek mégsem befolyásolták a háború kimenetelét. Egy amerikai cikkben most mégis úgy minősítik az orosz Oresnyik rakétákat, mint amelyek valóban fordulatot hozhatnak.
A cikk érvelése szerint ennek több oka is van. Egyrészt a rakéta 36 kinetikus harci fejével váratlan választ ad a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről (INF) kötött szerződés amerikai eltörlésére. Az Egyesült Államok abban reménykedett, hogy a nukleáris rakéták Európában való állomásoztatása előnyt jelenthet Oroszországgal szemben.
Az Oresnyik lerombolja ezt az előnyt, méghozzá nukleáris erők igénybevétele nélkül.
Ezzel választ adtak az oroszok az Egyesült Államok összes kísérletére, amellyel nyomást helyeztek Moszkvára, hogy olyan helyzetbe hozzák, amelyben vagy engedelmeskedik az Egyesült Államoknak, vagy az atomerőhöz kellene nyúlnia.
Megfőzni a békát
Az ukrajnai konfliktusban a háború több mint két éve alatt
az USA a „békafőzés” stratégiáját alkalmazta Oroszországgal szemben. A hőmérsékletet azzal emelte, hogy fokozatosan növelte az Ukrajnának biztosított fegyverek hatótávolságát és halálos erejét.
Minden egyes ilyen lépést, a tankok, a Himarsok, az ATAMAC-ok szállítását, annak engedélyezését, hogy Ukrajna ezeket orosz földön is használhassa, úgy deklarálták, hogy ezzel átlépték a képzeletbeli orosz vörös vonalakat. Minden ilyen lépéshez olyan propagandát csatoltak, amely azt állította, hogy Moszkva nukleáris válaszlépést fontolgat.
A cél valószínűleg az volt, hogy Oroszországot olyan helyzetbe hozzák, amelyben vagy engedményeket tesz Ukrajnával kapcsolatban, vagy atomfegyvereket vet be.
Az USA biztos volt benne, hogy Oroszország tartózkodni fog az utóbbitól, mert az nemzetközi páriává tenné az országot. A nukleáris fegyver bevetésével elveszítené nemcsak Kína, hanem a többi szövetségese támogatását is. Emellett egy totális atomháborút kockáztatna. A stratégia valószínűleg bevált volna, ha Oroszország nem talál ellene aszimmetrikus választ. Most már rendelkezik olyan nem nukleáris fegyverekkel (nem az Oresnyik az egyetlen), amelyek lehetővé teszik számára, hogy a nukleáris csapásoknak megfelelően alkalmazza ezeket a tényleges atomfegyverek piszkos mellékhatásai nélkül. Oroszország bejelentette, hogy a jövőbeni Oresnyikok telepítése a Stratégiai Erők parancsnoksága alá fog tartozni, ahova eddig csak a nukleárisak tartoztak. Ez egyértelmű jele annak, hogy ezeknek az új fegyvereknek hasonló stratégiai hatást tulajdonítanak.
Az Oresnyik – a szó oroszul mogyoróst jelent – robbanóhegyeinek kinetikus koncepciója nem új keletű. Mivel a robbanófejek hiperszonikusak, 10 Mach sebességgel csapódnak be a célpontokba, még robbanóanyag nélkül is nagyon erős átütőerővel bírnak, robbanóanyagszerű hatást fejthetnek ki. (Ez a sebesség nagyjából fele akkora, mint amennyi egy tárgy alacsony Föld körüli pályára állításához szükséges.)
Az 1980-as évek elején Reagan elnök stratégiai védelmi kezdeményezése több kísérletet is tartalmazott a kinetikus fegyverek bevezetésére. A „Rods from God” (és később a „Brilliant Pebbles”) koncepciója szerint műholdakról indítottak volna kinetikus nyilakat, amelyekkel a szovjet interkontinentális rakétákat lehetett volna eltalálni. Az Egyesült Államok Légierejének 2003-as jelentésében leírt, Hipervelocity Rod Bundles nevű rendszer 6,1 m hosszú és 30 centiméter átmérőjű volfrámrudakból állt, amelyeket műholdakkal vezérelnek, globális csapásmérő képességgel és 10 Mach sebességű becsapódási sebességgel rendelkeznek. A bomba természetesen nagy kinetikus (azaz mozgási) energiát tartalmazna, mivel körülbelül 8 kilométer/másodperc (24 Mach) sebességgel mozog a pályán és 3 kilométer/másodperc (8,8 Mach) sebességgel a becsapódáskor. Amikor a rúd újra belép a Föld légkörébe, a sebességének nagy részét elveszítené, de a maradék energia is jelentős károkat okozna. Egyes rendszerek hatásfoka felérne egy kisebb taktikai atombomba erejével. Ezeket a terveket bunkerrombolónak képzelték el.
Egyik sem valósult meg. Az elképzelt behatolók (vagyis maguk a rakéták) túl nagyok és túl nehezek voltak ahhoz, hogy az űrben elhelyezzék őket. Azért volt szükség a hatalmas telefonpózna méretű behatolókra, mert ezek nagyobb része a légkörben történő hiperszonikus repülés során elégett volna.
Az Oresnyik által használt penetrátorok sokkal kisebbek
Úgy tűnik, az oroszok megoldották a hiperszonikus sebességgel (a hangsebesség ötszörösével) repülő tárgyak néhány általános fizikai problémáját. Putyin 2018 márciusában jelentette be több új fegyver bevezetését, amelyek célja áthatolni az amerikai rakétavédelmen. Ezek egyike volt a most Avangard néven ismert hiperszonikus siklójármű. Az új kompozit anyagok alkalmazása lehetővé tette, hogy a siklórepülő cirkálóblokk gyakorlatilag plazmaképződési körülmények között is képes legyen hosszú távú irányított repülésre. Meteoritként, tűzgolyóként repül a célpontjához. Felületén a hőmérséklet eléri az 1600-2000 Celsius-fokot, de a cirkálóblokk megbízhatóan irányítható.
Az a tény, hogy Oresnyik viszonylag kisméretű irányított lövedékeket használ hiperszonikus sebességgel, valószínűsíti, hogy az oroszok által felfedezett új fizikai tulajdonságokat vagy elveket alkalmazták erre a fegyverre is. Amíg ezek az alapvető tudományos felfedezések nem válnak ismertté nyugaton, addig nem lesz esély arra, hogy olyan fegyvereket készítsenek, amelyek megfelelnek az Oresnyik és az Avangard tulajdonságainak.
Az Oresnyik egyelőre nem nukleáris fegyver, ráadásul korlátozott (5000 kilométeres) hatótávolsággal, de
elvileg semmi sem gátolja Oroszországot abban, hogy egy interkontinentális rakétát hasonló nem nukleáris képességekkel szereljen fel. Ez lehetővé tenné Oroszország nem nukleáris csapásait amerikai területen, vagy ami valószínűbb, amerikai külföldi támaszpontokon és repülőgép-hordozókon.
E tények és következményeik még nem jutottak el a nyugati döntéshozók tudatáig. Az USA még az Oresnyik-csapás után is folytatta Oroszország „piszkálását” azzal, hogy Ukrajnát utasította az ATACMS rakéták kilövésére orosz célpontok ellen. Tegnap a moszkvai védelmi minisztérium – rájuk nem jellemző módon – bejelentette, hogy két ilyen támadás is történt.
November 23-án az ellenség öt amerikai gyártmányú ATACMS operatív-taktikai rakétát lőtt ki egy Sz-400-as légvédelmi zászlóalj Lotarevka (Kurszktól 37 kilométerre északnyugatra) melletti állására. Ezekből három ATACMS rakétát megsemmisítettek, kettő pedig eltalálta a tervezett célpontot. November 25-én a kijevi rezsim még egy csapást mért nyolc ATACMS hadműveleti-taktikai rakétával a Kurszk–Vosztocsnij repülőtérre (Halino közelében). Hét rakétát lőttek le az S-400 SAM és Pantsir AAMG rendszerek, egy rakéta eltalálta a kijelölt célt.
Katonai szempontból ezek a csapások irrelevánsak ugyan, de azt bizonyítják, hogy az USA még mindig próbálja „megfőzni a békát”, még akkor is, amikor az már kiugrott az fazékból. Oroszországnak Putyin szerint több Oresnyikja és hasonló fegyvere áll bevetésre készen.
Az ilyen rakéták potenciális célpontjai nyilvánvalóak
„Tekintettel a nyugati katonai létesítmények által jelentett fenyegetések szintjére, a lengyelországi rakétavédelmi bázis már régóta a potenciális semlegesítés kiemelt célpontjai között szerepel. Szükség esetén ez a fejlett fegyverek széles skálájának felhasználásával érhető el” – jelentette ki Maria Zaharova, a Külügyminisztérium szóvivője egy tájékoztatón.
Oroszország november 30-ig lezárta a légteret a Kapusztyin Jar rakétatelep felett. Ez az a tesztlőtér, ahonnan az Oresnyikot kilőtték. Mivel az Oresnyik-típusú fegyverek ellen nem nagyon lehet védekezni, Oroszország napokkal vagy órákkal a csapás előtt bejelentheti az amerikaiak által ellenőrzött lengyelországi Redzikowo bázis elleni csapást. Mivel e támadás bejelentett, hagyományos típusú lenne, és kevés vagy semennyi emberi áldozattal nem járna, valószínűtlennek tűnik, hogy a NATO alkalmazná az 5. cikkelyt, és erővel vágna vissza.
Ez lenne az a pillanat, amikor újra kezdődne a békafőzés, de ezúttal az fazékban az USA lenne benne. Oroszország pedig azáltal, hogy hagyományos eszközökkel támadná az amerikai bázisokat Európában, napról napra növelné a hőmérsékletet. Merne-e ekkor az USA emiatt válaszatomcsapást mérni, vagy inkább visszalépne az Oroszország legyőzésére irányuló terveitől?
A cikk nem tükrözi a Makronóm véleményét, csupán a tájékoztatást szolgálja.
Kapcsolódó: