Hiába híresen alacsonyak az árai az amerikai kiskereskedelmi óriásnak, az új kutatások szerint a cég szegényebbé teszi azokat a közösségeket, ahol működik. A Walmart különleges vállalat, az ország legnagyobb magánmunkaadója, amely az alacsony fizetéseiről is ismert. Azért érdemes vele foglalkozni, mert a jelenség más monopolhelyzetben lévő kiskereskedelmi láncra is érvényes lehet.
A politikai döntéshozók szerint az olcsó fogyasztói árak az egészséges gazdaság legfontosabb mérőszámai, még az alacsony munkanélküliségnél és a magas béreknél is fontosabbak. Amerikában ezen paradigma szerint döntöttek az elmúlt fél évszázadban, igaz, a Walmart is azzal érvelt, hogy a cég áldás a szegény és középosztálybeli családok számára, akik évente több ezer dollárt takarítanak meg, ha ott vásárolnak.
Most két friss kutatás is megkérdőjelezi ezt az álláspontot. A kutatók két új módszerrel is kimutatták, hogy a Walmart összességében szegényebbé teszi azokat a helyeket, ahol működik, mintha egyáltalán nem is jelent volna meg. A vállalat jelenléte nemcsak alacsonyabb jövedelmekhez, hanem a szélesebb közösségben magasabb munkanélküliséghez is vezetett, és ezek a költségek meghaladják a vásárlóknak nyújtott megtakarításokat. Arra a következtetésre jutottak, hogy
néha a fogyasztói árak nem teljes értékű, sőt inkább félrevezető mutatói lehetnek a gazdasági jólétnek.
Az 1990-es években és a 2000-es évek elején, mielőtt a techóriások jelenléte uralni kezdte volna a vállalati hatalomról szóló diskurzust, a Walmart is forró politikai téma volt. Dokumentumfilmek és könyvek foglalkoztak azzal, hogy a Walmart az alacsony áraival miképp károsítja meg Amerikát. A téma népszerűsége annyira rontotta a vállalat hírnevét, hogy 2005-ben külön csoportot hozott létre a megtépázott imázsa javítása érdekében.
A közgazdasági szakma elitje a vállalat segítségére sietett, és kiadtak egy tanulmányt Wal-Mart: A progresszív sikertörténet címmel. Ebben azzal érveltek, hogy
bár a cég valóban viszonylag alacsony béreket fizet a dolgozóinak, de „a potenciális kár nagysága kisebb annál”, mint amennyit spórolt nekik az élelmiszerboltban.
A következő két évtizedben ez a nézet vált elfogadottá sok közgazdász és politikai döntéshozó körében.
Minden Walmart üzletnek domináns hatása van egy adott régióban. A fogyasztók költségmegtakarítását ugyan egyszerű kiszámítani, de a közösségre gyakorolt teljes körű hatását bemutatni azonban igen összetett feladat. Egy új Walmart üzlet megjelenése átgyűrűzik a helyi gazdaságon, aminek következtében a fogyasztók megváltoztatják a vásárlási szokásaikat, a dolgozók munkahelyet, a versenytársak stratégiát váltanak, a beszállítóknak pedig a termelésüket kell módosítaniuk.
A két friss tanulmány új módszerekkel próbálta meghatározni a Walmart gazdasági hatásait. Eredményeik azt mutatják, hogy a vállalat mégsem tűnik progresszív sikertörténetnek. Az első, amelyet Lukas Lehner és Zachary Parolin társadalomtudósok, valamint Clemente Pignatti és Rafael Pintro Schmitt közgazdászok tettek közzé, egy egyedülállóan részletes adatkészletre támaszkodik. Több mint 18 ezer személy adatainak széles skáláját követik nyomon visszamenőleg 1968-ig. Ez a gazdag adatmennyiség lehetővé tette a kutatóknak, hogy hasonlóan vizsgálódjanak, mint az orvostudományban. Azaz két demográfiailag összehasonlítható csoportot tudtak összevetni az adathalmazon belül, és megfigyelhették, mi történt, amikor az egyik csoport ki volt téve a hatásnak (a Walmart megnyitása), a másik pedig nem.
Következtetésük szerint a Walmart Supercenter egy adott közösségben való megnyitása utáni 10 évben a közösség átlagos háztartásának éves jövedelme 6 százalékkal csökkent – ami 2024-ben körülbelül évi 5000 dollárnak felel meg –, összehasonlítva azokkal a háztartásokkal, amelyek közelében nem nyílt Walmart. A legnagyobb veszteségeket az alacsony jövedelmű, fiatal és alacsonyabb végzettségű munkavállalóknak kellett elszenvedniük.
Persze elméletileg ezek az emberek még mindig jobban járhatnának, ha a szupermarketben való vásárlással megtakarított pénzük több lenne, mint a bevételeik. Viszont egy, a Walmart megbízásából készült tanulmány szerint a vállalat 2024-ben átlagosan évi 3100 dollárt takarít meg a háztartásoknak. Sok közgazdász gondolja úgy, hogy ez a becslés nagyvonalú – ami nem meglepő, tekintve, hogy ki finanszírozta a tanulmányt. De még ha pontos is lenne, Parolin és szerzőtársai úgy találják, hogy a megtakarítások eltörpülnének a kieső bevétel mellett. Számításaik szerint viszont a szegénység körülbelül 8 százalékkal nő azokon a helyeken, ahol a Walmart kinyitott, szemben azokkal a területekkel, ahol nincs Walmart, még akkor is, ha a legoptimistább költségmegtakarítási forgatókönyveket vesszük figyelembe.
