Magához és az Európai Unióhoz képest is erőn felül teljesített a dél-európai ország, olyannyira, hogy arányaiban több gazdasági szegmensben is maga mögé utasította a legnagyobb gazdaságokat. Nem csoda, ami történt, hanem szimpla matek, a helyzetnek megfelelő racionalizmussal vegyítve.
Az Economist decemberben megjelent számításai szerint – tekintve a GDP-növekedést, az inflációt, a munkanélküliségi mutatókat, a költségvetési politikát és a tőzsdei teljesítményt – Spanyolország globálisan az egyik legjobban teljesítő gazdaságú állam volt 2024-ben. Nem volt ez mindig így, emlékeztet a lap. Egy évtizeddel ezelőtt még a gazdasági kudarc szinonimája volt Európában: pénzügyi mentőcsomagokkal próbált kikecmeregni az adósságspirálból, a fiatalok soha nem látott számban hagyták el az országot, az infrastrukturális beruházások és a lakáspiac egyaránt haldoklott.
Aztán valami megváltozott, ami alapvetően a prioritások átértelmezésének volt köszönhető. Európa jól teljesítő államai közül (a válságból magához tért Görögország, Írország vagy éppen a Novo Nordisk segítségével bankot robbantó Dánia) Spanyolország adta a legcsattanósabb választ azoknak, akik csak legyintenek az EU-s gazdaság teljesítményére, stagnálást emlegetve.
Nem volt szélmalomharc
Az egyik legnagyobb tanulság az – mutat rá az Economist –, hogy Spanyolország elengedte a gyártás fetisizálását, és inkább a szolgáltatóiparra összpontosított. Az ipari termelés náluk is stagnált (bár nem zuhant olyan gyorsan, mint Németországban, köszönhetően az enyhébb energiaáraknak), Spanyolország így a lehetséges ellensúlyozó területeket vizsgálva elkezdte erősíteni a világjárvány után magához térő turizmust, valamint a tanácsadói szolgáltatások és a technológiai know-how exportálását. A szolgálatóipar eredményei így csendben a pandémia előtti időszak 5,5 százalékáról 7-8 százalékra emelték a GDP-részesedést.
A fiatalok kivándorlását ezzel párhuzamosan visszatérési ösztönzőkkel, illetve a dél-amerikai bevándorlókkal ellensúlyozták: 2019 óta körülbelül 1,2 millióval nőtt az országban a külföldi munkavállalók száma, igaz, miután a legtöbben a kevés képzettséget igényló, alacsonyabb fizetési kategóriájú területeken dolgoznak, hiába nagyobb a gazdaság 7 százalékkal, mint 2019-ben, a népességnövekedés tekintetében csupán 3 százalékkal nőtt. Ez a mutató azonban még mindig lenyomja az olyan országokét, mint Kanada vagy Nagy-Britannia, ahol hasonló bevándorlási fellendülés volt látható, az egy főre jutó GDP azonban mégis csökkent.
És ne feledkezzünk meg a Magyarországéhoz hasonló beruházási nyitottságról sem. Úgy tűnik, Kína is elégedett volt a spanyol folyamatokkal, így decemberben a Stellantis autógyártó és a világ legnagyobb elektromosakku-előállítója, a CATL egy új, zaragozai gyár építését jelentette be. A kínai autógyártó Chery Barcelonát jelölte meg első európai gyártóüzemének építési helyszínéül, vagyis
a szolgáltatói szegmens fellendítésével a spanyolok alapot teremtettek a gyártási terület felélesztésére is.
Ezzel párhuzamosan a banki terület és a munkaerőpiac reformja segített megszilárdítani a pénzügyi szektort, valamint lehetőséget adott a munkaerő számának növekedésére.
Az Economist azonban – dicsérete ellenére – arra is figyelmeztet, hogy az elért eredmények viszonylag könnyen megsemmisülhetnek, amennyiben a jelenlegi, pengeélen táncoló koalíciós kormány továbbra sem hajlandó hosszú távra tervezni. A turizmus és a bevándorlás fellendülése óhatatlanul a lakásárak felhajtását vonta maga után, a beruházások és a termelékenység növekedése tekintetében pedig nincs koherens és előrelátó koncepció. A maradandó gazdasági növekedéshez újabb és újabb reformokra lesz szükség a szolgáltatások területén is, a bürokrácia pedig továbbra is fojtogatja a vállalkozásokat úgy anyagi, mint szabályozási tekintetben.
Ahogyan a lap fogalmaz: „Spanyolország megmutatta, hogy az európai gazdaságok képesek leküzdeni a leküzdhetetlennek tűnő akadályokat. Most arra kell vigyáznia, hogy ne kezdje el szemléltetni a mozdulatlanság veszélyeit”.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
