A 2025–27-es orosz büdzsé gyakorlatilag már mindent a háború szolgálatába állít. Ez nem jelenti azt, hogy Moszkva addig akar háborúzni, csak azt, hogy nagyon is felkészült rá.
Vlagyimir Putyin decemberben aláírta az új, 2025–2027-re vonatkozó költségvetési törvényt. Ha egyetlen mondatban kell megfogalmazni a lényegét, az így szól: Oroszország készen áll arra, hogy még hosszú évekig folytassa a háborút, és immár minden gazdasági eszközét e célnak rendeli alá.
Moszkva a költségvetési kiadások 32,4 százalékát, vagyis nagyjából 126 milliárd dollárnyi összeget fordít a védelmemre. Ez a szám azt feltételezi, hogy az elmúlt esztendők tendenciája folytatódik, vagyis a védelmi büdzsé felhízlalása a gazdaság más területeire szánt pénzből valósul meg, függetlenül attól, hogy a kemény orosz fiskális politika a 2010-es években óriási tartalékokat tudott felhalmozni. A háborús költségvetésben a katonai kiadások összege után jócskán lemaradva következnek a szociális kiadások 15,7 százalékkal. További és egyre növekvő negatív hatások várhatók a munkaerőpiacon is:
a hadsereg felduzzasztása és az intenzív toborzás a kivándorlással párosulva soha nem látott módon üríti ki a polgári munkahelyeket, és bár a munkanélküliség történelmi mélyponton, 2,2 százalékon áll, a jelenlegi tendenciát figyelembe véve az évtized végére 2,4 millió ember fog hiányozni a munkaerőpiacról.
Ami a GDP-előrejelzéseket illeti, erősen különbözik az orosz pénzügyi minisztérium és a nemzetközi intézmények prognózisa. A pénzügyi tárca 2024-ben 3,9 százalékos gazdasági növekedést jelez, ami jövőre 2,5 százalékra lassul, míg 2027-re 2,8 százalékra kúszik fel. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) jövőre csak 1,3 százalékos bővülést lát reálisnak – lehet, hogy neki lesz igaza, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a háború kezdete óta a nemzetközi intézmények elég sok hibát vétettek az orosz gazdasággal kapcsolatos prognózisaikban, általában súlyosan alábecsülve a várható GDP-számokat.
Az egyik legfontosabb kérdés természetesen az infláció. Az orosz jegybank elnöke annyira ragaszkodik a 4 százalékos cél eléréséhez, hogy októberi kamatdöntésén már 21 százalékra húzta fel az alapkamatot, maga ellen hergelve ezzel a vállalkozói szférát, amely egyre nyíltabban követeli távozását a központi bank éléről. Az inflációs mutató azonban változatlanul 8 és 9 százalék között mozog, és bár a pénzügy 7,3 százalékkal szeretné zárni az évet, ha a jegybankelnököt, Nabiullinát kérdeznék meg (feltűnően nem kérdezik meg), lehet, hogy nem is akarna válaszolni rá.
Dupla vagy semmi
Bár mind az orosz, mind az ukrán fél újra és újra felveti a tárgyalásos rendezés ötletét, valójában a fegyverkezés és a védelmi kiadások gigantikus növelése a felszínen annak épp ellenkezőjére, a háború folytatására és intenzitásának növelésére utal. Zelenszkij és az európai háborúpárti országok – bepánikolva Trump elnök ígéretétől, amely a konfliktus gyors lezárására utalt – minden erejükkel azon vannak, hogy az Egyesült Államok kiesésével is folytassák a „végtelen háborút”, míg Oroszország a mostanihoz hasonló brutális költségvetési bejelentésekkel jelzi, készen áll ugyanerre. Függetlenül attól, hogy a háborúban valóban Oroszország javára látszanak eldőlni a dolgok, a hosszúra nyúló konfliktus, amely jövőre már valószínűleg Európa kizárólagos proxyháborújává változik – amíg el nem fogy a pénze és a fegyvere –, folyamatosan magában rejti egy olyan eszkaláció lehetőségét, amely világviszonylatban is gazdasági összeomlást eredményezhet majd. Az európai önmérséklet teljes hiánya csap össze tehát Putyin térdre soha nem kényszíritett gazdaságával, amely (többek között) a 2010-es évek fiskális megtakarításainak köszönhetően minden bizonnyal képes még valóban évekig üzemeltetnie háborús gépezetét.
Trump megválasztása ráadásul valóban megváltoztat mindent: az új elnök saját költségvetési tervei érezhetően az állam karcsúsítását és a hazai reálbérek növekedését eredményezi majd,
ami természetesen hatással lesz a külföldi segélyek rendszerére is – nemcsak Ukrajna, hanem minden egyes ország esetében, amelynek neve mellé Trump egy kérdőjelet tett,
legyen az klasszikus segély vagy akár az Egyesült Államok számára kedvezőtlen kereskedelmi deficit, amit az elnök pontosan olyan pénzpazarlásnak és az USA zsebéből kilopott pénznek tekint, mint egy proxyháború végtelen finanszírozását.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az orosz rendszer az Egyesült Államok kiszállásával majd olajozottan működik, és a gazdasági akadozásnak nem lesznek hosszú távú következményei. A munkaerőhiány, a nyugdíjak drasztikus emelése (az orosz lakosság mintegy negyede, több mint 42 millió ember nyugdíjas, minden emelés tehát hatalmas erőfeszítést követel a költségvetéstől), a szociális területre nehezedő pénzügyi nyomás mind azt jelzi, hogy a végtelenségig Moszkva sem tud háborúzni.
A Putyin által aláírt büdzsé ennek ellenére az elszántság költségvetése, jelzés a Nyugatnak: Oroszország (történelmi hagyományaihoz híven) készen áll valóban mindent feláldozni azért, hogy akaratának saját érdekeinek megfelelően érvényt szerezzen. Az, hogy az orosz elnök mikor és milyen feltételekkel lesz hajlandó valóban leülni egy tárgyalóasztalhoz, a legcsekélyebb mértékben múlik Zelenszkij elnökön, és azt még hosszú évekig az orosz gazdaság állapota sem fogja befolyásolni. A háborús költségvetés még jó ideig elzakatol, és amennyiben az európai államok úgy döntenek, hogy eszköztelenségük ellenére folytatni akarják proxyháborújukat, Putyin bólintani fog. Még akkor is, ha ez a kegyetlen játék minden résztvevőjére a lehető legnegatívabb hatással lesz.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Kreml
