Amikor Donald Trump 2016-ban először került az Egyesült Államok elnöki székébe, Kína meglepetten és felkészületlenül állt a hirtelen elmérgesedett kereskedelmi háború előtt. Az egykori elnök most kezdheti meg második ciklusát, és a kampányígérete értelmében akár 60 százalékos vámokat is kivethet a kínai árukra, ami a Bloomberg szerint minimálisra csökkentené a világ két legnagyobb gazdasága közötti közvetlen kereskedelmet. Mindez ráadásul egy sor olyan exportkontroll mellett történne, amelyeket a Biden-adminisztráció csak tovább szigorított Trump távozása óta. Bár Hszi Csin-ping elnök gratulált Trumpnak a győzelméhez, és a két ország közötti „stabil, egészséges és fenntartható” kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, az elmúlt években számos olyan stratégiai lépést tett, amellyel visszavághat az egyre keményebb amerikai intézkedéseknek. 

Az amerikai–kínai konfliktus nem enyhült 

Mindazonáltal

Peking igyekszik elkerülni a vámháborút, amely mostanra sokkal pusztítóbb lenne, mint az első forduló.

A vámok nemcsak jóval magasabbak lennének, mint a Trump első ciklusa alatt kivetett 7,5–25 százalékos tarifák, de a kínai gazdaság is sokkal sebezhetőbb helyzetben van. Bár a Kína+1 stratégiával – vagyis a gyártás köztes országba történő áthelyezésével – a kínai vállalatok megkerülhetik a vámokat, ez nem segítene megoldani a gazdaság azon kihívásait, amelyek a rendkívül alacsony belső keresletből, a deflációs nyomásból és az ingatlanpiaci válságból eredeztethetők. Peking így jelenleg minden erejével az olyan kulcsfontosságú termékek exportjára támaszkodik, mint az elektromos járművek, az akkumulátorok és a napelemek. A módszer működik: a kínai export értéke az elmúlt 12 hónapban szinte folyamatosan bővült, a legfrissebb, októberi adat szerint például az egy évvel korábbihoz képest 12,7 százalékkal, 309 milliárd dollárra nőtt. Ha Trump betartja vámfenyegetéseit, az Pekinget arra kényszerítheti, hogy erősítse a hazai fogyasztást, amit eddig igyekezett elkerülni. Ennek kezdeti jeleit láthatjuk a friss, 1400 milliárd dolláros adósságkezelési óriáscsomagban is, amelytől a helyi önkormányzatok finanszírozási nehézségeinek enyhítését és a lassuló gazdasági növekedés stabilizálását várják. 

A Trump első ciklusa alatt két évig tartó vámháború 2020 januárjában megállapodással zárult, amelyben Kína ígéretet tett arra, hogy 200 milliárd dollár értékben vásárol amerikai árukat, ezzel mérsékelve az USA-val szemben hatalmasra duzzadt kereskedelmi többletét. A Covid-járvány kitörése azonban keresztbe tett az egyezségnek, és Kína végül sohasem közelítette meg a kitűzött célokat. Eközben az USA-ba irányuló kínai export óriásit ugrott, és 2022-ben még a 600 milliárd dollárt is túllépte (1. ábra). A belengetett extravámok ennek a forgalomnak a jelentős részét törölnék el, ami tovább nehezítené a gyenge hazai kereslettel küzdő kínai vállalatok helyzetét.  

A teljes kínai importra kivetett 60 százalékos amerikai vámok a TS Lombard szerint 2, míg a UBS Group szerint 2,5 százalékpontot faragnának le a kínai gazdaság jövő évi növekedésből. Ez az utolsó dolog, amire most Pekingnek szüksége van, mivel a legtöbb elemző szerint a frissen beígért intézkedések csak stabilizálják a növekedést, nem pedig élénkítik. 

Peking szárazon tartja a puskaport 

Bár a kínai kormány nem akarja túlreagálni Trump új vámfenyegetéseit, gyengének sem akar tűnni. Potenciális lehetőségei közé tartozik a jelentős kínai érdekeltséggel rendelkező amerikai vállalatok megcélzása, az amerikai állampapírok eladása, a jüan leértékelése, az európai és latin-amerikai kapcsolatok további erősítése. Kína egyik aduásza maga Elon Musk, aki Trump pártfogója, elnöki kampányának egyik fő támogatója, és immáron kinevezett tanácsadója. A Tesla vezérigazgatójának kiterjedt üzleti érdekeltségei vannak Kínában – a cég elektromos járműveinek a fele ott készül –, ami felveti annak lehetőségét, hogy egy enyhébb Kína-megközelítést támogat. Idén áprilisban például, amikor a Tesla bevételei csökkentek, Musk bejelentés nélkül Kínába utazott, hogy engedélyt kérjen a cég vezetéstámogató szoftverének a bevezetésére a világ legnagyobb autópiacán. Ekkor találkozott Li Csiang miniszterelnökkel, a jelenlegi állás szerint pedig a Tesla egyedülálló módon a jövő év elején várhatóan megkapja az engedélyt. Talán ezért sem véletlen, hogy a milliárdos szerint Tajvannak de facto Peking ellenőrzése alá kellene kerülnie, miközben a kínai elektromos járművekre kivetett amerikai vámokat is ellenezte.  

Ha azonban mégis eldurvulna a kereskedelmi háború,

Kína készen áll a visszavágásra, és ahogyan korábban is, az amerikai mezőgazdasági export ismét az első célpontok között lehet

– riadalmat keltve a hagyományosan republikánus szavazónak számító farmerek között. Trump első ciklusa óta Brazília megerősítette pozícióját Kína legnagyobb szójabab-beszállítójaként, és most már a kukoricaimport legnagyobb forrása is. Míg 2009-ben még az USA biztosította a kínai szójababimport több mint 50 százalékát, ez az arány 2023 végére 24 százalékra esett vissza. De a függetlenedés nem állt meg az elsődleges termékeknél: Peking például évek óta nem vásárolt új Boeing repülőgépeket, mivel helyettük a nehézkesen és drágán kifejlesztett saját gyártású utasszállító gépeket igyekszik támogatni. Hszi Csin-ping szigorú ellátásbiztonsági intézkedéseinek köszönhetően Kína teljes külkereskedelmében az USA aránya folyamatosan csökken (2. ábra). Emellett a közvetlen befektetések is megritkultak: az Egyesült Államokban tavaly 28 százalékkal csökkent a kínai invesztíciók állománya a 2019-es csúcshoz képest.  

Diplomáciai bravúrok, kereskedelmi diverzifikáció és technológiai önállóság 

Hszi Csin-ping talán legfontosabb fegyverének az elmúlt években tett intenzív diplomáciai erőfeszítései számítanak, amelyek célja nem csupán a kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálása, de az USA és szövetségesei közötti repedések kiaknázása is: megerősítette kapcsolatait számos afrikai és latin-amerikai országgal, valamint aktívan részt vesz a világgazdaság több mint negyedét kitevő BRICS+-csoport mélyítésében és potenciális bővítésében is. Az eredmény nem maradt el: Kína ma már többet exportál a globális dél országaiba, mint az USA-ba, Japánba és az EU-ba együttvéve. Emellett rendezte a katonai patthelyzetet Indiával a vitatott határterületeken, és igyekszik javítani kapcsolatait Ausztráliával és Japánnal, sőt az Európai Unióval is folytatja a tárgyalásokat – a kínai elektromos járművekre kivetett extravámok ellenére. 

A technológiai szektorban Kína jelentős lépéseket tett az önellátás felé: a 2015-ben debütált „Made in China 2025” iparfejlesztési program céljainak közel 90 százalékát az idei évre teljesítette. A Trump első ciklusa alatt bevezetett exportkorlátozások és szankciók, amelyek olyan vállalatokat érintettek, mint a Huawei és a ZTE, rávilágítottak Kína amerikai technológiától való függésére. Az önállátásra való törekvés itt sem marad el: míg nyolc évvel ezelőtt csak négy olyan állami beszerzési projekt volt, amellyel a külföldi hardvert és szoftvert hazai alternatívára cserélték, addig idén már 169 ilyet regisztráltak. Eközben a kínai vállalatok már egy ideje felpörgették a félvezetőgyártó berendezések megrendeléseit, hogy megvédjék magukat az amerikai választások negatív hatásaitól. Peking továbbá felszólította a cégeket a tehetségek hazavonzására, ha a Trump-kormányzat ismét megnehezítené a kínai diákok és szakemberek számára a munkavállalást.

Hszi új eszközként alkalmazhatja az exportkontrollt is, amelyet az Egyesült Államok gyakran bevet Kínával szemben.

Peking tavaly kezdte korlátozni a gallium és germánium, idei évtől pedig az antimon külföldi értékesítését, amelyek főként a chipgyártásban, a kommunikációs eszközökben és a védelmi iparban használatosak. Tekintve, hogy az ázsiai nagyhatalom megkerülhetetlen szereplő a kritikus nyersanyagok terén, hasonló intézkedéseket bármikor bevethet. És akkor még nem beszéltünk a kínai alapanyagokkal és alkatrészekkel dolgozó amerikai vállalatokkal szembeni hatósági retorziókról, amelyből egyes ruházati és drónipari cégek már kaptak némi „kóstolót”. 

Kína reményei és a realitások 

Bár Hszi Csin-ping ezúttal felkészültebben néz szembe Trump visszatérésével, minden jel szerint végső soron inkább megállapodásra szeretne jutni Washingtonnal. Az új elnök jelezte, hogy nyitott lenne a kínai befektetésekre az Egyesült Államokban, ami alapja lehetne egyfajta megállapodásnak. Mindazonáltal azt Pekingben is felismerték, hogy bár a legjobbat remélik, a legrosszabbra kell készülniük, és a közelmúltban tett lépések azt mutatják, hogy Kína tanult a múlt hibáiból, és igyekszik minimalizálni az amerikai függőséget. Az ázsiai óriás számára a legnagyobb feladat az lesz, hogy egyensúlyt találjon a kemény válaszlépések és a konstruktív párbeszéd között, miközben megvédi gazdasági és stratégiai érdekeit egy egyre kiszámíthatatlanabb nemzetközi környezetben. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Thomas Peter