Az elemzésüknek azonban van egy gyenge pontja: nem tudja figyelembe venni azt a lehetőséget, hogy a Walmart boltjai nem egyenletesen oszlanak el. A vállalat valamilyen – nehezen kideríthető okból – olyan tényezők alapján is választhat közösségeket, mint például az alacsony fokú iparosodottság vagy a szakszervezetek megszűnése, amelyek eleve hajlamossá teszik ezen helyeket a növekvő szegénységre.
Ezt a témát tárgyalja a második tanulmány. Ebben Justin Wiltshire közgazdász azoknak a megyéknek a gazdasági pályáját hasonlítja össze, ahol valóban megnyílt egy Walmart olyanokéval, ahol a Walmart ugyan próbált nyitni, de a helyi ellenállás miatt ez nem sikerült. Más szóval, ha a Walmart valamilyen rejtett jellemzők alapján választja ki a helyszíneket, akkor ezeknek a megyéknek mindegyike rendelkezik ilyen tulajdonságokkal.
Wiltshire mégis hasonló eredményekre jutott: azokban a megyékben, ahol Walmart nyílt, a munkavállalók jövedelme nagyobb mértékben csökkent, mint amennyit a költségmegtakarítással pótolni tudtak volna, így összességében rosszabbul jártak.
Még érdekesebb, hogy a veszteségek nem korlátozódtak a kiskereskedelmi ágazatban dolgozókra, hanem a feldolgozóipartól a mezőgazdaságig gyakorlatilag minden ágazatot érintettek.
Miért hat negatívan a Walmart a jövedelemre és a vagyonra?
Az elmélet összetett. Amikor a Walmart megérkezik egy városba, alacsony áraival alákínál a versenytársaknak, és domináns szereplővé válik egy adott területen, arra kényszerítve a helyi kisboltokat és a regionális láncokat, hogy csökkentsék a költségeiket, vagy teljesen szűnjenek meg. Ennek eredményeként a helyi gazdák, pékek és gyártók akik egykor a már eltűnt kiskereskedőknek adták el áruikat – helyébe fokozatosan a Walmart hazai és nemzetközi beszállítóinak sora lép. (Egyes becslések szerint a vállalat az áruk 60-80 százalékát Kínából szerezte be.)
Wiltshire szerint ennek eredményeként öt évvel azután, hogy a Walmart beteszi a lábát egy adott régióba, a teljes foglalkoztatottság körülbelül 3 százalékkal csökken, és ennek nagy része a termelői szektorban nyilvánul meg.
Miután a Walmart egy város legnagyobb munkaadójává válik, végbemegy az a folyamat, amit a közgazdászok monopszóniaként írnak le. Ahogy a monopólium fogalma egy olyan vállalatot ír le, amely megengedheti magának, hogy túlzott árakat számoljon fel, mert nincs valódi versenye,
a monopszónia egy olyan cégre vonatkozik, amely megengedheti magának, hogy alacsony béreket fizessen, mivel a munkavállalóknak nagyon kevés alternatívája van.
Ez segít megmagyarázni, hogy a Walmart miért fizet folyamatosan alacsonyabb béreket, mint a versenytársai, például a Target és a Costco, vagy a regionális élelmiszerboltok. „A Walmart sok mindenben ellentmond a tökéletesen versenyképes piaci modellnek, amelyet az első közgazdasági órákon tanítunk” – mondta Wiltshire.
„Nehéz elképzelni ennél világosabb példát arra, hogy egy munkáltató a munkások feletti hatalmát a bérek lenyomására használja fel.”
A Walmart mérete hatalmat biztosít a beszállítói felett is. A vállalat hírhedt arról, hogyan szorongatja megezeket a termelőket, akiknek nincs más választásuk, mint megfelelni, mert attól félnek, hogy elveszítik a legnagyobb vevőjüket. Mivel a Walmart leszorítja a helyi beszállítók árait, azoknak nincs más lehetőségük, mint alacsonyabb béreket fizetni, vagy elbocsátani a munkásokat, hogy fizetni tudjanak a megmaradtaknak. E cégek természetesen megpróbálják a kiesést úgy pótolni, hogy más vásárlóiknak magasabb árakat számítanak fel, ami egy olyan ördögi kört indít el, amely még inkább megszilárdítja a Walmart dominanciáját.
A közelmúlt megmutatja, hogy az alacsony fogyasztói árak fenyegetése milyen politikai veszélyt rejt magában. Az elmúlt évek inflációjára adott lakossági reakciók azt sugallják, hogy sok amerikai inkább lenne szegényebb stabil árakkal, mint gazdagabb nagyobb inflációval. Mindez arra csábítja a politikai döntéshozókat, hogy mindenekelőtt az alacsony árakat helyezzék előtérbe, és felkarolják az ezeket kínáló vállalatokat.
Ha a Walmart példája elárul valamit, akkor az az, hogy hosszú távon az alacsony áraknak is megvannak a maguk költségei.
(Forrás: The Atlantic)
Kapcsolódó:
