Az OPEC+ és a BP nehéz helyzete, a kávé- és kakaótermés kilátásai, valamint a szén és a vasérc jövője mind olyan tényező, amely izgalmassá és kiszámíthatatlanná teszi az előttünk álló évet.
Javier Blas, a Bloomberg véleményrovatának munkatársa, az energia- és nyersanyagpiacok szakértője, emellett társszerzője a The World for Sale: Money, Power and the Traders Who Barter the Earth’s Resources című könyvnek, a Bloomberg hasábjain osztotta meg gondolatait a 2025-ös év várható trendjeiről. Szerinte a kávé, az olaj és más nyersanyagok piacán izgalmas év elé nézünk, amely tele lesz bizonytalansággal és volatilitással.
Érdemes feltölteni a kávékészleteket, mielőtt túl késő lenne.
Az eszpresszó 2025-ben drágább lesz, és a nyersanyagpiacokon kereskedőknek vagy egyszerűen csak a piacot figyelőknek is szükségük lesz koffeinre, hogy átvészeljék az új évet – készíti fel olvasóit a szakértő. Először is egy kis őszinteséggel kezdi: 2025 meglehetősen ködösnek tűnik. A legfontosabb nyersanyagok kereslet-kínálati egyensúlya a hatalmas túlkínálattól a súlyos hiányig terjedhet, a politikai helyzet kiszámíthatatlanságától függően. Bár Blas jövőbe látó kristálygömbje semmivel sem jobb, mint bárki másé, Hszi Csin-ping, Vlagyimir Putyin, Benjamin Netanjahu és mások lépései nagyban befolyásolják majd az árak alakulását. A szakértő leszögezi:
minden eddiginél jobban igaz, hogy a nyersanyagárak előrejelzése az új évben a politikai döntések prognózisát jelenti.
Mégis, előre láthatunk néhány témát és néhány érdekességet, amelyeket a szerző figyelemmel kísér az új év során:
1. Az OPEC+-olajkartell kötéltáncot jár. Miután már hat hónappal elhalasztották a termelés növelését, nem valószínű, hogy a csoport 2025-ben képes lesz növelni a kitermelést, hacsak Donald Trump nem siet a segítségére. A globális olajkereslet növekedése az új évben valószínűleg eléri a napi egymillió hordót, ami alacsonyabb, mint az OPEC+-on kívüli országok várható termelésemelkedése. A szorító helyzet a több évig tartó magas olajárak eredménye, amelyek arra ösztönözték az OPEC+ riválisait, hogy új kitermelési kapacitásba fektessenek. Trump megváltoztathatja az egyenletet, ha szigorúan érvényre juttatja az Iránnal és Venezuelával szembeni jelenlegi amerikai olajszankciókat. A Biden-kormányzat ugyanis közel négy éven át szemet hunyt a két ország növekvő olajexportja felett.
Ha a hamarosan beiktatandó amerikai elnök csapást mér Teheránra és Caracasra, Szaúd-Arábia kihasználhatja a lehetőséget a termelés növelésére,
máskülönben Blas nem lát sok teret az extra szaúdi nyersolajnak.
De Trump kétféleképpen is gondot okozhat az OPEC+ számára. Az egyik a kereskedelmi háborúval való fenyegetése nemcsak Kanadával és Mexikóval, hanem az Európai Unióval és Kínával szemben is, ami kisiklathatja a gazdasági növekedést. A másik az amerikai fúrásokra vonatkozó szabályozások lazítása. Trump ragaszkodott ahhoz, hogy legfőbb célja az alacsonyabb energiaárak, valamint a nagyobb amerikai olaj- és gáztermelés, így összességében az OPEC+ valószínűleg küzdelmes év elé fog nézni. Mégis, mivel a brenttel hordónként 70 dollár közelében kereskednek, az olaj nem olyan könnyen kezd merülésbe, mint amikor közel 100 dollár volt hordónként.
2. Az OPEC+-hoz hasonlóan a BP brit olajipari óriásvállalat is pengeélen táncol. A cég 2024-ben katasztrofálisan teljesített a tőzsdén, az elmúlt öt évben pedig több mint 20 százalékot esett. Jelenlegi áron a piaci értéke mintegy 75 milliárd dollárra csökkent, ami töredéke a közel két évtizeddel ezelőtti 250 milliárdnak. A vállalatnak február elején kulcsfontosságú találkozója lesz a részvényeseivel, amikor is frissíti a stratégiáját.
Javier Blas szerint ez a stratégiai frissítés néhány befektetőt ösztönözhet arra, hogy kitartson a vállalat mellett, de két negatívumra is rávilágít: a BP gyakorlatilag profitfigyelmeztetést fog kiadni. Korábban azt jelezték a piacnak, hogy 2025-ben akár 49 milliárd dolláros EBITDA-t (kamatok, adózás és értékcsökkenés előtti eredményt) is elérhetnek. Blas szerint a valós szám valószínűleg legalább 10 milliárd dollárral alacsonyabb lesz. Ezzel együtt valószínűleg a részvény-visszavásárlások mértéke is csökken, a jelenlegi, negyedévente 1,75 milliárd dolláros ütemről egy sokkal megfizethetőbb szintre – mondjuk 1 milliárdra –, hogy megvédjék a mérleget. Az olajiparban a hitelminősítés megelőzi a részvényeseket. A kisebb eredmény és a csökkenő részvény-visszavásárlás azonban mérsékelheti a befektetők érdeklődését a részvény iránt, és lehetőséget teremt egy vállalati ügyletre. A szerző szerint
korábban már érveltek amellett, hogy a vállalatnak az egyik riválisával kellene egyesülnie, amire 2025-ben nagy esélyt látnak. Erre pedig a legkézenfekvőbb lehetőség a Shell lehet.
3. Ahhoz, hogy az OPEC+-t és a BP-t éberen figyeljük, folyamatos kávéellátásra lesz szükségünk – konstatálja a közgazdász. Ugyanakkor fel kell készülnünk a magasabb árakra. Brazília és Vietnám, a világ két legnagyobb, arabica és robusta kávéfajtákat termelő országa terméshiánnyal küzd.
Ez lehet az ötödik egymást követő szezon, amikor a kávéfogyasztás meghaladja a termelést, ami példátlan. 2024 végén az arabica ára minden idők legmagasabb szintjére emelkedett, meghaladva az 1977-ben elért nominális csúcsot. Ez azonban nem biztos, hogy elegendő lesz a piac egyensúlyban tartásához.
A kávékereskedők úgy vélik, hogy ha a brazil termés nem áll helyre – ami nem valószínű –, akkor az árak a jelenlegi fontonkénti (1 font = 450 gramm) 350 centről 400-500-ra emelkedhetnek. A kávépörkölők pedig megemelik a kiskereskedelmi árakat, különösen az arabica babból készült eszpresszó esetében. Miközben a tartósan magas kávéárakra készülünk, a cikk írója szerint vegyük fel a listánkra a forró csokoládét is. Méghozzá azért, mert
Nyugat-Afrikában, a világ kakaótermelésének 70 százalékát adó régióban a termés nem állt helyre a várt mértékben, és az árak továbbra is rekordmagasságban vannak.
4. A szén az egyik olyan nyersanyag, amely kevesebb figyelmet kap – annak ellenére, hogy továbbra is rendkívül fontos az energiarendszer és a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából. Bár a 2021-es glasgow-i COP26 klímakonferencián a világ megállapodott abban, hogy „a szén a múlté”, mégis mindenütt jelen van. 2024-ben a világ rekordmennyiséget fogyasztott belőle, és 2025 kulcsfontosságú év lesz annak eldöntésére, hogy bekövetkezik-e a trendforduló. A helyzet azért nehéz, mert Kína még mindig a szénre alapozza az energiarendszerét, és a megújuló energiaforrásokat csupán kiegészítésként használja. Az ázsiai ország önmagában 30 százalékkal több szenet fogyaszt, mint a világ többi része összesen, veszélyeztetve a globális felmelegedés megállítására irányuló erőfeszítéseket.
5. A szén mellett a vasérc is egy olyan nyersanyag, amelyet a befektetők gyakran figyelmen kívül hagynak, pedig kulcsfontosságú a globális bányászati csoportok és az acélgyártók nyereségessége szempontjából. Nem beszélve arról, hogy kiválóan mutatja a kínai gazdasági aktivitást. Az ára a 2021-es több mint 200 dollárról mostanra 100-ra esett tonnánként. Az új év fordulópontot jelenthet a nyersanyag számára, mivel
a kínai acéltermelés valószínűleg 2022 és 2024 között érte el a csúcspontját, és a legjobb esetben is csupán fenntartani lesz képes ezt a magas szintet 2025-ben.
Mivel Kína a világ acéltermelésének több mint a felét adja, az ott történtek rendkívül fontosak. Lényeges, hogy a vasérckínálat is növekszik az idén, többek között egy új, alacsony költségű termelési forrásból, Guineából. Ha ezt a kettőt összeadjuk, a vasércpiac a többletes évek első szakaszába léphet, így 2025-ben alacsonyabb árak várhatók.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak, minden befektetési döntés előtt kérje ki szakértők tanácsát.
Forrás:
