Kína 2024-es nemzetközi kereskedelmi adatai újfent rávilágítanak arra, hogy a világ második legnagyobb gazdasága rendkívüli exportnövekedést produkál – ám nem csupán a dollárértékét, hanem még inkább a volumenben megjelenő ugrásszerű bővülést tekintve. Noha első ránézésre a hivatalos kínai számok azt jelzik, hogy az ország gazdasága belső fogyasztási problémákkal és eladósodottsággal küzd, a valóságban a gyengébb belföldi keresletet és a hatalmas gyártókapacitást arra használja fel, hogy még inkább erősítsen a külföldi piacokon. Ennek az a következménye, hogy Kína most sokkal többet termel és ad el a külpiacokon, mint amennyit az átlagos globális kereskedelmi növekedés indokolna.  

A Council on Foreign Relationsön megjelent, a kínai exportról szóló legújabb elemzés arra is felhívja a figyelmet, hogy miközben az Egyesült Államok exportteljesítménye nagyjából a világkereskedelem bővülésével összhangban alakul, addig Európa komoly lemaradásban van – és ennek következményei már most érezhetők az európai gazdaság számos területén. 

Gyorsabb a növekedés volumenben, mint értékben 

A kínai export egyik legfeltűnőbb sajátossága az idén, hogy bár a dollárértékben mért exportadatok is impozánsak, a valódi robbanást a kivitt áruk mennyisége, azaz volumene jelenti. A kínai vámhatóság (General Administration of Customs of the People’s Republic of China – GACC) adatai szerint ennek a növekedése több mint kétszeresen múlja felül a dolláralapú exportbővülés növekedését. A holland CPB (az egyik legismertebb európai makrogazdasági elemzőintézet) globális kereskedelmi adatokat összesítő jelentése megerősíti, hogy  

a világkereskedelem 3 százalékos növekedéséhez képest Kína exportrészesedése 12 százalék feletti volumenbővülést ért el – ami önmagában a globális átlagos növekedés több mint négyszerese. 

Miért tud Kína nagyobb exportvolument elérni? 

• Belföldi gazdasági gyengeségek: paradox módon az ország gazdaságának belső gyengeségei, így a visszaeső lakossági kereslet és a növekvő adósságterhek is abba az irányba terelik a cégeket, hogy külföldön találjanak felvevőpiacot. A kormányzati intézkedések (például a bankok ösztönzése a gyártásba irányuló hitelezésre) még inkább rászabadítják a kínai termelőkapacitást a nemzetközi piacokra. 

• Gyártási költségek csökkenése, beleértve az árfolyamhatást: a jüan reálértelemben mintegy 15 százalékot gyengült 2021 vége óta, a dollárral összehasonlítva pedig különösen látványos a leértékelődése. Mivel Kína nem hagyja, hogy a valutája érdemben erősödjön, ezzel reálgazdasági szinten tovább olcsósítja az exportra szánt termékeit. 

• Technológiai fejlődés és előretörés a kulcsiparágakban: az elektromosautó-ipar, az akkumulátorok, a napenergia (például a napelemek előállítása) és a hozzájuk kapcsolódó alapanyagok piacán Kína egyre jelentősebb szerepet tölt be. A hazai beszállítók és a késztermékgyártók között kialakult szoros integráció révén nemcsak összeszerel, hanem az ellátási lánc összes fontosabb elemét is magáénak tudhatja, csökkentve ezzel a külföldről származó alkatrészek iránti szükségletet. 

Miért csökken a kínai import? 

A CPB adatai szerint, miközben Kína masszívan növeli a külföldre irányuló értékesítését, az import volumene egyre zsugorodik. Ennek egyik fő oka, hogy a kulcsfontosságú iparágakban – például az elektromosautó-, az akkumulátorgyártásban, illetve más, csúcstechnológiát igénylő területeken – ma már nem szorul rá külföldi alkatrészekre olyan mértékben, mint korábban. A belső kereslet visszaesése pedig tovább mérsékeli a késztermékek iránti igényt. 

A számok önmagukért beszélnek:  

míg 2024-ben Kína exportvolumene éves összehasonlításban 13 százalékkal, addig az importé mindössze 2 százalékkal emelkedett – sőt, az év utolsó három hónapjában a beérkező áruk mennyisége már inkább csökkent.  

A GDP mintegy 20 százalékát kitevő export mellett a 10 százalékpontos különbség azt jelenti, hogy a nettó behozatal a GDP közel 2 százalékával járul hozzá a növekedéshez, ami erősíti a „Kína a világ gyártóüzeme” narratívát. 

Európa leszakadó exportja és a német dilemma 

Miközben az Egyesült Államok exportbővülése a világkereskedelem általános ütemét követi, az Európai Unió komoly lemaradást szenvedett el. A német gazdaság, amely hagyományosan jelentős volumenben értékesít Kínába – az autóipari, a gépgyártási és a vegyipari szektorokban –, különösen érzékeny a kínai piac kihívásaira. Az elmúlt időszakban ugyanis egyre több német vállalat kezdi úgy látni, hogy a globális versenyben csak akkor képes felvenni a harcot a kínai konkurenciával, ha inkább az ázsiai országban építi ki a saját ellátási láncait, ott végzi a fejlesztési, a gyártási és a tervezési feladatokat is. 

A kiszolgáltatottság mértéke komoly fejfájást okoz a német politikai elitnek. A jövőre megalakuló  kormányzatnak érdemes lenne alaposan mérlegelnie, hogyan lehetne a hazai gazdaságot – pláne az autóipart – versenyképesebbé tenni, illetve ösztönözni a vállalatokat a magasabb hozzáadott értékű, innovatív termékek belföldi fejlesztésére és gyártására. 

Az adatok szerint a Kína és az EU közötti áruforgalomban a kereskedelmi egyenleg jelentősen az előbbi javára mozdult el. A 2024. január–november közötti időszakban a két fél közötti kereskedelemben Peking többlete elérte a 219 milliárd dollárt, ami 13 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest.  

Különösen beszédes, hogy míg az EU a teljes kínai kereskedelem 13 százalékát adja, addig a teljes kínai kereskedelmi többlet 25 százaléka az unióval szembeni aktívum. Ez az ellentmondás megmutatja, hogy az Európai Unió a világ többi részéhez képest aránytalanul nagy mértékben járul hozzá Kína óriási külkereskedelmi mérlegfölényéhez. 

Az exportvezérelt modell és a visszafogott kínai belső stimuláció 

Mindazonáltal úgy tűnik, Kína nem áll készen arra, hogy véget vessen az exportvezérelt növekedésének. A kínai kommunista párt szeptemberi politikai fordulópontja után az élénkítésről szóló beszédek ellenére a javasolt intézkedések még mindig nem elégségesek. Pedig ezek között szerepel az eszközpiacok támogatása, nevezetesen a bankok ösztönzése a részvénypiacok támogatására irányuló hitelnyújtásra, valamint némi segítség a súlyosan eladósodott helyi önkormányzatoknak, amelyeknek a lejáró mérleg szerinti és mérlegen kívüli adósságuk refinanszírozására van szükségük. A központi bank (PBOC) folytatja a monetáris politika lazítását, de a kormányzat továbbra is vonakodik attól, hogy valódi költségvetési támogatást nyújtson a háztartási keresletnek:  

Úgy tűnik, hogy a költségvetési hiánynak a GDP 3 százalékáról 4-re történő növelése túl szerény cél ahhoz, hogy Kína megváltoztassa az eddigi működését. 

A helyzet pikantériája, hogy amennyiben Kína valóban el szeretné érni a belső kereslet élénkítését, akkor csökkentenie kellene a háztartások megtakarítási hajlandóságát vagy a helyi önkormányzatok adósságterheit. Ezekre vonatkozóan azonban eddig csak mérsékelt lépéseket tett. Míg a 2008–2009-es válság idején gigantikus állami beruházásokat és gazdaságélénkítő csomagokat jelentett be, most inkább arra törekszik, hogy minimalizálja a kockázatot a bankrendszerben, stabilizálja az ingatlanpiacot és fenntartsa az exportipar lendületét – méghozzá oly módon, hogy a külföldről érkező bevétel segítse felszínen tartani a hazai pénzügyi rendszert. 

Globális egyensúlytalanságok és az IMF reakciója 

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) idei jelentése némiképp azt az optimista képet sugallta, hogy a globális kereskedelmi egyensúlytalanságok tartósan csökkentek. Több szakértő – köztük Brad W. Setser és Michael Weilandt – azonban felhívja a figyelmet arra, hogy Kína hivatalos statisztikái és a tényleges vámadatok között jelentős különbségek vannak. Például a kínai folyó fizetési mérleg módszertani változtatásai is „szépíthették” az ország hivatalos számait. 

Ráadásul a jüan reálleértékelődése az elmúlt két-három évben épp azt erősíti, hogy Kína exportja versenyképesebbé válik, és a külfölddel szembeni mérlegtöbblete is újra felfelé kúszhat. Az IMF előrejelzései azon alapultak, hogy a 2014/2015 óta a jüan a dollárral szemben nominálisan nem változott jelentősen – csakhogy a nemzetközi kereskedelemben a reálárfolyam, valamint a termelékenység növekedése sokkal beszédesebb mutató. 

