Az Antarktiszról, a legdélibb kontinensről régóta megszületett az az egyezség, ami az országoknak csak tudományos kísérleteket engedélyez. Egy orosz expedíció állítólag elképesztő, 511 milliárd hordónyi olajtartalékot fedezett fel a kontinens jeges felszíne alatt. Már a lehetőség felmerülése is éghajlati és geopolitikai következményekkel járhat. 

Az 511 milliárd hordós olajtartalék nehezen felfogható mennyiség. Talán azzal lehet összehasonlítani, hogy ez közel tízszerese annak, amit az Északi-tenger régiójában az elmúlt 50 évben kitermeltek, vagyis nagyjából kétszerese a világ legnagyobb olajexportőre, Szaúd-Arábia ismert olajtartalékainak. 

Az orosz antarktiszi felfedezés nemcsak a régió ökológiai jövője miatt vet fel aggodalmakat, hanem a globális energiadinamikát és a geopolitikai kapcsolatokat is megrendítheti. Az Antarktiszt évtizedek óta „globális közbirtokosságnak” tekintették, 1959-ben ugyanis aláírták az Antarktisz-szerződést, ami tilt minden katonai tevékenységet vagy erőforrás-kiaknázást. Az ilyen hatalmas tartalékok felfedezése viszont arra késztetheti a nemzeteket, hogy újragondolják a kontraktus rendelkezéseit. 

Oroszország, annak ellenére, hogy aláírta a szerződést, tudományos expedícióival fedezheti az erőforrások kitermelésének előkészületeit.  

Egyre gyakrabban merül fel ugyanis a gyanú, hogy a szeizmikus adatgyűjtése a sarkköri régió kizsigerelése felé tett lépések egyike. Ez pedig megnyithatja az utat a jövőbeni műveletek előtt, amelyek megsértenék azokat a nemzetközi normákat, amelyek az Antarktiszt eddig nagyrészt érintetlenül tartották. 

Az első veszélyként arra hívják fel a figyelmet, hogy az itt zajló olajkitermelés környezeti kockázatai súlyosak lehetnek. A kontinens törékeny ökoszisztémái már most szembesülnek az éghajlatváltozás pusztító hatásaival. A környezetvédelmi aggályok közé sorolják azt is, hogy az Antarktiszon talált óriási olajmennyiség esetleges kitermelése késleltetheti a világ elmozdulását a fenntarthatóbb energiaforrások felé, és továbbra is hozzájárulhat az éghajlati válsághoz. Tény az is, hogy egy  

ekkora mennyiségű olaj megjelenése a piacon teljesen összezavarná az árakat.  

Az új mezők kitermelői természetesen minél többet szeretnének piacra dobni, míg a régiek érdekeltek az árak jelenlegi szinten való tartásában. A nyugati médiumok szerint Kína növekvő érdeklődése az Antarktisz iránt tovább bonyolíthatja a helyzetet. Az elmúlt években Peking jelentős beruházásokat hajtott végre a kontinensen, ahol nemrég nyitotta meg az ötödik kutatóbázisát.  

Egyes szakértők úgy vélik, hogy Kína könnyen csatlakozhat Oroszországhoz, hogy felrúgják az eddigi nemzetközi egyezményeket, és hozzáférjenek az újonnan felfedezett erőforrásokhoz. Mindez viszont csak évtizedek múlva lehetne reális, amennyiben Kína hasonló hegemón szerephez jutna, mint Amerika az ezredfordulón. Akkoriban megtanulhattuk, hogy a nemzetközi jog érvényesítése összhangban van a működő anyahajók számával. 

Így tehát az Antarktisz és értékes erőforrásainak sorsa valószínűleg a következő generáció számára lesz meghatározó kérdés. 

Kapcsolódó: