Justin Trudeau az általa vezetett liberális párt elnöki tisztségéről mondott le először, miniszterelnöki feladatait pedig már csak addig látja el, amíg új vezetője nem lesz a pártnak. Trump, akinek oroszlánrésze volt a bukásban, örömét fejezte ki a döntés kapcsán.
Kormánybukási és vezetőváltási hullám söpör végig a világon, a trend legújabb áldozata nem más, mint a kanadai liberális miniszterelnök, Justin Trudeau. A védjegyeként meghökkentő zoknikat hordó kormányfő népszerűsége olyan mélyen volt, hogy saját pártja, illetve parlamenti szövetségesei is kizártnak látták a sikert, amennyiben az eredetileg októberben tartandó választásokon ő vezeti harcba a jelenleg még kormánykoalíciót alkotó erőket.
Trudeau stílusosan kültéren, mínusz 11 fokban jelentette be, hogy lemond pártelnöki posztjáról, egyben (a kanadai törvényeket kihasználva) március 24-ig felfüggeszti a parlament működését. Ebben az időben kell a liberálisoknak új pártvezért találni – hogy a jelölt egyben az új kormányfő is lesz, vagy azonnal előre hozott választásokat tartanak, arról még folynak a találgatások és az egyeztetések. Miközben Kanadában történelmi lakhatási válság tombol, a kiadási prioritások pedig olyan belső feszültségeket szítottak a kormányban, amelyek a pénzügyminiszter lemondásához vezettek, Trudeau bejelentésében jellemzően arról beszélt, hogy mennyire büszke a Covid elleni védekezésre és az Ukrajnának küldött kanadai katonai segítségre.
Nem említette ugyanakkor, hogy országa képtelen volt teljesíteni a NATO által előirányzott GDP-arányos 2 százalékos védelmi költségvetést 2024-re. Jelenleg Kanada 1,3 százalékot költ védelemre, a 2 százalékot Trudeau szerint valamikor 2032-re érheti el.
Decemberben fogyott el körülötte a levegő: saját szövetségese, az Új Demokrata Párt (NDP) karácsony előtt közölte, hogy nem segíti tovább a miniszterelnök politikáját, és támogatja egy bizalmatlansági indítvány elfogadását a parlamentben. Ezzel a fordulattal a kormányfő már nem tudott mit kezdeni: megelőzve a megalázó procedúrát (és az előre hozott választások azonnali kiírását), inkább bejelentette távozását. Bárki is lesz az utódja pártelnökként és/vagy a miniszterelnöki székben, nem sok esélye lesz a legerősebb ellenzéki párt, a konzervatívok ellen, amelynek vezetője, Pierre Poilievre a népszerűségi lista tetején áll, pártja pedig 25 pontos előnnyel veri a liberálisokat a közvélemény-kutatásokban.
A konzervatívok érvelnek a leghatározottabban az előre hozott választások mellett. Jogosan. Mint mondják, Donald Trump elnöki beiktatása nem hagy sok időt arra, hogy az ország azonnali és határozott javaslatokat tegyen az új amerikai elnök fenyegetéseinek megoldására. (Mint ismert, Trump 25 százalékos vámmal fenyegette meg Mexikót és Kanadát, amennyiben sürgősen nem oldják meg a határon átáramló illegális migránsok és a kábítószer-csempészet problémáját.)
Trump nem kedveli a kanadai kormányfőt
Bizonyos szempontból Trump fenyegetése volt az a szikra, amely felrobbantotta Trudeau alatt a puskaporos hordót. Az új amerikai elnök soha nem rejtette véka alá ellenszenvét a kanadai iránt, az extravámok belengetésével pedig olyan helyzetbe hozta, amelyből Trudeau sehogyan sem tudott szerencsésen kikeveredni. A 25 százalékos vámok kivetése olyan súlyos gazdasági lassulást eredményezne a választások évében Kanadának, amely a recessziós küszöböt is elérné. Az ország elsősorban energiát exportál az Egyesült Államokba. Ha csak az olajat nézzük, napi 4,3 millió hordót küld át a határon. Egy ilyen mértékű vámemelés gallononként (4,5 literenként) 1 dollárral emelte volna meg az árat, ami óriási káoszt okozna a kereskedelemben.
Nem csoda, hogy Trudeau az extravámok első hírére villámgyorsan felkereste a leendő amerikai elnököt, ám sok eredményt nem ért el. Bár megígérte Trumpnak (és ennek megfelelően a találkozó után forrásokat kezdett el átcsoportosítani a határvédelemre, óriási felzúdulást keltve saját kormányán belül), hogy teljesíti feltételeit, az új elnök még meg is alázta őt, azzal viccelődve, hogy amennyiben Trudeau ennyire semmit nem tud kezdeni saját országa gazdaságával, talán jobb lenne, ha Kanada az USA 51. tagállamává válna, ahol a miniszterelnök maximum kormányzó lehetne.
Trudeau megszeppent viselkedése, a kormányzati kiadások átcsoportosításának terve és a szociális célú összegek erősen kampányszagú ígérgetése annyira kihozta sodrából a kormány messze legerősebb tagját, Chrystia Freeland pénzügyminisztert, hogy – tiltakozásul Trudeau politikai elképzelései ellen – december 16-án lemondott tisztségéről. Mindezt mindössze néhány órával azelőtt tette, hogy bemutatta volna a kormány (addigi) új gazdasági elképzeléseit az amerikai elnökváltás előtt. Freeland szerint Trump színre lépésével olyan nézeteltérések alakultak ki közte és Trudeau között a megoldási lehetőségek tekintetében, amelyeket már nem lehetett megoldani. A tárcavezető komoly kihívásnak tekinti az amerikai elnök fenyegetését, amelyet egyszerűen az „agresszív gazdasági nacionalizmus” kifejezéssel illetett, és nem volt hajlandó elfogadni, hogy Trudeau nem a megfelelő válaszlépésen gondolkodott, nem kezdte meg a felkészülést egy leendő vámháborúra, hanem azonnal igyekezett eleget tenni Trump követeléseinek. A miniszterelnöknek írt levelében annak szemére vetette, hogy meg sem próbál megbirkózni az amerikai „gazdasági nacionalizmus” eszméjével, helyette költséges politikai trükköket igyekszik bevetni, ami erősen megkérdőjelezi a kormány alkalmasságát a stabil és megnyugtató vezetés tekintetében.
Újratervezés
Freeland lemondásával egyrészt Trudeau legfontosabb szövetségese tűnt el a színről (kérdés, hogy meddig, a hírek szerint erősen lobbizik a miniszterelnöki pozícióért), másrészt megnyílt az út az addigi parlamenti partner NDP előtt, hogy megvonja a bizalmát Trudeau-tól. Trump fenyegetésétől tehát egyenes út vezetett a liberális miniszterelnök bukásáig, ám ez csak a következmény volt. A kormányfő ultraliberális menekültpolitikájának, a többek között ebből kialakult, csúcsra járatott migrációnak, illetve lakhatási válságnak és a megélhetési költségek folyamatos emelkedésének köszönhetően már évek óta a népszerűségi lista alsó részén magányoskodott. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint az általa vezetett liberálisokra mindössze a szavazók 16 százaléka adná le a voksát, ami egyértelmű mélypontot jelent a párt történetében Trudeau hatalomra kerülése óta.
Trump mindenesetre örömmel fogadta a hírt. Mint mondta, nagyon jó lenne, ha a konzervatívok részéről Pierre Poilievre ellenzéki vezető lenne Kanada miniszterelnöke, akivel már alig várja az együttműködést. Aztán nem hazudtolta meg önmagát, és Truth Social-oldalán újabb bejegyzést tett közzé: „Kanadában rengetegen szeretnék, hogy az ország az Egyesült Államok 51. tagállama legyen. Az USA többé nem biztosítja a hatalmas kereskedelmi hiány kiegyenlítését, amire Kanadának a talpon maradáshoz szüksége van. De ha egyesülnénk, nem lennének többé vámok, az adók jelentősen csökkennének és mindenki biztonságban lenne az orosz és kínai hajók fenyegetésétől. Micsoda nagyszerű nemzet lennénk együtt!”.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Trudeau és Sanna Marin akkori finn miniszterelnök 2022-ben.