Ezt támasztja alá az is, hogy Kína 12 hónapra vetített külkereskedelmi aktívuma megközelíti az 1000 milliárd dollárt, és ebből igen nagy szeletet hasít ki az Európai Unióval folytatott kereskedelem. 

Az Egyesült Államok kettős szerepe: „decoupling” és importfüggőség 

Gyakran hallani, hogy az USA és Kína „leválik” egymásról (decoupling), ám ha a teljes világkereskedelmi adatokat vizsgáljuk, kiderül, hogy az amerikai piacon a kínai termékek jelenléte továbbra is rendkívül jelentős. Az Egyesült Államok jelentős mértékű fogyasztása és a tartósan erős belső kereslet ugyanis nem csupán a hazai vállalatokat ösztönzi termelésre, hanem az importot is megnöveli, beleértve a Kínából érkező árukat. 

A CPB módszertana alapján, ha minden országot együtt kezelünk, azt látjuk, hogy Kína hatalmas külkereskedelmi többlete valójában az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és egyre inkább az Európai Unió hiányával szemben jön létre. Magyarán szólva, a globális egyensúlytalanságok érdemben nem csökkennek, hanem átrendeződnek, és Kína mérlegtöbblete más országok deficitével „párhuzamosan” nő. 

Részletesebb kitekintés az EU–Kína-kapcsolatokra 

A kínai–európai kereskedelmi kapcsolatok vizsgálatakor szembetűnő, hogy a forgalom jelentős részét a Kínából érkező elektromos járművek, az akkumulátorok és a különféle technológiaintenzív termékek teszik ki. Ezt a trendet korábban egyes európai autóipari szereplők ki is használták (például német cégek, amelyek alkatrészeket és technológiát biztosítottak a kínai partnereknek), de mára az ázsiai ország egyre önállóbb ezekben a kulcsfontosságú gyártási folyamatokban. 

Úgy tűnik, hogy Európában továbbra is jelentős a kereslet a kínai EV-k iránt, bár az autóimport lassul. A globalizált világ sajátossága, hogy míg Dél-Amerikában már kezd telített lenni a piac, addig az EU-ban még mindig vonzó alternatíva lehet a viszonylag olcsó, Kínában gyártott elektromos jármű. 

Emellett fontos szerepet kap a félvezetőipar: egyes országok, például Malajzia és Tajvan tovább növelték a félvezetőexportjukat Kínába, míg Európa ebből a szegmensből kevesebbet profitál. A dán és a holland kivitel ugyanakkor feljebb ível: előbbi a fogyókúrás gyógyszerek alapanyagának eladásából, míg utóbbi a félvezetőgyártáshoz szükséges speciális gépek – például a litográfiai berendezések – exportjából profitál, ami 2024-ben látványosan nőtt. 

Ez a kettősség mutatja, hogy míg az EU bizonyos országai, illetve ágazatai jól alkalmazkodnak a kínai kereslethez (és ezzel tompítják az összesített negatív egyenleget), mások teljesen háttérbe szorulnak, és továbbra is a Kínából érkező árukkal kénytelenek versenyezni. 

Németország lehetséges útkeresése és az EU egységes stratégiájának dilemmái 

Németország – Európa gazdasági motorjaként – kulcsfontosságú helyen áll a kínai kereskedelemben. A német külkereskedelmi statisztikák szerint a Kínába irányuló autó-, gép- és vegyipari export csökken, ami együtt jár a gyártási bázis egy részének az ázsiai országba helyezésével (például a Volkswagen csoport, a BMW vagy a Mercedes-Benz is mind több beruházást végez Kínában). Ezzel egyre inkább „kínai vállalattá” válnak, hiszen ott végeztetik a termelést, a kutatás-fejlesztést, az alkatrész-előállítást és gyakran a szoftverfejlesztést is. Ez rövid távon költséghatékonynak tűnhet, hosszabb távon azonban kiszolgáltatottá teheti Németországot. A jövőre megválasztandó kancellárnak valóban alaposan át kell gondolnia a német gazdasági érdekeket. 

Az Európai Uniónak nem könnyű egységes stratégiát kialakítania. A korábbi tervekben szereplő EU–Kína átfogó beruházási megállapodást (Comprehensive Agreement on Investment, CAI) 2020 végén politikai egyezményként harangozták be, ám 2021-ben a folyamat megfeneklett. Azok, akik jobban elmélyednének a részletekben, egy 300 oldalas kiadványban olvashatnak a meghiúsult egyezmény tartalmáról – ugyanakkor ez a könyv is inkább csak korlenyomat, mintsem élő politikai realitás. 

Mennyire lehet fenntartható Kína jelenlegi pályája? 

Sokan felteszik a kérdést: meddig tartható fenn, hogy Kína elsősorban az exporton keresztül erősíti a gazdaságát, miközben a hazai keresletet csak mérsékelten támogatja?  

Ha a nemzetközi konjunktúra továbbra is kedvező marad, a világpiacon megveszik a kínai termékeket és a jüan reálleértékelődésére nem érkezik határozott devizapiaci ellenintézkedés, akkor még évekig fenntarthatja exportvezérelt modelljét. 

A számok ráadásul egyértelműen igazolják, hogy Kína többlete továbbra is hatalmas, és erősen támaszkodik az EU-val, az USA-val és az Egyesült Királysággal szembeni aktívumra – amely ez év végén éves szinten megközelítette az 1000 milliárd dollárt. 

Vannak ugyanakkor olyan jelek, amelyek megkérdőjelezik e modell hatékonyságát: 

• A brazil piac kifulladása: a dél-amerikai országba irányuló elektromosjármű-export jelentősen csökkent, miután túlkínálat alakult ki. Ez intő példa lehet arra, hogy a külföldi piacok sem szívhatnak fel korlátlan mennyiségű terméket. 

• Reálárfolyam és termelékenység: ha Kína megtartja a technológiai fölényét (különösen az akkumulátorok, a félvezetők és a mesterségesintelligencia-megoldások terén), akkor alacsonyabb jüanárfolyam mellett is növelheti a globális piaci részesedését. A fejlett országok viszont előbb-utóbb védőintézkedéseket léptethetnek életbe ellene a kulcsfontosságú iparágakban. 

• Geopolitikai feszültségek: az USA és az EU részéről is érkezhetnek olyan kezdeményezések, amelyek célja, hogy csökkentsék a Kínától való függőségüket a stratégiailag érzékeny termékek esetén (például a félvezetőiparban). Ha ezek az intézkedések hatékonyabbá válnak, Kína exportelőnyei is sérülhetnek. 

Összegzés: Merre tovább, Európa? 

Az elmúlt évek globalizációs hulláma Kína javára billentette a kereskedelmi mérleget, és 2024-ben – minden kínai belső gazdasági nehézség ellenére – a trend még inkább fokozódik. Az ázsiai ország exportvolumenének impozáns növekedése rávilágít arra, hogy a gazdaság hajtóerejét továbbra is a külső piacokon való érvényesülés jelenti. A belső kereslet gyengélkedését a hatékony és széles gyártókapacitás, az állami banki hitelezés támogatása, valamint a gyengülő jüan adta versenyelőny együttesen ellensúlyozza. 

Az Európai Uniónak komoly kihívás, hogy a saját high-tech és kulcsiparágai (például az autóipar, de akár a zöldenergiához kapcsolódó iparágak is) nagymértékben kitettek a kínai gyártókapacitásnak. Nem véletlen, hogy Németország az elmúlt időszakban többször is a kétoldalú gazdasági kapcsolatok felülvizsgálatára kényszerült, sőt kormányzati szinten egyre többet beszélnek a stratégiai diverzifikációról. Mindazonáltal a német és más uniós nagyvállalatok továbbra is együtt fognak működni a kínai féllel, mivel Kína hatalmas piac, egyedülállóan integrált ellátási láncokkal. 

A számok azt mutatják, hogy az EU egyelőre Pekinggel szemben alulmarad az exportversenyben, és nincs igazi stratégiája arra, hogy hogyan csökkenthetné a folyamatosan a növekvő kereskedelmi deficitjét.  

Összességében mind a hivatalos kínai adatok, mind a független nemzetközi források – köztük a CPB – szerint Kína 2024-ben domináns exportnövekedést mutatott, miközben az importigénye szerényebb lett, és a globális egyensúlytalanságok sem csökkentek számottevően. A kérdés immár az, hogy az Európai Unió és tagországai mennyire tudják – vagy akarják – felvenni a versenyt a kínai exporttal. Vajon a belső piac erősítése, az innováció, a zöldátállás és a célzott állami ösztönzés elegendő lesz ahhoz, hogy az európai gazdaságok ne szoruljanak teljesen háttérbe? Vagy Kína lendülete miatt az EU-nak teljesen újra kell gondolnia a kereskedelempolitikáját és a stratégiai ágazatok támogatását? Az eddigi folyamatokat nézve a válasz nem egyértelmű, és a további fejlemények meghatározók lesznek Európa versenyképessége szempontjából. 

Egy azonban biztos: 2024 végére jól látszik, hogy a „Kína, a világ gyártóüzeme” modell továbbra is működik, sőt talán erősebb, mint valaha. A kérdés csak az, hogy a világ – köztük Európa – milyen áron és meddig tudja folyamatosan felszívni azt a hatalmas mennyiségű kínai árut, amelyet az ország egyre olcsóbban és egyre fejlettebb technológiák bevetésével állít elő.  

(Források: Council on Foreign Relations; Soapbox)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime