Újév napján leállt az orosz gázexport a szovjet korszakból származó, Ukrajnán áthaladó vezetékeken. A gáz a közel három évig tartó háború ellenére folyamatosan áramlott, de Ukrajna most megtagadta a tranzitszerződés megújítását. Az Európai Bizottság szóvivője szerint az EU felkészült a szakításra. „Az európai gázinfrastruktúra elég rugalmas ahhoz, hogy biztosítani tudjon nem orosz eredetű gázt is” – tette hozzá, gondolva itt a kiépült új LNG- (cseppfolyósított földgáz) importkapacitásokra.  

Oroszországnak, Ukrajnának és Szlovákiának várhatóan anyagi veszteségei származnak a szállítások leállásából, viszont Csehország akár még pénzt is kereshet ezzel. A Reuters szerint Oroszország csaknem 5 milliárd eurót veszíthet évente, mivel Ukrajnán keresztül nemcsak Szlovákiába, hanem részben Magyarországra és közvetve Ausztriába, Csehországba valamint Olaszországba is szállított, bár ez utóbbi hárommal már nem volt közvetlen hosszú távú szerződése. 

Tavaly az EU-ba kevesebb mint 14 milliárd köbméter gáz érkezett Oroszországból az Ukrajnán keresztüli vezetéken, szemben azzal az évi 65 milliárddal, amiről 2020-ban megkötötték a legutóbbi ötéves szerződést.

Ukrajna veszteségét a Reuters 800 millió euróra teszi, mivel az ország elveszíti a tranzitdíjakat.

Szlovákiáét pedig egymilliárdosra becsülik a szakértők a drágább gázárak mellett a kiesett tranzitdíjak miatt. Ráadásul az EU-tagországok közül leginkább azért került bizonytalan helyzetbe, mert alternatív gázszolgáltatókat kell keresnie. 

Leginkább a Magyarországon keresztüli gázbeszerzést tartják reálisnak, hiszen hozzánk elsősorban a fekete-tengeri útvonalon, Törökországon és a Balkánon keresztül érkezik az orosz gáz. Szlovákia szívesen használná ezt az útvonalat, ha a vezetékek kapacitása ezt lehetővé tenné. 

Magyarország 5 milliárd köbméternyi gázimportjából Ukrajnán keresztül tavaly csupán 1 milliárd érkezett, mivel innen kényelmesebben és hatékonyabban lehetett ellátni az ország északi régióit. Még az orosz elemzők is úgy tudósítanak, hogy hazánk megállapodott a Gazprommal: amennyiben Ukrajna blokkolja a tranzitot, akkor 1 milliárd köbméterrel több megy majd át a Török Áramlaton. 

Ausztria eddig évi 7-9 milliárd köbmétert vásárolt a Gazpromtól, Szlovákia pedig 4-5 milliárdot. A Török Áramlatba át lehet ütemezni pár milliárd köbmétert, de nem 15-öt. Szlovákia vásárolhat norvég földgázt vagy cseppfolyósított gázt a német tengerparton található termináloktól, ami Csehország számára biztosítana tranzitbevételt. A két ország közötti tranzitvezetékek most üresek. Ha Németországból ezeken keresztül áramolna a gáz Szlovákiába, az elégtétel lenne a cseh Petr Fiala kormányának, amely tavaly vásárolta meg az eladósodott cseh gázvezeték-üzemeltetőt, a Net4Gas céget. A viszonylag kemény kritikák ellenére nemcsak stratégiai szempontokkal indokolta ezt a vásárlást, hanem azzal is, hogy a Szlovákiába, sőt Ausztriába irányuló gáztranziton is lehet majd keresni. Szállítás azonban ezeken még nem folyik.  

Szlovákia Lengyelországon keresztül is vásárolhat, ahonnan amerikai cseppfolyósított gáz is érkezhetne a litván terminálon keresztül. A szlovák gazdasági portál, a Trend szakértője a gázszállítás leállására mint az Ukrajna és az Egyesült Államok közötti informális „gázszövetség” megerősödésére tekint. Kijev emellett azt is követeli, hogy az EU tiltsa be az orosz cseppfolyósított gáz importját, egyúttal szorgalmazza, hogy az orosz LNG-t amerikaival váltsák fel. 

Az ukránok hivatkoznak arra is, hogy az orosz cseppfolyósított gázból való idei EU-behozatal történelmi rekord. Mivel korábban is csúcsokat döntött, ezért a Trend szerint aligha ez lehet az igazi oka annak, hogy Kijev most fokozza az EU-ra nehezedő nyomást. Hiszen az ukrán fél az év elején még csak bírálta – elsősorban – Franciaországot, amely az orosz cseppfolyósított gáz legnagyobb európai fogyasztója.

A franciák orosz fosszilisenergia-importja egyébként meghaladja bármely más uniós országét, beleértve Magyarországot vagy Szlovákiát, amelyeket ezért naponta pellengérre állítanak. 

A valódi ok vélhetően Trump nemrégiben bejelentett, Európát sújtó vámjairól szól, amennyiben az EU nem növeli az amerikai gáz és olaj behozatalát. Ez elsősorban a német ipart sújtaná, és persze azokat a közép-európai országokat, amelyek szorosan kapcsolódnak a német gazdasághoz. Az európai, elsősorban a német ipar versenyképesség-csökkenésének már most is a drága energia a fő oka. Az orosz cseppfolyósított és az Ukrajnán keresztül szállított gáz nélkül tovább emelkedik e nyersanyag ára az EU-ban, és így a villamos energia is, amelynek jelentős részét az EU-ban továbbra is gázból állítják elő.  

Ukrajnát azonban nem foglalkoztatják a német ipar kilátásai. Szüksége van az Egyesült Államok katonai támogatására. Tudatában van annak, hogy Trump sürgeti a tranzakciós tárgyalásokat, és a megválasztott elnök fenyegetése után megértette, hogy végre van neki is valamit ajánlani a tranzakció során.

Márpedig az orosz gáz EU-ba irányuló importjának nehezítése, betiltása új piacokat teremt az Egyesült Államok számára.  

Európa központjából folyamatosan halljuk, hogy az orosz gázimporttól való megszabadulás meglehetősen egyszerű, vagy azt, hogy az uniós országok a világ más részeiből is képesek importálni. Ez természetesen igaz, csak éppen senki nem számol a költségekkel. A gázárakat az egész EU-ra vonatkozóan a holland tőzsdén határozzák meg, és a fő referenciaszerződés ára most átlagosan 150 százalékkal magasabb, mint 2018-ban vagy 2019-ben. Az orosz eredetű gáz kiesése természetesen tovább emeli a tőzsdei árát az unióban, amivel újabb csapást mérnek az európai versenyképességre.  

Természetesen az oroszokat is érinti, ha az EU elvágja magát az orosz energiahordozóktól, de nem lehet úgy tenni, mintha ez nekünk nem kerülne semmibe.  

Az európai ipar évtizedeken át a viszonylag olcsó orosz energiára épült, amivel megteremtették a szociális jóléti állam európai modelljét, csakhogy ez az olcsó energiahordozók nélkül a továbbiakban nehezen finanszírozható. Adóssággal nem lehet az így keletkezett hiányt örökké kipótolni, előbb-utóbb lényegesen magasabb kamatokat kérnek majd a kötvénybefektetők, ami megnehezíti, majd fenntarthatatlanná teszi az európai országok további finanszírozását.

Minél hamarabb veszíti el az EU az olcsó orosz energiát, annál gyorsabban menekül el az ipari termelés és a hozzá kapcsolódó munkahelyek az Egyesült Államokba vagy Kínába, az ukrajnai háború két legfontosabb gazdasági nyerteséhez. 

Kapcsolódó: