Végre szavakká formálódott az elnöki gondolat: ha az EU nem vásárol több amerikai olajat és földgázt, Washington pusztító vámokat vet ki az európai termékekre. Az üzenetben csak az a furcsa, hogy rövid távon az Egyesült Államoknak egyáltalán nincs kapacitása exporttöbbletre.
Lassan nincs olyan ország, amelyet Donald Trump ne fenyegetett volna meg büntetővámokkal. Az egész világról az Egyesült Államokba érkező termékek egységesen kapnának minimum 10 százalékos vámot, ami pedig a megemelt büntetőtarifákat illeti, ott Kína az alap (60 százalék), de mellé szépen felsorakozott az összes BRICS-állam (100 százalék), Kanada és Mexikó (25 százalék) – és természetesen az egész Európai Unió, amely felé csak úgy repkednek a leendő elnöktől a 10-20 százalékos átkok.
Az Európai Központi Bank elnöke már hetekkel ezelőtt a csekkfüzet-diplomáciát ajánlotta megoldásként. Christine Lagarde szerint amennyiben az európai tagállamok növelnék bizonyos amerikai termékek, például a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a fegyverek importját, Trump cserébe lemondana a kivetendő extravámok ötletéről. Gyakorlatilag ugyanezt a húrt pendítette meg Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is, aki rámutatott, hogy az EU még mindig rengeteg LNG-t vásáról Oroszországtól, így kézenfekvő megoldás lenne, ha az Egyesült Államokból származó importtal helyettesítené azt.
Az ötletelésnek és a homályos utalgatásoknak végül maga Donald Trump vetett véget, aki immár nyíltan figyelmeztette az Európai Uniót, hogy amennyiben a tagállamai nem kezdenek el több olajat és földgázt vásárolni Amerikától, a büntetés a vámok segítségével nem marad el.
A washingtoni statisztikák szerint 2022-ben már 131,3 milliárd dollár volt az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya az EU-val szemben, és Trump értelemszerűen erre hivatkozik az óriási vámhullám kiváltó okaként. Bár a leendő elnök jó üzletember módjára nem veti meg a blöfföt és a lebegtetést politikai döntéseinek előkészítése során, arra élénken emlékszik mindenki, mennyire váratlanul érte az EU-t, amikor 2017-ben extravámot vetett ki az európai acél- és alumíniumipar termékeire.
Brüsszel most minden követ megmozgat, hogy elkerüljön egy hasonló szituációt. Tervei között szerepel az is, hogy amennyiben Trump hajthatatlannak bizonyulna, az EU is összekészít egy olyan, amerikai termékekből álló csomagot, amelyre büntetővámot fog kivetni. Ez a válasz nem mást jelentene, mint az USA és az EU közötti kereskedelmi háború berobbanását, amely – tekintve, hogy az átpolitizált kereskedelemnek köszönhetően Brüsszel Kínával kapcsolatban is ugyanerre készül – tovább rombolná az unió amúgy is padlón heverő versenyképességét.
A csavar a történetben
Tény, hogy az Egyesült Államok már most Európa legnagyobb LNG-szolgáltatója, és az is, hogy Oroszországból közvetlenül utána jön a sorban. (A vezetékes gázkereskedelem néhány olyan kivétellel, mint Magyarország, szankciós listán van, a cseppfolyósított földgáz tengeri kereskedelme azonban a mai napig engedélyezett.) Az is köztudott, hogy az orosz energiahordozók importjának a kiváltásával az Egyesült Államok már eddig is busásan profitált az ukrajnai háborúból. Az már kevésbé, hogy az LNG-rendelések európai növekedésével Washington profitja elenyésző lesz.
A szállítások növelésére az Egyesült Államoknak ugyanis – rövid távon legalábbis – egyszerűen nincs elegendő kapacitása.
Az energiaszerződéseket hosszú távra kötik, az USA pedig az energiaválságot és az ukrajnai háború súlyosbító hatásait kihasználva csúcsra járatta a szállítási képességeit. Mindez azt jelenti, hogy nagyjából egy évig hiába rendel több gázt/olajat Európa, az Egyesült Államok rövid távon azt csak úgy tudja teljesíteni, ha más megrendelésekből csoportosítja át a pluszmennyiségeket. Vagyis az eredeti megrendelők kárára tudna csak többletet szállítani Európába, de valójában az nem növelné az exportmennyiségét. Bár Amerikában gőzerővel zajlanak a kapacitásfejlesztő projektek (ami az olajat illeti, az Egyesült Államok termelése mindössze napi 280 000 hordóval nő 2025-ben), amennyiben az uniós tagállamok engednek a nyomásnak, és gyors ütemben növelik az importmennyiséget, az Államok abból egy darabig szinte semmi pluszpénzhez nem jutna. Ez a tény egyrészt azt bizonyítja, hogy a leendő amerikai elnök hivatalba lépése előtt inkább azt teszteli, milyen messzire juthat el kereskedelmi fenyegetéseivel, másrészt azt, hogy Trump a kereskedelmi dominancia visszaállításán fáradozva rögtön az elnöksége elején hosszú távra tisztázni kívánja az alá-fölé rendeltségi viszonyokat.
Amire az Egyesült Államok régi/új elnöke most a legfeszültebben figyel, az az európai válasz. Amennyiben a csekkfüzet-diplomácia újra működni kezd, Trump nyert. Amennyiben az uniós tagállamok megkötik az általa követelt hosszú távú, nagy mennyiségről szóló, akár 10+ éves szerződéseket, Trump nyert. És amennyiben Brüsszel inkább úgy dönt, hogy szembeszáll vele, és inkább bevállal egy kereskedelmi háborút – Európa veszít.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Goodfone