A kurdkérdés a Közel-Kelet stabilitására is kihat, amelyet a szíriai polgárháború és a kurdok autonómiára törekvése élezett ki. A kurdok által ellenőrzött északkelet-szíriai régió gazdaságilag és stratégiailag kulcsfontosságú, de fennmaradása az amerikai támogatástól és a regionális megállapodásoktól függ. A belső megosztottság és a szomszédos országokkal fennálló feszültségek tovább mélyítik a problémát.
A kurdkérdés visszatérő toposz a Közel-Keleten, ami egyúttal történelmi távlatban is régóta beárnyékolja a régiót mint a stabilitás egyik gátja. Maga a probléma a térség összetett etnikai szembenállásainak is tükörképe. A konfliktus fő csapásiránya a regionális hatalmi ambíciókat dédelgető Törökország és a kurdok közt húzódik. A kurdkérdés onnan is ismerős lehet, hogy a különböző tudományos tanulmányok előszeretettel foglalkoznak vele, de eddig inkább történelmi, etnikai és nemzetközi kapcsolatokra irányuló fókusszal említették ezt.
Az iraki Kurdisztán függetlenségének eszméje és mozgalma, valamint az északkelet-szíriai kurdok autonómiája szempontjából azonban az elmúlt években ez a kérdés egyre nagyobb hangsúlyt kapott mint a regionális erőviszonyok alakulását befolyásoló fő változó.
Ezt pedig a friss szír események, valamint az Aszad-rezsim összeomlása még inkább aktualizálta, arról nem is beszélve, hogy a lázadó frakciók közül a Washington által támogatott és zömében kurd egységekből álló Szír Demokratikus Erők (SDF) birtokolják Szíria legnagyobb hányadát északkeleten.
A 2011 óta zajló szír polgárháborúba tehát egy az egyben beilleszthető a kurdkérdés a török–kurd ellentéten keresztül. Éppen ezért nagy az esély arra, hogy Aszad bukásával a polgárháború nem ért véget, és várhatóan kiújulnak a különböző lázadócsoportok közötti atrocitások. Ez valószínűleg zömében a törökök által támogatott milíciákat, így a Damaszkuszt is elfoglaló HTS-t (Hajat Tahrir as-Sám) jelenti az egyik oldalon, kiegészülve a Szír Nemzeti Hadsereggel (SNA), míg a másikon az USA által támogatott SDF-et.
Visszakanyarodva a kurdkérdésre, a Specialeurasia elemzése szerint a polgárháború okozta instabilitás lehetővé tette a kurd katonai és politikai szereplők számára, hogy átvegyék az ellenőrzést Szíria északi és északkeleti régióinak egy része felett. Korábban a Nyugat-Kurdisztán kifejezés sokkal kevésbé volt egzakt fogalom, és a legtöbb kurd ritkán használta vagy merte használni.
Mindazonáltal ez Szíria és a Közel-Kelet szempontjából a geopolitikai sakktábla egyik fontos eleme, mivel a régió és a benne élő kurd lakosság a háború sújtotta ország jövőjének stabilitása szempontjából kulcsfontosságú lesz Aszad bukásával.
Ezt a régiót az Észak- és Kelet-szíriai Autonóm Igazgatás (AANES) igazgatja, és a kurdok ellenőrzése alatt áll, amit 2018. július 16-án a Szíriai Demokratikus Tanács harmadik konferenciáján hoztak létre, Tabka városában. Legfelsőbb politikai gyűlése a Szíriai Demokratikus Tanács, integrált katonai ereje pedig a Szíriai Demokratikus Erők. Az AANES regionális közigazgatási struktúrája a Dzsazíra, Afrin, Eufrátesz, Manbidzs, Taka, Rakká és Deir ez-Zór nevet viseli. Ezek a területek láthatók az alábbi térképen.
Forrás: Syrian Democratic Council
Az AANES fennhatósága alá tartozó északkelet-szíriai régió és Kelet-Szíria egyes részei az iraki határtól a törökországi Hatay tartományig terjednek. Keletről az iraki Kurdisztán, északról Észak-Kurdisztán (Bakur), nyugatról Hatay, délről pedig Szíria többi része határolja. Az időnkénti konfliktusok miatt azonban a politikai határok nem pontosak.
A térség stratégiai jelentősége abból adódik, hogy három ország csomópontjában (Törökország, Szíria, Irak) található.
Másrészt több szíriai határátkelő is található ezeken a területeken, amelyek közül néhányat a háború miatt lezártak. A Törökországgal közös határon a Kamisli, Ain Divar, Rasz al-Ain, Tell Abjad, Kobani, Jarabulusz, Bab al-Szalama, Bab al-Hava és Keszab átkelő található. Az At Tanf, Al Bukamal és Jarobija átkelőhely szintén Szíria és Irak közös határainál találhatók. Az északkelet- és észak-szíriai Jarobija, Ain Devar, Szimalka, Rasz al-Ain, Kamisli, Kobani átkelő a kurd erők ellenőrzése alatt áll.
A kurd erők ellenőrzése alatt álló területek gazdaságilag nagy jelentőségűek Szíria számára a föld alatti olaj- és gáz-, valamint a vízkészletek megőrzése szempontjából, nem beszélve a mezőgazdaságról és a termőföldekről. A szírek fő élelmiszere a kenyér, és az északkeleti al-Haszaka tartomány a kedvező éghajlata és víztartalékai miatt fontos szerepet játszik, ugyanis az ország búzatermelésének 36 százalékát adja.
Az USAID szerint az AANES által irányított területeken mintegy 4 millióan élnek. Bár az olyan régiókban, mint Kamisli, Tel Ubaid és Rasz al-Ain, többségben vannak a kurdok, Szíriában az arabok összlakossága nagyobb. A Congressional Research Service becslése szerint 2019-ben a szíriai kurdok az ország lakosságának 9 százalékát tették ki (kb. 1,5 millió fő). Egyes források, mint például az USAID, a számukat 2 millióra becsüli, ám ez főként a Törökországgal szomszédos három észak-szíriai kurd régióra lehet igaz. Közülük sokan élnek az ország nagyvárosaiban, például Damaszkusz Rukn al-Din negyedében.
Az alábbi térképen a régió falvait és városait az ott élő etnikai csoportok szerint színezték. A lila az arabok, a sárga a kurdok, a zöld az asszírok, a kék a türkmének, a rózsaszín a különböző etnikumok kombinációját mutatja.
Forrás: SyrianCivilWarMap.com
Ezen északkeleti régió perspektívája a nemzetközi és a regionális szereplők jelenléte, azok sajátos politikai és katonai érdekei, illetve stratégiái miatt bizonytalan. A térség jövőre függ az AANES teljesítményétől, legitimitásától, nemzetközi elfogadottságától és támogatásától, különösen az USA és Európa részéről, a szíriai rezsim és az AANES közötti esetleges megállapodástól, az ISIS és más szélsőséges csoportok újbóli megjelenésétől, valamint más hatalmak, különösen Törökország érdekeitől.
A régióban a belső és külső dinamikák mélyen összefonódnak. Korábban Törökország, az USA, Irán és Oroszország befolyásolta és alakította az eseményeket, és ez folytatódik a jövőben is.
Még az Aszad-rezsim bukása után is bizonytalannak tűnik a Szírián belüli kurd autonómia, amit az Egyesült Államok katonai jelenléte hosszú időn keresztül elősegített. Bár az USA nem állítja, hogy a közeljövőben elhagyja Szíriát, de az orosz–ukrán háború, a Kínával való fokozódó versengés, Izrael gázai hadviselése, valamint az Iránnal, a Hezbollahhal való konfliktusok miatt Szíria már nem prioritás számukra.
Az USA-nak a térség iránti csökkenő elkötelezettsége miatt a kurdok veszélyes játékot játszanak, ha kizárólag Washington hosszú távú támogatására fogadnak, miközben közvetlen szomszédaik ellenük vannak. A tágabb globális kihívások közepette az Egyesült Államoknak és nyugati partnereinek nincsenek hosszú távú érdekei Szíriában, de nem vonulhatnak ki a rend fenntartására és a stabilitás támogatására irányuló stratégia nélkül. Trump választási győzelme ugyanakkor felgyorsíthatja a kivonulást.
A másik kérdés Törökország, Ankara ugyanis régóta támogatja az ellenzéket és az Aszad-ellenes erőket Szíriában, és északon a területek nagy részét ellenőrzi is. A törökök számára egy velük határos autonóm kormány létezése vörös posztó. Az Egyesült Államoknak és az európai hatalmaknak Aszad bukása drámai változás, amely alapvetően megváltoztatja a szíriai stratégiai számításokat, és közvetlenül fenyegeti az USA által támogatott szíriai kurdok helyzetét.
A kurdok emellett belső kihívásokkal is szembesülnek, az AANES ugyanis az ISIS maradványai ellen harcol. Több ezer harcost, támogatót és családjukat kell ellátni, felelősségre vonni vagy visszailleszteni a társadalomba. Sokan közülük a 62 000 ilyen embernek otthont adó Al Holban élnek, amely a régió legnagyobb táboraként ismert, míg másokat bűnözőként és terroristaként börtönökben tartanak fogva.
Emellett belső kihívás a kurd pártok és a különféle mozgalmak közötti konfliktusok. Az arab törzsek lázadásai és időszakos tiltakozásai ugyanis a kurd kormány egyik legnagyobb problémája. Ez tavaly szeptemberben csúcsosodott ki, amikor az arab törzsek a pártok közötti fegyveres és véres konfliktusok eredményeként mintegy 24 falut vontak ki a kurdok ellenőrzése alól.
Mindezeket figyelembe véve nem valószínű, hogy a szíriai kurdok visszatérnének a polgárháború kezdete előtti állapothoz. Ma már viszonylag jelentős tapasztalatuk van a háború és az önrendelkezés terén, a jelenlegi pozíciójukat pedig nem hajlandók elveszíteni. Az egyetlen dolog, ami hosszú távon biztonságosabbá teheti a mindennapjaikat, a Törökországgal való politikai alku. Emellett a túlélésül érdekében meg kell állapodniuk a regionális hatalmakkal, ahogyan azt a kurdok tették Irakban.
Következtetés
A szíriai kurd nép történelmét közvetlenül és közvetve befolyásolta az iraki és a törökországi kurdok sorsa. Az utóbbiak Szíria északi és északkeleti régióiba való 20. századi migrációja vezetett e kisebbség kialakulásához. Azonban még e migráció és a népesség viszonylagos változása után is olyan kisebbségnek számítottak, amelyet a szíriai Baasz Párt nem ismert el, és a Közel-Kelet pánarabizmusának felzúdulásában Levante – azaz az évszázadokkal ezelőtt a Nílus és az Eufrátesz közt elterülő történelmi régió – elfeledett népességének számítottak.
Az ISIS elleni 2014-es és 2015-ös harcuk tette ismertté őket, és erősítette meg az autonóm kormány megalakítására tett lépéseiket. Ennek a formálódó kabinetnek a túlélése azonban nem lehetséges a Nyugat, különösen az Egyesült Államok támogatása nélkül. Másrészt a szíriai válság politikai megoldása az AANES és mandátumának meghatározása hiányában elképzelhetetlen.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons