A katari kormány világosan és érthetően fogalmazott: ha az EU a fenntarthatósági előírások miatt pénzbüntetéssel próbálkozna az LNG-szállítmányokkal kapcsolatban, akkor egy molekulányi fölgázt sem exportál Európába.  

A brüsszeli ideológiai alapú kereskedelem ismét zsákutcába futott. Két évvel ezelőtt, 2022 novemberében egy akkor már teljesen kétségbeesett zöld német gazdasági miniszter, Robert Habeck szinte könyörgött a katari kormánynak, hogy írjanak alá LNG-szerződéseket, miután Németország (átgondolatlan energiapolitikájának köszönhetően) nem tudja megoldani az orosz gáz hiányában felmerült problémáit. Példáját sokan követték Európában, Katarban és az Egyesült Arab Emírségekben pedig egymás után írták alá a 2026–27-ben induló cseppfolyósítottföldgáz-szállítmányokról szóló, szigorúan hosszú távra szóló szerződéseket. A QatarEnergy, az állami tulajdonú energiavállalat ilyen kontraktust kötött többek között Franciaországgal, Olaszországgal és Hollandiával is.  

Úgy tűnt, a diverzifikációs folyamatok sínen vannak. Némi zavart okozott, amikor Donald Trump azzal bolygatta meg a történetet, hogy megfenyegette az Európai Uniót: ha nem vásárolnak az Egyesült Államoktól több LNG-t, soha nem látott mértékű büntetővámokat fog kiróni az EU-s exporttermékekre. Azonban a sors – és Brüsszelnek köszönhetően a zöldideológia – furcsa fintora, hogy elképzelhető olyan forgatókönyv, amikor Trump zsarolása valójában mentőövet jelent a fuldokló európai energiakereskedelemnek. A közelmúltban elfogadott fenntarthatósági szabályok ugyanis előírják, hogy 2027-től a vállalatok részletesen igazolják, hogy termékeik összetevői honnan származnak, valamint megfelelnek-e az emberi jogok tiszteletben tartásának, illetve a környezetvédelmi kritériumoknak. Amennyiben ezt nem teszik meg, a Brüsszel által kivetett büntetés akár az adott vállalat éves globális forgalmának az 5 százaléka is lehet.  

És ez volt az a pillanat, amikor a katari kormány elővette a számológépét, majd közölte, hogy miszlikbe szaggatja az összes szerződést, amennyiben az EU ragaszkodik a szankciós alapokra épülő kereskedelmi politikájához.  

A szomszéd zöldje 

Szaad Sherida al-Kaabi, Katar energiaügyi minisztere nem sokat köntörfalazott. A Financial Timesnak adott interjúban közölte: amennyiben az EU valóban extrabüntetést akar kiróni a katari LNG-szállítmányokra a fenntarthatósági törvény értelmében, akkor nem lesz semmiféle üzlet. „Ha Európa gázellátása azzal jár, hogy elveszítjük a bevételeink öt százalékát, akkor nem fogjuk ellátni Európát. És ez nem blöff. A QatarEnergy bevételének öt százaléka Katar bevételének öt százalékát jelenti. Ez az emberek pénze – és senki sem fogadná el, hogy ennyi pénzt kidobjunk az ablakon” – mondta a tárcavezető.  

Háborgása a saját szemszögéből nézve abszolút érthető: egyfelől az ellátási láncok bonyolultsága miatt a szabályozás a QatarEnergy esetében egy több ezer beszállítóból álló mechanizmus aprólékos ellenőrzést követelné meg, amire az exportőrnek sem kapacitása, sem hajlandósága nincs. Másfelől a szabályozás a nettó zéró kibocsátás 2050-es határidejét tűzte ki célul, amit viszont a világ egyik legnagyobb fosszilisenergia-gigásza még értelmezni sem tud, nemhogy kivitelezni.  

Érzi a helyzet abszurditását Ursula von der Leyen is, a pánik pedig felülírja a kívülről oly keménynek tűnő brüsszeli ukázokat. Az Európai Bizottság elnöke máris bejelentette, hogy dolgoznak azokon a kezdeményezéseken, amelyek a Katar haragját kiváltó szabályok egyszerűsítését szolgálják. Az olajnagyhatalom egyébként hajlandó lenne a kompromisszumos megoldásra: amennyiben a büntetés nagyságát nem a globális eladásai, hanem kizárólag az Európának eladott mennyiség határozná meg, leülne újratárgyalni a kereskedelmi feltételeket. 

A labda most a brüsszeli térfélen pattog. Katarnak sok veszítenivalója nincsen: az LNG-piac robbanásszerű növekedése, az ázsiai országok megugrott földgázigénye bőven ellensúlyozná az európai szállítások kiesését. Nyersebben fogalmazva: Katarnak egyáltalán nem létszükséglet, hogy az Európai Unióba exportáljon LNG-t. Pláne nem azon az áron, hogy ezzel bevételeinek öt százalékát elveszti. Ugyanez nem mondható el az EU-ról, amely szokása szerint először ütött, csak aztán kérdezett.  

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: QatarEnergy