Miközben Donald Trump új tanácsadói csapata felkészül az elnök Fehér Házba való visszatérésére, az úgynevezett „Felforgató Tengely” mintha mélyponton volna. Gyakran így hivatkoznak a kínai tőke, az orosz haderő, illetve Irán és Észak-Korea együttműködésére, aminek célja a Közel-Kelet és Ázsia destabilizálása, valamint az Egyesült Államok globális szerepének átvétele és egy multipoláris világrend kialakítása. 

„Make America Great Again” 

Egy, a Trump-adminisztrációhoz közel álló, meg nem nevezett forrás az Oilprice.com-nak így nyilatkozott: „Kína csődöt mondott a pénzügyekben [hiszen a gazdasági növekedés romlásával kell szembenéznie], Oroszország hadserege elbukott [Ukrajnában és Szíriában], Irán proxy-szövetségesei cselekvőképtelenek [lásd a Hezbollah, a Hamász vagy a húszik], Észak-Korea partvonalon kívül van – és most Trump is visszatér”. Ebből következően, habár sokan azt várják, hogy Trump második elnöksége is a neoizolacionizmus politikájáról fog szólni, egyre valószínűtlenebb ez a forgatókönyv.  

Ehelyett az elnök második ciklusa inkább az USA és szövetségeseinek vezető befolyásának újbóli megerősítése lehet a cél, bármilyen módon és annak érdekében, hogy a „Make America Great Again” ígérete teljesüljön – mondta az említett névtelen forrás. Lényegében ez az eredeti, 1992-es Wolfowitz-doktrína merész megerősítése lesz. Ezt 1994-ben a nyilvánosság számára kissé módosították, de Trump második ciklusbeli elképzelése leginkább az eredeti változathoz fog közelíteni. 

A Wolfowitz-doktrína 

1992-ben napvilágot látott egy 46 oldalas dokumentum, amely azt taglalta, hogy az Egyesült Államoknak milyen szerepre kell törekedni a poszt-hidegháborús világban. Ennek értelmében Washington jelezte – ahogyan Dick Cheney, akkori védelmi miniszter fogalmazott: „a potenciális versenytársaknak […] nem kell nagyobb szerepre törekedniük vagy agresszívabb magatartást tanúsítaniuk jogos érdekeik védelmében”. A lényeg tehát az volt, hogy az USA politikai és katonai értelemben is meg fogja akadályozni, hogy Európában, Ázsiában, vagy az egykori Szovjetunió területén bármely állam szuperhatalommá emelkedjen. 

Bár az írás a Pentagonon belül keringő, titkosított dokumentum volt, és a Kongresszus sem kapta meg, a benne található kinyilatkoztatásokat a Nemzetbiztonsági Tanáccsal közösen és az elnökkel vagy annak nemzetbiztonsági főtanácsadóival konzultálva dolgozták ki. Elkészítését Paul D. Wolfowitz, a Pentagon politikai államtitkára felügyelte, innen az elnevezés. 

Az USA ilyen szerepének biztosításához a politikai tervezet az 1992-től számított öt évben 1,6 millió fős alaphaderő fenntartását javasolta, körülbelül 1,2 milliárd dolláros költségvetéssel. 

Az írást egy tisztviselő bocsátotta a New York Times rendelkezésére, aki szerint ezt a hidegháború utáni stratégiai vitát a nyilvánosság előtt kell lefolytatni.  

Bővebben: The New York Times 

 

Az orosz földgáznak mennie kell 

A Trump-adminisztráció fő prioritása az ukrajnai háború lezárása lesz, amely esetében még mindig magabiztosak a viszonylag gyors rendezés tető alá hozását illetően. Ha ez sikerül, a következő cél az lesz, hogy csökkentsék Oroszország azon képességét, hogy további európai területek ellen bármilyen nagyszabású hagyományos katonai műveletet indíthasson. Ezt Moszkva pénzügyi képességeinek letörésével szeretnék elérni.  

A közvetlen hangsúly az idézett forrás szerint ebben az esetben azon lesz, hogy tovább vágják Oroszország földgázból és kőolajból származó bevételeit, olyannyira, hogy az a lehető legalacsonyabb szintre kerüljön.  

Mivel a cseppfolyósított földgáz (LNG) az ukrajnai háború kezdete óta kulcsfontosságú vészhelyzeti energiaforrássá vált a világ számára – és az is fog maradni –, Oroszország LNG-exportképessége lesz az első Washington célkeresztjében, amelyre nemcsak az USA, hanem európai szövetségesei is keményen lesújthatnak majd.  

Tavaly augusztusban, egy nappal az 1991-es ukrán függetlenségi nyilatkozat (augusztus 24.) emléknapja előtt az Egyesült Államok pénz- és külügyminisztériuma kiterjesztette a szankciók hatályát olyan személyekre, vállalatokra, projektekre, valamint kereskedelmi és szállítási mechanizmusokra, amelyek kulcsfontosságú energiaprojektek és az azokhoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésében vesznek részt – beleértve többek között az Uszty-Luga LNG-terminált, a Vosztok kőolaj- és a jakutföldi földgázprojektet. Az Oilprice-nak nyilatkozó forrás szerint az elnöki csapat „hamar bővíteni fogja ezeket a szankciókat, több új kulcsfontosságú LNG-projektet célozva”. Ez összhangban áll az amerikai energiaforrásokért felelős helyettes államtitkár Geoffrey Pyatt szavaival, miszerint  

tovább fogjuk fokozni a szorítást [Oroszország fő LNG-projektjein, így az Arctic 2 LNG-projekten is]”. 

A Trump-csapat már javában dolgozik ennek megalapozásán Európában is. Az emellett szóló érvek most még hangsúlyosabbak, miután beigazolódtak az első Trump-adminisztráció figyelmeztetései az Európai Unió államai – főként a de facto vezető Németország – orosz energiaforrásoktól való függőségeinek politikai és gazdasági veszélyeit illetően. Az EU-tagállamok jelentősen csökkentették az orosz energiaimportot, néhány hete fogadták el a tizenötödik szankciós csomagot, amelynek egyik fő célja, hogy megakadályozza az orosz kőolaj és LNG árnyékflotta általi szállítását. Az iparág adatai alapján,  

az orosz tengeri nyersolajexport több mint 80 százaléka lajstromjel nélküli tankerek segítségével történik  

olyan vállalatok által, amelyek székhelye a G7 országokban, az EU-ban, Ausztráliában, Svájcban vagy Norvégiában található, és nem állnak szerződésben semmilyen nyugati biztosítási vagy kártérítési szervezettel. Az új szankciók jelentősen kibővítik a korábbi listán szereplő személyek és szervezetek számát, és drámaian megnövelik azon szervezetek sorát is, amelyek nem csak Oroszországban, hanem az exportkorlátozások megkerülésével harmadik félként bekapcsolódó országok és szervezetek közvetítésével járulnak hozzá Moszkva katonai és technológiai fejlődéséhez. 

 

További hasonló uniós szankciókat vezetnek be: 2025 márciusától például megtiltják az orosz LNG átrakodását az uniós kikötőkben, valamint további tilalmakat foganatosítanak az orosz LNG-nek az uniós földgázhálózathoz nem csatlakozó terminálokba történő behozatalára.  

Minden ilyen lépés – és a további jövőbeli intézkedések – célja, hogy 2027-re teljesen véget vessenek az EU-ba és a nem EU-tagállam európai országokba irányuló orosz fosszilis energiaimportnak  

– mondta az Oilprice-nak nyilatkozva egy vezető uniós energiabiztonsággal foglalkozó forrás. 

A cinkosok sem úszhatják meg 

A Trump-adminisztráció azt is fontolóra veszi, hogy csökkentse a felforgató hatalmak szankciómegkerülési képességeit az olyan „hasznos idióták” mozgósítása által, mint például Irán egyik fő cinkosa, Irak. Irak esetében is olyan szankciók kivetését tervezgetik, mint amilyenek Irán esetében hatályban vannak, magánszemélyekkel és a „Felforgató Tengelyhez” köthető pénzügyi szervezetek, valamint az iráni kőolajhoz és földgázhoz kapcsolódó logisztikai folyamatokban résztvevő és azokat pénzelő entitások esetében. 

Volt már példa hasonló intézkedésre még az első Trump-éra idejében. Amikor Irak kétéves földgáz- és áramimportszerződést írt alá Iránnal – annak ellenére, hogy ígéretet tett az ilyen megegyezések csökkentésére –, Washington súlyos, célzott szankciókat vetett ki 20 iráni vagy iraki székhelyű szervezetre. Az amerikai külügyminisztérium szerint ezek a szervezetek az iráni Iszlám Forradalmi Gárda elit osztaga, az Al-Kudsz számára történő pénztranszferek eszközei. Az indokláshoz hozzátették, hogy ez a 20 szervezet továbbra is kihasználja Irak Irántól való függőségét a villamosenergia és földgáz tekintetében arra, hogy az iraki Umm Kaszr kikötőn keresztül iráni kőolajat csempésszenek, és iraki fedőcégeken keresztül mossák a pénzt. A közlemény szerint  

Irak továbbra is közvetítőként működik az iráni kőolaj- és földgázexport számára, hogy a szállítmányok eljussanak a világ főbb piacaira.  

Mivel ebben az ügyben semmi sem változott, minden ok megvan arra, hogy Trump második ciklusának elején ismét hasonló szankciókkal fenyegessék meg Bagdadot, amit további szankciók bevezetése követ, ha ezeket figyelmen kívül hagyják – vélekedik az Oilprice által hivatkozott amerikai forrás. 

 

Az ilyen intézkedések kiterjesztése Irakra – és hatályuk bővítése – azt is jelezné Bagdad és a „Felforgató Tengely” többi tagja számára, hogy az USA-val és a szövetségeseivel szemben ellenségesnek ítélt cselekményekért sokkal nagyobb fokú felelősségre vonás várható, mint korábban.  

Van egy másik precedens is, amikor egy évvel ezelőtt az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának külföldi vagyonellenőrzési hivatala vezetett be szankciókat Iránnal és nemzetközi támogató hálózatának köreivel szemben. Ebben, hasonlóan a korábbi szankciócsomaghoz, főként azok a szervezetek és tisztviselők kerültek célpontba, amelyek részt vesznek az iszlám köztársaság proxy-terrorszervezeteinek – a Hamásznak és a Hezbollahnak – a finanszírozásában. Ezek az intézkedések 20 magánszemélyt és szervezetet sújtottak, amiért az iraki védelmi- és fegyveres erők logisztikájáért felelős minisztérium, az Iráni Forradalmi Gárda vezetősége és az Al-Kudsz javára tevékenykedtek. Érdekes módon az ekkor feketelistára került nevek között, olyan hongkongi és egyesült arab emírségekbeli cégek is szerepeltek, amelyek a gyanú szerint részei annak a hálózatnak, amely több milliárd dollár értékben ad el iráni árut európai és kelet-ázsiai ügyfeleknek. 

[Ezek a lépések] rámutathatnak, hogy az Egyesült Államok a Kína által használt főbb finanszírozási központok ellen is fel tud és fel is fog lépni,  

ha Washington úgy véli, hogy Peking következetesen túllépi a határt az USA számára stratégiai jelentőségű területek vonatkozásában, a kritikus kínai exportáramlásra kivethető, skálázható vámtételek alkalmazása mellett” – zárta a washingtoni forrás. 

(Forrás: Oilprice) 

Kapcsolódó: 

 

Címlapfotó: MTI/Jim Lo Scalzo