Az Asia Times szerint már rajzolódnak a nagy békemegállapodás körvonalai. Úgy vélik, ennek eredményeként Oroszország újrakezdheti az energiaexportját Európába, miközben csökkenti a Kínába irányuló kedvezményes árú energiahordozók áramlását.
Hetekkel Donald Trump Fehér Házba való visszatérése előtt egyre több a találgatás arról, hogy az új adminisztráció pontosan hogyan is tervezi az ukrajnai háború befejezését. A megválasztott elnök orosz–ukrán megbízottja, Keith Kellogg, korábbi titkosszolgálati főnöke, Richard Grenell és J. D. Vance alelnök is bemutatott valamilyen változatot a háborúskodás befagyasztására.
Úgy tűnik, hogy Kijev végre mutat valami hajlandóságot a kompromisszumra. Még talán el is fogadná, hogy Oroszország bizonyos ideig ellenőrzést gyakorolhasson a területe egy része felett, cserébe azonban NATO-tagságot követelne.
Oroszország hivatalosan továbbra is ragaszkodik maximalista követeléseihez, hogy Ukrajna állítsa vissza a semlegességét, demilitarizáljon és ismerje el a 2022. szeptemberi népszavazást követően kialakult területi változásokat, amikor is négy korábbi régiója az Oroszországhoz való csatlakozásra szavazott.
Vlagyimir Putyin elnök azt is szeretné elérni, hogy a Nyugat oldja fel az összes szankciót, és adja vissza az országa befagyasztott vagyonát. Oroszországnak valószínűleg kompromisszumot kell kötnie néhány vagy akár mindegyik kérdésben, de egyelőre nem világos, hogy ebben Putyin mennyire lesz rugalmas.
A gazdasági érdekek felülírják a háborút
Az orosz elnök szerint sok nyugat-európai és egyesült államokbeli partnerük a politikai nyomás ellenére sem hagyta el az orosz piacot. Ezért bízik abban, hogy a nyugati üzletfelekkel való kapcsolatuk normalizálódik, elsősorban azért, mert ez nemcsak az oroszok, hanem az ő érdekük is.
Putyin ezáltal arra utal, hogy
az üzlet komoly szerepet játszhat Oroszország és az Egyesült Államok közeledésében.
A múlt hónap végén jöttek a hírek arról, hogy Stephen Lynch miami pénzember meg akarja vásárolni az Északi Áramlat 2.-t, ha az az év elején egy svájci csődeljárásban árverésre kerül. Állítólag ehhez már engedélyt is kért az amerikai kormánytól. Ha jóváhagyják, Lynch pedig az árverésen megvásárolja, akkor ez elindíthatja azt a kompromisszumot, amely a második világháború óta tartó legnagyobb európai háború lezárásához szükséges.
Az Asia Times cikke szerint is az energiadiplomácia lehet a kulcs. Trump korábbi kifogásai az Északi Áramlat 2.-vel kapcsolatban elsősorban abból eredtek, hogy az nem volt amerikai ellenőrzés alatt, így Oroszország befolyásolhatja Németországot, csakhogy ez sértheti az Egyesült Államok érdekeit.
Ha Lynch megvásárolná a csővezetéket, a probléma látszólag megoldódna. Ezután némi kedvezményes gáz áramolhatna Oroszországból Németországba a megmaradt utolsó sértetlen vezetéken keresztül.
Mindehhez azonban, fel kell oldani néhány nyugati szankciót. Az Egyesült Államok megengedheti, hogy Oroszország újra használja a SWIFT fizetési rendszert, és akár dollárban is lebonyolíthatja a tranzakciókat. Ez szintén segítené Trumpot a dedollarizációs folyamatok ellensúlyozásában, amelyekre még a múlt hónap végén figyelmeztetett.
A további előny az, hogy ha Németországnak segítenek elkerülni a recessziót, az az egész EU-t is erősítené, amely az amerikai export megbízható piaca maradna.
Az Egyesült Államok továbbra is értékesíthet viszonylag drágább LNG-t Európának, és megőrizheti az oroszoktól megszerzett piaci részesedését, de szükség lehet némi kedvezményes oroszországi gázra az EU makrogazdasági stabilitásának fenntartásához.
Vélhetően fokozatosan oldják majd fel az Oroszországgal szembeni szankciókat. Ez kezdetben vonatkozhatna a Németországba irányuló gázexportra, majd érinthetné az energiaszektort. Mindezt fokozatosan tennék, „jutalomként” a fegyverszünet vagy a békeszerződés betartásáért.
A Németországba irányuló orosz gázkivitel megkönnyítése érdekében hozott egyes szankciók kezdeti feloldása kiterjedhet Oroszország Indiába irányuló olajexportjára is, amely a kényelem kedvéért ismét dollárban és a SWIFT-en keresztül történhetne.
Trump a második elnöksége alatt várhatóan nagyon kemény lesz Kínával szemben, és ennek része az is, ha fokozatosan eltéríti az olcsó orosz energiát az ázsiai országtól, ezáltal Kínának megemelkednének az energiaköltségei.
Az Egyesült Államok még azt is megengedheti néhány vállalatának, hogy befektessen Oroszország Arctic LNG 2 projektjébe, amelyre szankciók vonatkoznak. Ezzel a befagyott kínai befektetéseket amerikaiakkal helyettesíthetnék, amivel csökkentenék azt az energiamennyiséget, amelyet Kína a jövőben Oroszországból importálhat. Ha megteremtik a megfelelő feltételeket, Moszkva LNG-gázexportja ehelyett segíthet a japán gazdaság élénkítésében.
Az is elképzelhető, hogy befagyasztott eszközei egy részét ugyanezen vagy más energiaprojektekben való részesedésre cserélik. Azokat a nyugati technológiák megvásárlására is felhasználhatnák, amelyektől függ az energiaiparuk egy része.
Az Oroszországba érkező friss külföldi valuta, különösen a dollár, segíthet enyhíteni a mostani orosz makrogazdasági feszültségeket, és ezzel arra ösztönözheti a Kremlt, hogy betartsa az Ukrajnával kötött megállapodást.
Attól függően, hogy mennyire bizonyul sikeresnek ez a kreatív energiadiplomácia, az USA megpróbálhatja meggyőzni Moszkvát, hogy ne egyezzen bele azokba a leszorított árakba, amelyeket Kína állítólag a Power of Siberia 2. gázvezetékről szóló megállapodás aláírása fejében megkövetelt.
Ha jövedelmezőbb piacok nyílnak meg, miután az USA felhagy az orosz export akadályozásával, például ha engedélyezi Oroszországnak, hogy vezetékeket építsen Iránba és/vagy Iránon, illetve Afganisztánon és Pakisztánon keresztül Indiába, akkor a Power of Siberia 2 projektet talán félre is teszik.
Az USA stratégiai érdeke, hogy Oroszországot arra ösztönözze, hogy ne szállítson kedvezményes áron energiát Kínának. Ezt a célt előreláthatóan a fent már vázolt kreatív energiadiplomáciával lehetne előmozdítani, amely az Északi Áramlat 2. megvásárlásával kezdődhetne Lynch közreműködésével, és addig folytatódhatna, amíg Oroszország befagyasztaná a vezetékek építését Kínába. A Kremlt viszont csak az Ukrajnával kapcsolatos kompromisszumok révén lehet befolyásolni.
A szankciók enyhítésén túl azonban Oroszország néhány követelését teljesíteni kell. Ez csak úgy valósulhat meg, ha az Egyesült Államok arra kényszeríti Ukrajnát, hogy fogadja el a háború által teremtett új területi realitásokat, korlátozza fegyveres erőinek egy részét és vonja vissza azokat a törvényeket, amelyeket Oroszország az orosz etnikumúakkal és az orosz anyanyelvűekkel szemben diszkriminatívnak tart. Amennyiben ezt Zelenszkij megtagadja, akkor büntetésként visszatarthatják az országának szánt fegyvereket.
Ez nem törné meg annyira az USA-t, hiszen Ukrajna fizetne azért, hogy Oroszországot rávegyék a háború befejezésére, és informálisan elkötelezné magát amellett, hogy nem köt új energiaügyi megállapodásokat vagy projekteket Kínával, hogy aztán Trump sikerrel fordulhasson Ázsia felé.
Fotó: Freepik