A Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay és 2024-es csatlakozása óta Bolívia alkotta kereskedelmi tömb, a Mercosur és az Európai Unió december 6-án újabb lépést tett azon szabadkereskedelmi megállapodás felé, amely 2019 óta van napirenden, ám azóta sem lépett életbe egyes tagállamok, főként Franciaország folyamatos tiltakozása miatt. Az EU és a dél-amerikai tömb között létrejött egyezség értelmében az előbbi teljes egészében eltörli a dél-amerikai termékekre vonatkozó vámokat, míg a Mercosur az EU-ból érkező árukra kiszabott tarifák 90 százalékát szünteti meg. A negyed évszázados tárgyalássorozatot záró megállapodás a kereskedelmi alkuk mellett befektetési és a politikai együttműködéseket is tartalmaz, a ratifikálás azonban még hátravan. Az egyezség égetően fontos az EU-nak, ugyanis miközben igyekszik a lehető legeredményesebb diverzifikációs célokat kitűzni maga elé, hogy csökkenteni tudja gazdasági függőségét Kínától, Donald Trump leendő elnök már a kampányában 10-20 százalékos extravámok kivetését ígérte az EU-s termékekre. Brüsszel a latin-amerikai tömbbel való kereskedelmet eddig klímavédelmi és tagállami tiltakozással indokolva halogatta. Az utóbbi időszakban azonban az amerikai és kínai piacok ellensúlyozásaként már mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb tető alá hozza a világ egyik legnagyobb, a világgazdaság 20 százalékát tömörítő és több mint 700 millió fős piacot jelentő szabadkereskedelmi övezetét. 

Macron egy évvel ezelőtt még SMS-ben mondott nemet Von der Leyennek a Mercosurral kapcsolatban, aki pedig megfogadta a javaslatát, hiszen szüksége volt a francia elnökre az újraválasztásához. A helyzet viszont azóta megváltozott. Von der Leyen megkezdte második ciklusát bizottsági elnökként, Macron pedig jelentősen leszűkítette saját politikai mozgásterét, amikor előre hozott választásokat írt ki Franciaországban, majd létrehozott egy olyan kisebbségi kormányt, amit az ellenzék az első adandó alkalommal buktatott meg. Nem titok: a következő célpont maga Macron lesz, aki jó eséllyel nem fogja kitölteni a mandátumát 2027-ig, hamarabb fog belebukni egy (vagy több) béna kacsa kormány tehetetlenségébe. Ilyen teljesítménnyel a háta mögött, ekkora zűrzavarral a szívében Franciaország szava viszont már nem olyan mérvadó Ursula von der Leyen számára, mint korábban – pedig a Mercosur elleni csatát éppen Párizs vezette és vezeti. 

Berlin az ipar megmentőjét, Párizs az agrárium vesztét látja benne 

A Mercosur-megállapodás gyorsításában óriási szerepe van a német gazdasági és ipari hanyatlásnak. A kínai piac lelassulása és Trump extravámokkal kapcsolatos ígéretei a gazdaság további, akár évekig elhúzódó stagnálását jelentheti Berlin számára.

Németországnak szüksége van egy újabb nagy piacra – a Mercosur pedig, ha nem is javítja meg Európa gyengélkedő motorját, mindenképpen hozhat átmeneti fellélegzést és indulólökést a kilábaláshoz.

A dél-amerikai blokkba irányuló fő német exportcikkeket elég magas vámmal sújtották eddig: az autókra és autóalkatrészekre 35, az ipari és mezőgazdasági gépekre 14–20, a vegyi anyagokra pedig 18 százalék körüli vámok vonatkoznak. Érthető, Berlin miért sürgette mindenkinél jobban a megállapodás létrejöttét: az éves exportja a Mercosur felé 2023-ban 16 milliárd euró értékű volt, az import 6,9. Olaszország a második legnagyobb exportőr 7,3 milliárd euróval, a behozatal 6,1 milliárd volt (1. ábra). Franciaország Belgium és Hollandia után az ötödik helyezett a listán, az exportja csupán 5,7 milliárd euróra korlátozódott. Az EU elsősorban gyógyszeripari termékeket, járműalkatrészeket exportál a Mercosur-országokba, és mezőgazdasági termékeket, illetve kőolajat importál onnan (2. ábra).  

Párizs célja, hogy ezek a számok a jelenlegi szinten maradjanak. Macron elsősorban a francia gazdák félelmével magyarázza elutasító álláspontját, akik a dél-amerikai ellenőrizetlen és dömpingszerű baromfi-, illetve marhahús várható áradatának negatív hatásaitól tartanak. A hangsúly az ellenőrizetlenen van: míg az európai termelőknek szigorúan be kell tartaniuk az árdrágító európai környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági előírásokat, addig a Mercosur-tagok kezét semmi ilyesmi nem köti – az extravámok éppen ezt a különbséget hivatottak kompenzálni, eltörlésük tehát versenyhátrányba hozza az európai gazdákat. Párizs arra is rámutatott, hogy Ursula von der Leyen, a Green Deal szellemi vezetője immár egyáltalán nem foglalkozik a Mercosur termelési módszereivel – az erdőirtásokkal, a növényi génmanipulációval, az állattartási körülményekkel, a környezetpusztító technológiákkal –, amelyeket az Európai Unióban azonnal betiltanának. Sőt: Franciaország egyenesen azzal vádolja az Európai Bizottságot, hogy a német ipar megmentése érdekében az EU-s élelmiszeripart áldozza fel – ez pedig eddig példátlan feszültséget gerjesztett Európa két vezető gazdasága között.  

