Ahogyan maga Scholz kancellár is tervezte, december 16-án a német parlament egy formális szavazáson megvonta tőle a bizalmat. Immár minden akadály elhárult a februári előre hozott választások elől.
Németországban még a kormányváltás sem megy könnyen. A jelzőlámpa-koalíció és vele a kormány már november első hetében megbukott, de ahhoz, hogy az előre hozott választás pontos dátummal szerepeljen a naptárban, egészen december 16-ig kellett várni. Ezen a napon szavazott ugyanis a parlament Olaf Scholz bizalmatlansági indítványáról, amit a kancellár az alkotmány értelmében kénytelen volt beterjeszteni önmaga ellen, hogy tovább lehessen lépni.
Pedig lenne ok a sietségre. A szociáldemokratákból, szabaddemokratákból és zöldekből álló egykori kormánykoalíció annyira különböző gazdaság- és energiapolitikai elképzelésekkel rendelkezett, hogy az eleinte csak belső konfrontációhoz, a későbbiekben egyre ingerültebb sárdobáláshoz, végül működésképtelenséghez és összeomláshoz vezetett. A legfrissebb, tíz napja készült közvélemény-kutatási adatok szerint a dolgok olyan gyorsan romlanak, hogy a válaszadók egyharmada a gazdasági helyzetet jelölte meg a legnagyobb problémaként. A megkérdezettek mintegy 43 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a növekedési környezet kifejezetten rossz – ez a legmagasabb arány a 2007–2008-as pénzügyi válság óta. Az adatok a válaszadók pesszimizmusát támasztják alá. Az Európai Bizottság prognózisa szerint jövőre a német gazdaság mindössze 0,7 százalékkal nő, ami messze a legalacsonyabb előrejelzés az EU-ban. A Bundesbank ennél lényegesen borúlátóbb: a napokban 0,2 százalékra rontotta saját, júniusban még 1,1 százalékra tett jóslatát.
A bizalmi szavazás bürokratikus, időhúzó, de szükségszerű lépés a hatalomátadás folyamatában. A kampány már régen gőzerővel folyik (maga Scholz és gazdasági minisztere, a Zöldek reménysége, Robert Habeck is kancellárjelöltként indul a választáson), a legnagyobb esélyes pedig egyértelműen Friedrich Merz, aki a Kereszténydemokrata Unió színeiben vezeti pártjával a népszerűségi listát. Amennyiben feláll az új kormány februárban, paradox módon éppen a Scholz-féle SPD-vel vagy a Zöldekkel (vagy akár mindkettővel) kell majd koalícióra lépnie, mivel Merz teljesen kizárta, hogy a keményjobboldali AfD-vel közösen kormányozzon.
Buktassatok már meg!
Néhányan attól tartottak, hogy az AfD megtrollkodja a bizalmi szavazást azzal, hogy képviselői Scholz mellett szavaznak. A második legnagyobb politikai erő (némi joggal) attól tart, hogy a jövőben egy Merz által vezetett kabinet olyan erősen kívánja támogatni Ukrajnát (többek között a nagy hatótávolságú Taurus rakéták átadásával, amelyre Scholz mindvégig kitartóan nemet mondott), hogy azzal már Németország háborúba sodródását kockáztathatja. A félelem alaptalan volt: az AfD a második legnagyobb erőt fogja képviselni az új parlamentben, így a saját érdekeivel ment volna szembe, ha megakadályozza a béna kacsa kormány eltüntetését.
Miután a bizalmi szavazás hivatalosan is megdöntötte a kormányt, Scholz a Bundestag feloszlatását javasolta Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnöknek, aki az időkorlátokat betartva, február 23-ra írja ki az új választásokat. Ami most következik, azt minimum érdekes politikai szituációnak lehet majd nevezni. Bár a pártválasztók körében a CDU és bajor testvérpárja, a CSU fölényesen, 32 százalék körül vezeti a népszerűségi listát (amely majdnem a duplája Scholz SPD-jének), az AfD előretörése és a baloldali BSW szavazatelszívása miatt biztosan nem tud egyedül kormányt alakítani. Izgalmas helyzet alakul majd ki, ugyanis Merznek vagy Scholzcal, vagy a zöld Robert Habeckkel kell megegyeznie egy koalíciós kabinet létrehozása érdekében. Ha nem megy az egyikkel, megy majd mindkettővel, azonban egy újabb hárompárti kormánykoalíció gyakorlatilag csöbörből vödörbe kergetné Németországot, éppen a Scholz-érában bemutatott ingatagság és széthúzás miatt.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
