Rövid távon 2,5 százalékra, 2030-ra pedig már 3 százalékra kellene GDP-arányosan feltolni a védelmi kiadások összegét a NATO-tagállamoknak. Nehéz ügy lesz, tekintve, hogy többen addigra még a 2 százalékot is alig érik el.
Már a jövő júniusi NATO-csúcs lázában ég fél Európa, különösen a háborúpárti országok. A kiszivárgott információk szerint ekkor tárgyalnak a tagállamok arról, hogy a jelenleg érvényben lévő NATO-ajánlást felülvizsgálva 3 százalékra emelik a védelmi büdzsé összegét az éves GDP-jükből. A kapkodás természetesen az ukrajnai háborúnak (és egy lehetséges Oroszország-NATO konfliktusnak), valamint Donald Trump elnökké választásának köszönhető. Előbbi azonnal felébresztette az addig (és részben még most is) alvó európai tagállamokat, utóbbi pedig valódi pánikot okozott győzelmével – túl sokan emlékeznek még a 2018-as NATO-csúcsra, ahol a régi-új elnök kiosztotta a tagállamokat a 2 százalék el nem érése miatt, mondván, az Egyesült Államok nem pénzautomata, ahonnan az európaiak kényük-kedvük szerint vehetnek ki összegeket a saját biztonságuk finanszírozására.
Az emelést a hírek szerint lépcsőzetesen képzelik el, a közeljövőben (miután az ötletről 2025 nyarán tárgyalnak, nem tudni pontosan, ez mit jelent) 2,5 százalék a cél, míg 2030-ra mindenkinek el kellene érni a 3 százalékot.
Merész elképzelés ez a már amúgy is túlfeszített tagállami költségvetések fényében, úgy pedig még merészebb, hogy az ígért 2 százalékos büdzsét is csak 23 tagállam érte el a 32-ből – a tavalyi határidő helyett ráadásul csak az idén. (Nincs köztük Olaszország, Spanyolország, Belgium, Luxemburg, Franciaország és meglepő módon Törökország sem.)
Az emlékezetes 2018-as, botrányos módon félbeszakadt NATO-csúcson az akkori holland miniszterelnök, Mark Rutte volt az, aki lehiggasztotta a kedélyeket, és mindenben igazat adott Trumpnak, az összes tagállam nevében megígérve, hogy elérik a 2 százalékos küszöböt. (Hollandia szintén csak az idén vette sikerrel az akadályt.) Tettéért kapta a Trump-suttogó becenevet, és milyen a sors, ma már NATO-főtitkárként tárgyal a világ januártól legerősebb emberével. Rutte nem hajlandó kimondani egy pontos számot, de azt igen, hogy a jelenlegi két százaléknál a tagállamoknak „sokkal többet” kell költeniük védelemre, a jelenlegi vállalás immár nem plafonnak, hanem az alapnak számít. „Ha a célokat nézzük, a hiányosságokat látjuk. Az viszont nyilvánvaló, hogy 2 százalékos védelmi költségvetésekkel nem lehet leküzdeni azokat” – mondta, hozzátéve, hogy a jövő évi hollandiai (újabb véletlen) NATO-csúcson megegyezésre kellene jutni az összegeket illetően.
Az irány jó, a sebesség még nem
Bár a védelmi kiadások valóban megugrottak az elmúlt két évben (a NATO Egyesült Államokon kívüli tagjai 100 milliárd dollárral növelték kiadásaikat), Rutte szerint ez még mindig kevés lesz az európai biztonsági helyzet megnyugtató stabilizálásához, vagy éppen ellenkezőleg, egy kontinensre is átterjedő háborúhoz. A kérdés az, mit szólnak ehhez azok az államok, amelyek a 2 százalékot sem tudják elérni a szoros költségvetésük miatt. Trump újabb kritikájának tárgya feltehetően elsősorban megint Németország lesz, amely szerinte (Berlin bármennyire is elérte az idén a 2 százalékos célt) egyáltalán nem gazdasági súlyának megfelelően vesz részt a szövetség teherviselésében. Annak ellenére, hogy a német gazdaság jelenleg kritikán alul teljesít, mind a várható kancellár, Friedrich Merz, mind Boris Pistorius védelmi miniszter optimistán nyilatkozik az elkövetkezendő évek költségvetési forrásairól. Utóbbi a szokásos rettegtetéssel párosítja bizakodását: azért kell a védelmi költségvetést bővíteni, mert „Oroszország 2029-re képes lesz megtámadni egy NATO-országot”.
Mindez még nem ad választ arra, miből fogják az eleve költségvetési nélkülözésben fuldokló országok, mint Németország, Olaszország vagy Spanyolország előteremteni a Rutte által megálmodott összeget.
Nincs könnyű helyzetben Nagy-Britannia sem. Az idén már a GDP 2,3 százalékát költötte védelmi kiadásokra, a kormány pedig gyorsan ígéretet tett ennek 2,5 százalékra emelésére, azt azonban Starmer miniszterelnök már nem tette hozzá, hogy országa mikorra tudja elérni az újabb célt. A szigetország hadereje olyan mértékben amortizálódott, hogy szakértők szerint a 2,5 százalék még arra sem lesz elég, hogy Nagy-Britannia a saját hadseregét modernizálja valahogy, nemhogy a NATO-nak tett felajánlásait teljesíteni tudja.
A fegyverkezési hajsza tehát folytatódik, Rutte pedig fél szemmel Trumpot figyeli, miközben a jövő nyári NATO-csúcsról beszél. Míg az EU háborúpárti narratívája egyre inkább az önálló NATO-szárny képzetét vetíti előre, a főtitkár pontosan látja, hogy az a közeljövőben nem valósulhat meg, Európa pedig még messze nem készült fel arra, hogy az Egyesült Államok elengedje a kezét. A 3 százalékos cél kitűzése jó kezdőlépés lehet, de a közelmúlt hibáit tekintve egyáltalán nem biztos, hogy kivitelezhető is lesz valamennyi tagállam számára.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
