Szerzők: Bácsi Attila és Karl Mátyás Gracián, a Makronóm Intézet elemzői 

A jelenlegi globális geopolitikai környezetet két fő válsággóc határozza meg: Ukrajna és a Közel-Kelet. Reméljük, hogy az új esztendőben e területeken enyhül a feszültség, illetve újabb, hasonlóan jelentős válsággócok nem alakulnak ki. Ukrajnában és a Közel-Kelet térségében is közvetve vagy közvetlenül jelen vannak a világ vezető hatalmai, így az események hatásait világszerte érezni lehet. Bár a konfliktus mindkét területen évtizedek óta jelen lévő törésvonalak mentén zajlik, a háttérben mozgatórugóként felsejlik a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és Kína, illetve szövetségi rendszereik egymásnak feszülése. 

Az orosz–ukrán háború az utóbbi hónapokban inkább az eszkaláció irányába haladt, egyik fél sem tudott döntő áttörést elérni. Az orosz erők az év második felében egyre gyorsabb tempóban haladtak előre a Donbasz régióban, az ukrán védelem számára kiemelt stratégiai szerepet játszó helyszíneket elfoglalva, és az északi Harkiv megyébe is ismét betörtek. Ukrajna válaszul ősszel behatolt az oroszországi Kurszk megyébe, és bár megállították a támadást, az ukrán erők továbbra is jelen vannak az orosz területen.  

Emellett az év végén több nyugati ország a távozó Biden-kormányzat vezetésével engedélyezte Kijevnek, hogy nyugati ballisztikus rakétákkal támadja Oroszország nemzetközileg elismert területeit is, ami azonban felgyorsította az eszkalációs spirált. Az idő Moszkvának dolgozik, ugyanis az ukrán társadalom a jelek szerint egyre kevésbé képes viselni a háborús erőfeszítések terheit. Oroszország ugyanakkor így is legfeljebb csak taktikai győzelmet arathat, stratégiait nem, mivel a globális pozíciói számottevően meggyengültek. Jövőre Donald Trump hivatalba lépése mozdíthatja el a konfliktust a diplomáciai megoldás felé, azonban egyelőre kérdés, hogy az új amerikai elnök milyen aktuális harctéri és gazdasági helyzet mellett veszi át az irányítást.  

Az ukrajnai háború hatására 2024-ben ismét bővült a NATO – ezúttal is a balti-tengeri térségben.

Miután Magyarország is ratifikálta Svédország csatlakozását, márciusban a skandináv állam hivatalosan is a katonai szövetség 32. tagjává vált. Ezzel a Balti-tenger partján található összes ország NATO-tag lett – természetesen Oroszország kivételével. 

A Közel-Keleten az Izrael és a Hamász közötti konfliktus újabb súlyos eszkalációval folytatódott. Az izraeli hadsereg nem hagyta abba a légicsapásait, és számos fontos Hamász-vezetőt semlegesített, miközben a Gázai övezetet földig bombázta. A műveletek célja elsősorban a Hamász katonai infrastruktúrájának megsemmisítése volt, de a támadások több tízezer civil áldozatot is követeltek, ami nagyban rontotta Izrael nemzetközi megítélését. A Hamász folytatta Izrael területét célzó rakétatámadásait, amelyek nemcsak a Gázával szomszédos dél-izraeli városokat érték, hanem Tel-Avivot és Jeruzsálemet is célba vették. A konfliktus intenzitása az egész közel-keleti térség békéjét veszélyezti, mivel több arab ország, illetve Irán is közvetetten vagy közvetlenül támogatja a Hamászt. Irán két ízben is jelentős közvetlen rakéta- és dróntámadást indított Izrael ellen. Teherán régóta támogatja a Hamászt és a libanoni síita Hezbollahot, de az idei támadások új szintre emelték a konfliktust. Az izraeli válaszcsapások több iraki, szíriai és libanoni területet is célba vettek, ahol Irán katonai jelenléte aktív volt. A Hezbollah szintén támadta Izraelt, azonban a zsidó állam ősszel kiiktatta a szervezet vezetésének jelentős részét.  

A jemeni húszi lázadók is jelentős hatással voltak a geopolitikai helyzetre, mivel kalózkodásukkal és rakétatámadásaikkal elkezdték megzavarni a Vörös-tenger délkeleti kijáratánál található Báb el-Mandeb szoroson, így közvetve a Szuezi-csatornán áthaladó kereskedelmi forgalmat. A kereskedelmi hajók így kénytelenek voltak megkerülni Afrikát, ami a globális tengeri kereskedelem drágulásához és az átfutási idők meghosszabbodásához vezetett. A szoros hajózhatóságának biztonságát azóta sem sikerült teljeskörűen helyreállítani. 

Mindezeken túl november végén ismét fellángolt a szíriai polgárháború, egy hét leforgása alatt megbuktatták a húsz éve hatalmon lévő Aszad-rezsimet. Szíria jövője egyelőre ingatag lábakon áll. 

Német válság, romló exportkilátások 

Az IMF előrejelzése szerint a világgazdaság növekedése 2024-ben 3,2 százalékra csökkent az előző évi 3,3-ról. Ez a lassulás kedvezőtlen hatással volt Magyarország exportorientált gazdaságára, különösen az európai piacokon tapasztalható keresletcsökkenés révén. A nagy jegybankok kezdeti kamatemelési ciklusait az év második felében a kamatok szinten tartása vagy óvatos csökkentése követte, reagálva a mérséklődő inflációra és a lassuló gazdasági növekedésre. 

A német gazdaság válsága 2024-ben továbbra is jelentős hatással volt Európára, különösen Magyarországra. A gazdasági stagnálás, amelyet a Nemzetközi Valutaalap 0 százalékos európai növekedési előrejelzése is mutat, főként az ipari termelés visszaesésének, az energiaárak emelkedésének és a globális kereslet csökkenésének köszönhető. Eközben a nagy német cégek, köztük a Siemens és a Volkswagen tömeges elbocsátásokat jelentettek be, 60 ezer munkahely megszűnésére készülve. Ilyen trendek mellett nem meglepő, hogy

a német ipar gyengesége közvetlenül hatott a magyar gazdaságra is, mivel Magyarország jelentős mértékben exportál Németországba, különösen az autóipari beszállítók révén.

A csökkenő kereslet és az ipari termelés visszaesése a hazai gazdaság növekedésére is kedvezőtlen hatással volt. A védővámok és a kereskedelmi korlátozások továbbra is központi szerepet játszottak a globális gazdaságban, különösen az elektromos járművek (EV-k) piacán. Az idén az EV-k iránti kereslet némileg visszaesett a mérséklődő állami támogatások, a dráguló akkumulátorok és az energiaárak emelkedése miatt, ami a vásárlóerőt is csökkentette. Kína megerősítette pozícióját mint a világ legnagyobb EV-piaca és az iparág vezető szereplője, rekordértékesítéseket ért el és az exportja is növekedett. Az Egyesült Államok és az EU viszont ideiglenes kiegyenlítő vámokat vetett ki a Kínából származó elektromos autók importjára, mivel a kínai gyártók állami támogatásokkal jelentős versenyelőnyhöz jutottak. Az ilyen kereskedelmi korlátozások ugyanakkor aggodalmakat vetettek fel a globális ellátási láncok és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jövője szempontjából.  

A világpolitikai színtéren a geopolitikai blokkok közötti gazdasági és politikai polarizálódás, blokkosodás tovább erősödött.

Egyre inkább körvonalazódik egy USA- és EU-központú nyugati, valamint egy heterogénebb nem nyugati blokk, amelynek a BRICS+-együttműködés ad keretet. Egyes globális középhatalmak, mint Brazília vagy Törökország, ingaállamként navigálnak a fő globális erőterek között. 

Választások és diplomácia 

Az idei a választások éve volt: a világ lakosságának mintegy fele járulhatott az urnákhoz az év során. Szavazást tartottak többek között az Egyesült Államokban, Indiában, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Oroszországban, illetve az új Európai Parlamentet is idén választották meg. A növekvő globális elégedetlenséget jelzi, hogy ott, ahol demokratikus voksolásra volt lehetőség, a választók szinte mindenhol büntették a hatalmon lévőket, és ahol győzött a hatalomban lévő erő, ott is jelentős szavazatveszteséget kellett elkönyvelniük. A problémákat jelzi a december elején „felforrósodó” francia és a dél-koreai politikai helyzet is. Az európai parlamenti választáson

a liberális és a zöld pártcsaládok támogatottsága jelentősen csökkent, míg a jobboldali eurokritikus erők gyarapodtak a leginkább.

Ennek ellenére továbbra is a néppárti-szocialista informális nagykoalíció jelenti az EP legbefolyásosabb csoportját. A választás után a magyar kormánypárt aktív közreműködésével megalakult a Patrióták Európáért pártcsalád, amely a harmadik legnagyobb erő lett az Európai Parlamentben. 

Az USA-ban az elmúlt évtizedek talán legemlékezetesebb elnökválasztására került sor novemberben. Bár a kampány még Joe Biden, a hivatalban lévő demokrata elnök és republikánus elődje, Donald Trump közötti versenyként indult, a demokrata vezetés palotaforradalom keretében félreállította Bident, miután az első televíziós vitája során nyilvánvalóvá vált az elnök drasztikusan megromlott egészségi állapota. Helyére a pártvezetés az alelnököt, Kamala Harrist állította. A kampányt két Trump elleni merényletkísérlet is beárnyékolta. Végül Donald Trump és a republikánus párt elsöprő győzelmet aratott, így Trump egy bő évszázad elteltével elsőként térhet vissza egy ciklus kihagyás után a Fehér Házba. 

Az amerikai elnök újraválasztásának másnapján megbukott a hárompárti német kormány, miután Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár menesztette Christian Lindner szabaddemokrata pénzügyminisztert, akinek a pártja ezután kilépett a koalícióból. Az előre hozott választásokra 2025 februárjában kerül sor, és feltehetőleg visszatér a hatalomba a kereszténydemokrata párt, kérdéses viszont, hogy kikkel lép majd koalícióra. 

Mi várható 2025-ben? 

Donald Trump visszatérésével a kampányígéretei alapján végre esély kínálkozik az ukrajnai háború lezárására. A hosszú évek óta tartó konfliktus rendezése nagyon fontos lenne nemcsak az Egyesült Államok, hanem az Európai Unió számára is, mivel a háború gazdasági terheit egyre nehezebben viseli az európai gazdaság. Félő azonban, hogy Trump beiktatásáig tovább eszkalálódik a helyzet az oroszországi célpontok ballisztikus rakétákkal való támadásának engedélyezéséhez hasonló lépésekkel, illetve az erre adott orosz válaszokkal. Míg Ukrajnában felsejlett a konfliktus lezárásának lehetősége, a Közel-Keleten jóval sötétebb a helyzet. A szíriai iszlamista lázadók előretörése újabb olajat öntött a forrongó régió tüzére, és Ukrajnával ellentétben itt jóval több szereplő érintett, ráadásul kevésbé világos célokkal. 

Trump várhatóan továbbra is protekcionista, Amerika-központú politikát fog képviselni, és a Kínával szembeni gazdasági háború folytatására, valamint a NATO-nak tett amerikai hozzájárulás csökkentésére lehet számítani.

A deglobalizációs trendek így tovább erősödhetnek azáltal, hogy az Egyesült Államok egyre inkább a saját gazdasági érdekeit fogja előtérbe helyezni.  

Az elemzőintézetek 2,5–3,5 százalékos globális gazdasági növekedést jósolnak 2025-re, és ennek motorját a feltörekvő gazdaságok jelenthetik. Az amerikai gazdaság bővülése a várakozások szerint továbbra is felül fogja múlni az európaiét a strukturális előnyei következményében. A kínai gazdaság, bár várhatóan 4 százalék feletti emelkedést ér el, továbbra is a deflációval küzd majd, és a kínai termékekre kivetendő amerikai vámok is visszafogják a növekedését.  

Az eredeti cikk a Mandiner hetilap karácsonyi 51–52. számában jelent meg. 

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime