Az Európai Unió számára az ukrajnai háború és Donald Trump újbóli hivatalba lépése megerősítette, hogy a közös védelem érdekében radikális lépések szükségesek. A közösség most egy 500 milliárd eurós védelmi alap létrehozását tervezi, amelyet közös kötvények kibocsátásával finanszíroznának. Ez az ambiciózus terv nemcsak a kontinens biztonságát, hanem a NATO célkitűzéseinek való megfelelést is támogatná. 

A tervezett pénzügyi konstrukció alapja egy különleges célú társaság (Special Purpose Vehicle, SPV), amely nem uniós alapon, hanem a tagállamok nemzeti garanciáin nyugodna.  

Ez lehetővé teszi, hogy olyan országok, mint a nem EU-tag Egyesült Királyság és Norvégia is csatlakozhassanak a projekthez, miközben azon semleges államok, mint Írország vagy Ausztria kimaradhatnak anélkül, hogy vétót kellene emelniük. 

Az Európai Beruházási Bank (EIB) technikai szerepet kapna a kötvénykibocsátás adminisztrációjában, miközben az EIB közvetlen fegyverkezési finanszírozást tiltó politikája miatt az intézmény közvetlen részvétele korlátozott maradna​. 

Az a bizonyos „Trump kockázat” 

Donald Trump korábbi kijelentései, miszerint az USA nem garantálja a NATO védelmet, ha a tagállamok nem teljesítik a 2 százalékos GDP-arányos védelmi kiadási célt, erősítették a terv szükségességét. Miközben a NATO-tagállamok közül néhány, például Olaszország és Spanyolország, még mindig elmarad a célkitűzéstől, a háború fokozta a közös európai védelmi politika iránti igényt​​. 

Andrius Kubilius, az EU új védelmi biztosa, rámutatott, hogy Európa jelenleg nem veszi komolyan a védelem finanszírozását. Javaslata szerint a közös kötvények kibocsátása mellett minden tagállamnak előre kellene finanszíroznia a költségeket. Ez olcsóbbá tenné a hitelfelvételt, és biztosítaná, hogy az alap elérje a célkitűzéseket​​. 

Kubilius „nagy bummként” emlegeti a szükséges változásokat, amelyek célja az EU védelmi iparának gyors megerősítése.  

Az 500 milliárd eurós alapból közös légvédelmi rendszereket hoznának létre, és további 200 milliárd eurót különítenének el a katonai infrastruktúra fejlesztésére, például a csapatok gyors mozgósítására​. 

A védelmi biztos szerint az EU régiós fejlesztési alapjainak – például a kohéziós alapoknak – egy részét is át lehetne csoportosítani, hogy a védelemhez kapcsolódó iparágakat támogassák. Ezáltal munkahelyeket teremtenének és növelnék a kontinens versenyképességét​​. 

A kohéziós politika ilyen irányú átformálása ugyanakkor komoly politikai vitákat válthat ki, mivel ez átcsoportosításokat igényelne más, nem katonai célokra szánt alapokból. További források repozícionálását az EU Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközéből (RRF) is fontolóra vették, amely eredetileg a Covid-19 világjárvány gazdasági hatásainak enyhítését szolgálta​. 

Németország és a „fukar” országok dilemmája 

Miközben a terv széles körű támogatást élvez, Németország és néhány másik gazdaságilag konzervatív állam, például Hollandia és Dánia még mindig bizonytalan. A német álláspontot a februári szövetségi választások eredménye határozhatja meg. Ha Berlin támogatja az alapot, az áttörést hozhat az európai védelem finanszírozásában​. 

Az 500 milliárd eurós védelmi alap nem csupán az ukrajnai válságra adott válasz, hanem az EU történetének egyik legnagyobb lépése lehet a közös védelem és biztonság irányába.  

A terv megvalósítása nemcsak Európa, hanem a NATO számára is kulcsfontosságú, és hosszú távon átalakíthatja a kontinens geopolitikai helyzetét. 