Macron elfogadhatatlannak nevezte az alkut, ám önmagában még Párizs sem tudja megállítani az általa ámokfutásnak titulált egyezmény megkötését. Kevésnek bizonyult az egyezség ellen szervezett brüsszeli gazdademonstráció, és kevésnek a burkolt fenyegetés a francia elnöki palotából Brüsszel felé. Miután Spanyolország a több mint tucatnyi országot magában foglaló német tömbhöz csatlakozott, óriási szüksége lesz a vétóhoz Olaszországra. Egyelőre úgy néz ki, Meloni be is áll Macron mellé, bár szokásos óvatosságával nyitva hagyja az ajtót Von der Leyen előtt is, mondván: jóváhagyhatja a megállapodást, ha a Bizottság határozott kötelezettségvállalást tesz az esetleges piaci zavarok elleni gyors és hatékony kompenzációs rendszer aktiválására.  

Ismét kiéleződött a francia–német ellentét, amit Brüsszel ki akar használni 

Brüsszel viszont nem vette figyelembe a Mercosur-ellenes francia aggodalmakat. Az Európai Bizottság szerint a tiltakozó érvelésekkel ellentétben a helyzet az, hogy a kritikus ágazatokban olyan kereskedelmi mennyiséget állapítanak meg, amelyeket az európai piacok még könnyedén el tudnak nyelni. A marhahús esetében évi 90 ezer, a sertéshúsnál 25 ezer, míg a baromfinál 188 ezer tonnát fognak engedélyezni, ami az EU teljes termelésének 1,6, 0,1, illetve 1,4 százaléka. A számok szintje azonban csak a felszín, a háttérben olyan folyamatok indultak el, amelyek drasztikusan fogják alakítani az Európai Unió jövőjét. A német–francia ellentét eszkalálódott, és immár a globális kereskedelem árokháborújává szélesedett. Másodsorban a két – belső politikai zűrzavarral és kormánybukással küszködő – óriás egyet nem értését Von der Leyen remek érzékkel használta ki ahhoz, hogy az egyébként is az EB hatáskörébe utalt uniós kereskedelem területén erősítse centralizációs szándékait. Az oszd meg és uralkodj elve alapján, Németország érdekeivel ellentétesen, Párizs legnagyobb örömére erőltette rá a kínai elektromos autók extravámjait a tagállamokra, a Mercosur-megállapodással pedig éppen az ellenkezőjét tette. Ezzel a két húzással gyakorlatilag második ciklusának elején betonba kezdte önteni egy központosított hatalom alapjait, jó érzékkel kihasználva a két ország gyengeségét, sebezhetőségét és befolyásképtelenségét. A jövő kérdése az lesz, hagyja-e magát Párizs és Berlin ilyen szinten irányítani, vagy megpróbálják megtörni Brüsszel hirtelen támadt hatalmát, és nemzetállami érdekeikre hivatkozva akár drasztikus eszközökhöz is nyúlni. 

Ami Von der Leyent illeti: a megállapodás aláírásával mindent vagy semmit játékba kezdett. Ha nyer, olyan hatalmi pozícióba kerül, amely erősíti azt az általa kreált képzetet, amely geopolitikai főszereplőként azonosítja. Kevés az esélye, de akár veszíthet is: az aláírása utáni ratifikáláshoz legalább 15, az EU lakosságának 65 százalékát képviselő tagállam jóváhagyása szükséges. Macron most Brüsszel ellen fordul, és a szavazásig tovább igyekszik bővíteni a Mercosur-ellenes ligát. Lengyelország, Írország, Ausztria és Hollandia megszerzése azonban még mindig kevés lehet: a kulcsszereplő ezúttal is Olaszország lesz, élén a legnagyobb taktikussal, Melonival.

Ha Róma úgy dönt, hogy beáll a franciák mellé, az megsemmisíthetné a Mercosur-megállapodást – és Ursula von der Leyen hatalmát alapjaiban ingatná meg.

Olyan ütést mérne a Bizottság elnökére már ciklusa elején, amelyből nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudna felállni. 

Kevesebb szó esik az egyezmény kapcsán magukról a Mercosur-államokról. Ami azt illeti, nekik másodlagos jelentőségű a megállapodás. Míg Európa a blokkosodással küzd, a szabadkereskedelmi megegyezés diadala mellett a dél-amerikai tömb máris elkezdett előkészíteni egy hasonló együttműködési rendszert – nem mással, mint Kínával. A gazdasági semlegesség elve ugyanis immár a pragmatista gazdaságpolitika alapképletévé vált, a globális dél pedig képes alkalmazni ezeket az elveket.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime