A geotermikus energia a fenntarthatóság és az energiafüggetlenség ígéretét hordozza, de vajon képes megoldani a kontinens energiakrízisét? 

Még 2020-ban az Európai Unió zöld utat adott egy olyan projektnek, amely a geotermikus energia olajkutakból történő kinyerésének megvalósíthatóságát vizsgálja. A terv az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrások diverzifikálása a szél- és napenergia mellett.  

A Reuters nemrégiben arról számolt be, hogy a blokk 27 tagja olyan dokumentumot fogalmazott meg, amelyben a hűtési és fűtési rendszerekből származó kibocsátások csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalást követelnek, ezzel együtt a geotermikus energiában rejlő lehetőségek feltárását a szénhidrogének helyettesítésére az energiatermelésben és fűtésben. 

„A geotermikus energia felhasználása hozzájárul az Európai Unió stratégiai céljaihoz az energiafüggőség és a fosszilis tüzelőanyagok importjának csökkentésével” – áll a tervezetben.  

A dokumentum azt is sugallja, hogy a geotermikus energia hasznosítása csökkentheti a villamosenergia-költségeket. Papíron ez remekül hangzik, azonban a gyakorlatban ez egy kicsit bonyolultabb, amit az is bizonyít, hogy az EU-ban sokat beszéltek a geotermikus energiáról, de keveset léptek a megvalósítás felé.  

A Reuters által idézett dokumentumtervezet nem az egyetlen, amelyben a geotermikus energia az idén reflektorfénybe került. Júliusban az EU energiaügyi miniszterei tettek egy kísérletet, amely nem vezetett konkrétumokhoz, mivel úgy tűnt, hogy nem állt rendelkezésre elegendő finanszírozás. 

Jól hangzik, de vannak kérdőjelek 

A geotermikus erőforrások mindenütt bőségesek: a föld magja hőt sugároz ki a földköpenybe és a földkéregbe, így az olaj- és gázfúrókkal minél mélyebbre fúrunk, annál forróbb lesz. Mivel azonban a hő miatt nagyobb mélységben nehezebb a fúrás, a geotermikus megoldás drága vállalkozás – azaz minél mélyebb a kút, annál többe kerül. Ehhez a problémához kapcsolódik, hogy bár a geotermikus energia bőséges, az ahhoz való hozzáférés nem egyformán könnyű. Izlandon például a hő közelebb van a felszínhez, ami olcsóbbá teszi a megcsapolását, a világ más részein azonban sokkal mélyebbre kell fúrni ahhoz, hogy ezt elérjük.  

Van egy másik kockázat is, amit a 2021/22-es téli izlandi villamosenergia-hiány is mutat. Az extrém száraz nyarat követően az ország vízenergia-forrásai kimerültek, és ezt a geotermikus energia növelésével sem lehetett ellensúlyozni. Mivel egyetlen energiaforrás sem kockázatmentes, az említett rizikót jól lehetne kezelni, ha a geotermikus energiát szelektíven használnák, amikor és ahol az a legmegfelelőbb.  

A német BASF és az ausztráliai székhelyű Vulcan Energy között novemberben létrejött megállapodás egy ilyen megoldás lehet. A két vállalat közölte, hogy megvizsgálják a geotermikus energia hasznosításának lehetőségét a BASF egyik telephelyén, hogy a vállalatot alapterhelésű, kibocsátásmentes villamos energiával lássák el. A két cég becslése szerint a geotermikus erőforrások a telephelyen elérhetik a 300 MW-ot. A geotermikus energia minden bizonnyal megfelelő lehet bármely ország energiamixének kiegészítésére, feltéve, hogy a fúrás költséghatékony, és ez utóbbit előnyben részesítik az adott helyen meglévő energiaforrás felhasználásával megszüntethető kibocsátások mennyiségével szemben. Hiszen a kvótakereskedelemnek éppen ez a lényege. A kibocsátáscsökkentés o minden más szempont – például a megfizethetőség, a megbízhatóság és a költségek – fölé helyezése tehát nem volt különösebben eredményes az EU számára.