A „front-loading” finanszírozási modell előnyei és kihívásai 

A „front-loading” koncepció lényege, hogy az EU tagállamai előzetesen fedeznék a költségek egy részét, mielőtt közös kötvények kibocsátására kerülne sor. Ez a megközelítés nem csupán a finanszírozási terheket osztaná meg, hanem gyorsítaná is a beruházások elindítását. Az Európai Védelmi Alap (EDF) korábbi tapasztalatai szerint azonban az ilyen típusú programok gyakran bürokratikus akadályokba ütköznek, amelyek lassítják a tényleges megvalósítást​. 

Kubilius szerint a tagállamok GDP-jének 1 százalékos növelése a védelmi kiadásokra évente 200 milliárd eurót generálna. Ez a szint elegendő lenne az EU katonai képességeinek jelentős fejlesztésére, különösen a NATO által megcélzott 2 százalékos GDP-arányos szint elérése esetén.  

Ha azonban a katonai kiadások aránya 3 százalékra nőne – ahogy azt NATO-körökben egyesek javasolják –, akkor további 200 milliárd euróra lenne szükség évente, ami hatalmas pénzügyi elköteleződést jelentene a tagállamok számára​​. 

Míg a dél-európai országok, például Olaszország és Spanyolország profitálnának a közös kötvényekből, mivel érdekeltek a védelmi iparuk fellendítésében, addig Németország és a „fukar országok” továbbra is ellenállnak. A kötelezettségvállalások növekedése Berlin számára különösen nehéz kérdés, hiszen a német gazdaság jelenleg recesszióval és belső politikai bizonytalansággal küzd​. 

Utóbbi államok hajlandóságának növeléséhez elengedhetetlen, hogy az alap működése átlátható legyen, és szigorú szabályozással biztosítsák, hogy a forrásokat kizárólag védelmi célokra használják fel. Ezáltal elkerülhető a források nem megfelelő felhasználása, ami politikai feszültségeket szülhetne. 

A közös kötvények hatásai 

A közös európai védelmi kötvények kibocsátása jelentős hatással lenne az uniós gazdaságra. Egy ilyen ambiciózus kezdeményezés ösztönözné a védelmi ipar növekedését, különösen a közös légvédelmi projektek és a katonai infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos beruházások révén. Ezek nemcsak a kontinens biztonságát erősítenék, hanem gazdasági multiplikátorhatással is járnának, például munkahelyteremtéssel és a technológiai innováció előmozdításával​. 

A NATO és az EU közötti kapcsolat ugyanakkor továbbra is kényes kérdés. A tagállamok védelmi kiadásai, különösen a 2 százalékos GDP-arányos célkitűzés elérése szorosan összefonódnak az EU védelmi politikájával. Az uniós alap kiegészítené a NATO célkitűzéseit, ugyanakkor feszültségeket is generálhat, különösen akkor, ha a tagállamok prioritásai eltérnek​. 

Az EU számára a NATO-val való szorosabb együttműködés elengedhetetlen, különösen az amerikai politikai bizonytalanság és Trump visszatérése miatt. A közös védelmi alap tehát nemcsak az európai biztonságot erősítené, hanem stratégiai autonómiát is biztosítana, amely hosszú távon csökkentené az Egyesült Államoktól való függőséget. 

Az 500 milliárd eurós védelmi alap létrehozása az EU történetének egyik legambiciózusabb kezdeményezése lenne, amely a kontinens biztonsági kihívásai mellet az európai integráció egy új szintjét is jelentené. Az alap sikere azonban nemcsak pénzügyi kérdés, hanem politikai elköteleződés is.  A következő hónapok tárgyalásai során kiderül, hogy Európa készen áll-e egy olyan kihívásra, amely egyszerre igényli a tagállamok gazdasági áldozatvállalását és politikai akaratát. Ha sikerrel jár, az EU nemcsak a jelen kihívásaira, hanem a jövőbeli fenyegetésekre is felkészültebb lesz. 

(Források: Financial Times; Bloomberg; Euronews)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime