Az euróövezet gazdasági helyzete egyre komorabb képet fest, ami az Európai Központi Bank (EKB) politikai lépéseire is jelentős nyomást gyakorol. A közelmúltban tartott kamatdöntések és az azt követő kommunikáció azonban nem nyújtott egyértelmű iránymutatást, így a piacok és a gazdasági elemzők egymással versengő értelmezéseket alkottak.
Az Európai Központi Bank (EKB) csütörtöki kamatcsökkentései óvatos hangvétele arra utalnak, hogy az infláció 2 százalékos céljának elérése érdekében a bank fokozatos enyhítéseket tervez. Az EKB immár negyedik alkalommal csökkentette az irányadó kamatot az év során, ezzel az euróövezeti betéti kamatot 3 százalékra mérsékelte.
Ez egyértelmű üzenet arról, hogy a jegybank már nem tartja szükségesnek a monetáris szigor fenntartását.
Christine Lagarde EKB-elnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kamatlábak további csökkentésére vonatkozó döntések az aktuális gazdasági helyzettől függnek, és nem ragaszkodnak előre meghatározott kamatpályához.
A piacokon vegyes reakciókat váltott ki a jegybank kommunikációja. A német két hónapos állampapírok hozamai 5 bázisponttal emelkedtek, míg az olasz 10 éves papíroké több mint 10 bázisponttal nőttek, ami a befektetők bizonytalanságát tükrözi. Francois Villeroy de Galhau, a Bank of France vezetője szerint az EKB a következő évben „több kamatcsökkentést” is végrehajthat, bár elmondása szerint pontos irányvonal nincs rögzítve.
Politikai bizonytalanságok és gazdasági lassulás
Az euróövezeti gazdasági helyzet gyengülése, különösen Németország recessziója és Franciaország politikai zavarai, jelentős kihívások elé állítják az EKB-t.
A decemberi kamatcsökkentés előtt nyilvánosságra hozott gazdasági előrejelzések szerint az euróövezet növekedése mindössze 1,1 százalékos lehet 2025-ben, szemben a korábban várt 1,3 százalékkal.
Emellett az ipari termelés stagnálása is aggodalomra ad okot. Az ugyanis októberben az előző hónaphoz képest nem változott, bár ez kissé jobb eredmény volt a várt 0,1 százalékos csökkenésnél.
Az európai ipar visszaesése a magas energiaárak, a kínai kereslet gyengülése és a megemelkedett finanszírozási költségek miatt tartós problémát jelent. Carsten Brzeski, az ING globális makrogazdasági vezetője szerint az EKB túlzott figyelmet fordít az infláció alakulására, és fennáll a veszélye, hogy a gazdasági lassulásra adott válaszok késedelmesek lesznek. „A múlt hibáinak kerülgetése közben könnyen újakat követhetünk el” – figyelmeztetett.
A Donald Trump második elnöki ciklusával kapcsolatos bizonytalanság tovább növeli az euróövezeti döntéshozók dilemmáit. Az új amerikai vámok bevezetésének lehetősége és a globális kereskedelmi háború kiújulása kockázatokat hordoz az európai gazdaság számára. Az EKB nyelvezetében is megjelent az erre való utalás: a monetáris politika iránya már nem a szigorítás, hanem a gazdaság élénkítésének támogatása.
A piacok a következő két EKB-ülésen negyed százalékpontos kamatcsökkentéseket várnak, de a szakértők szerint fennáll a lehetősége egy 50 bázispontos lépésnek is, különösen, ha az amerikai vámok gazdasági hatásai jelentősnek bizonyulnak.
Frederik Ducrozet, a Pictet Wealth Management vezető makrogazdasági kutatója úgy véli, hogy a Lagarde által hangoztatott „irányvonal egyértelműen lefelé mutat”, de a tempó és a mérték továbbra is vita tárgya.
A Pimco és a Fidelity elemzése szerint az EKB kamatlábai 2025 közepére 1,5 százalékra is mérséklődhetnek, ami meghaladja a jelenlegi piaci várakozásokat. Erre a nagyobb kamatcsökkentésre akkor lehet szükség, ha az európai gazdasági kilátások tovább romlanak. A kontinens kötvénypiacai már most is felülteljesítenek más régiókhoz képest: az eurókötvények hozama idén 3 százalékkal emelkedett, míg az amerikai állampapíroké csak 2 százalékkal.
A Fidelity stratégája, Salman Ahmed rámutatott, hogy a piacok továbbra is „valamivel agresszívebbek” az EKB várakozásainál, ami lehetőséget teremt a befektetők számára. Az eurózóna gazdasági kilátásai ugyanakkor árnyékot vetnek erre az optimizmusra, különösen Németország és Franciaország politikai instabilitása miatt.
EMBED SMALL CARD: https://makronom.eu/2024/12/05/nemetorszag-pokoljarasa/
Az EKB lassú, fokozatos kamatcsökkentései és a gazdasági kilátások romlása egyaránt arra utal, hogy az euróövezet hosszabb távon is gyengébb növekedési pályára állhat.
A piacok számára továbbra is az a kérdés, hogy a központi bank képes lesz-e időben reagálni a gazdasági kihívásokra, vagy a „túl későn, túl kevés” szindróma fenyegeti-e.
A következő hónapok döntései sorsdöntők lehetnek nemcsak az EKB, hanem az egész európai gazdaság számára.
Az eurózóna kettős szorítása
A gazdasági szakértők szerint a frankfurti székhelyű bank mozgástere jelentősen szűkült, mivel a recesszió jelei egyre nyilvánvalóbbak, miközben az infláció mérséklődése lassúbb a vártnál.
A legutóbbi előrejelzések szerint az infláció az euróövezetben csak 2025 végére állhat be a 2 százalékos célértékre, amelyet Christine Lagarde és az EKB vezetése már „fenntartható szintnek” lát.
A szolgáltatási szektor inflációja ugyanakkor továbbra is magas maradt, ami a monetáris politikában ellentmondásokat eredményezett. Lagarde a semleges kamatszint kérdését – amely se nem ösztönzi, se nem fogja vissza a gazdaságot – is előtérbe helyezte, kijelentve, hogy ez a szint valószínűleg „magasabb, mint korábban gondoltuk”. A semleges kamatláb mértéke 1,75 és 2,5 százalék között lehet, azonban a jelenlegi 3 százalékos szint még mindig szigorú pénzügyi feltételeket eredményez.
Ez az ellentmondás különösen élesen látszik az olyan országok esetében, mint Németország és Franciaország, ahol a magas energiaárak és a belpolitikai bizonytalanság tovább súlyosbítja a helyzetet. Németország ipari termelése az elmúlt hónapokban stagnált, és az ország már második éve recesszióban van, míg Franciaország politikai helyzete megosztott gazdasági döntéseket eredményezett.
A Trump-faktor
Donald Trump amerikai elnöksége különösen nehéz helyzetbe hozhatja az EKB-t. Az újabb amerikai vámok és a dedollarizációs törekvések fokozhatják a geopolitikai feszültségeket, amelyek közvetlen hatással vannak az európai gazdaságra. Az eurózóna függősége az exportpiacoktól különösen sérülékennyé teszi a régiót az ilyen külső sokkokkal szemben.
Az ABN Amro elemzése szerint az amerikai vámok „dezinfációs sokkot” jelenthetnek az euróövezet számára, ami még alacsonyabb inflációhoz vezethet a következő években. Ez az EKB-t arra kényszerítheti, hogy radikálisabb monetáris lazítást hajtson végre, miközben a gazdasági kilátások tovább romlanak.
Az EKB stratégiája: kompromisszumok és lehetőségek
A piacok jelenlegi várakozásai szerint az EKB 2025 második felére a 1,75 százalékos szintre is csökkentheti az irányadó kamatot. A Pimco és a Fidelity szerint azonban a kamatlábak ennél alacsonyabbra is süllyedhetnek, különösen akkor, ha a Trump-kormányzat kereskedelmi politikái éreztetik a hatásukat. A Fidelity elemzői például azt várják, hogy az EKB 1,5 százalékra is mérsékelheti a kamatokat, hogy elkerülje az elhúzódó recessziót.
A jegybank előtt három kulcsfontosságú tényező áll, amely a következő hónapokban befolyásolja a döntéseket:
- A kamatcsökkentések mélysége és üteme: az EKB kommunikációjában folyamatos hangsúlyt kapott a „fokozatos megközelítés”, amely minden érdekelt fél számára nyújt valamit – legyen az inflációs félelmekkel vagy gazdasági lassulással kapcsolatos aggodalom.
- A semleges kamatszint megtalálása: az EKB várhatóan további vitákat folytat a semleges kamatszint meghatározásáról, ami irányt mutathat a monetáris politika számára.
- A geopolitikai kockázatok kezelése: az amerikai vámok és a globális gazdasági bizonytalanság hatásai jelentős mértékben befolyásolják az euróövezet gazdasági helyzetének alakulását.
Az Európai Központi Bank következő évre vonatkozó döntései kulcsfontosságúak lesznek az euróövezet gazdasági helyzetének stabilizálása szempontjából. Az, ahogy az EKB egyensúlyoz a gazdasági növekedés ösztönzése és az infláció kordában tartása között, egyértelműen jelzi, hogy a kihívások nem csökkennek. A következő hónapokban a gazdasági és politikai fejlemények fogják meghatározni, hogy az EKB mennyire tud alkalmazkodni a változó környezethez, és hogy a piacok végül milyen mértékben találják meg az egyensúlyt a jegybank politikai irányaival.
Források:
Kapcsolódó:
Borítókép: Dreamstime
