Sokan magyarázták, hogy mitől zuhant le az Azerbaijan Airlines J2–8243-as járata karácsony napján. A repülőgép fekete dobozait még vizsgálták, de a nyugati média rögtön eldöntötte, hogy Oroszország a felelős. Az azeri elnök – aki a nyugati nyomás ellenére erős kapcsolatokat ápolt Oroszországgal – rögtön átvette ezt a narratívát. 

A Bakuból az orosz csecsenföldi Groznijba tartó gép Oroszország felett került bajba, és kényszerleszállást hajtott végre a kazahsztáni Aktauban. A fedélzetén tartózkodó 67 ember közül 38 meghalt. Az okok között volt szó eltévedt orosz légvédelmi rakéta és madárraj is. A valódi kérdés azonban az, hogy mindez mekkora kárt okoz az azerbajdzsáni–orosz kapcsolatokban. 

Márpedig Baku szerepe az elmúlt években felértékelődött, ugyanis az ország lassan a legfontosabb közlekedési és logisztikai csomóponttá válik a régióban. Ilham Alijevnek, miközben mindkét oldalra játszott, egyrészt sikerült visszafoglalnia Hegyi-Karabahot, másrészt az EU fontos gázszállítójává vált, ráadásul szoros kapcsolatokat ápolt Moszkvával és a régió többi szereplőjével. 

Alijev még a fekete dobozok elemzése előtt elkezdte Oroszországot hibáztatni, amely később elismerte, hogy véletlenül lőtte le a gépet, és elnézést kért. Az azeri elnök bíráló kijelentései merészek voltak, pedig nemrég kiállt Azerbajdzsán Oroszországgal kötött szövetsége mellett. De hát egy elnöknek haza is kell játszania, meg kell nyugtatni a felháborodott azerieket, az oroszokkal majd később simítják ki a ráncokat. Az mindenesetre érdekes, hogy Alijev egyszer sem említette az ukrán drónokat, amelyeket a térség polgári infrastruktúrája ellen indítottak a repülőgép lezuhanása idején. Az ellenük való védekezés adhat némi feloldozást az oroszoknak, főleg, ha egy ukrán drón repeszdarabja okozhatta a kárt a gépben.  

Alijev tehát, még ha az elmélete helytálló is, a nyugati narratíva teljes elfogadását választotta, ami reményeket kelthet néhányakban, hogy az incidens éket ver Baku és Moszkva közé.  

Zavaros régió 

Az azeri elnök nyilatkozatainak értelmezéséhez érdemes áttekinteni a közelmúlt dél-kaukázusi eseményeinek hátterét. Az ukrajnai háború kezdete óta egyre nagyobb nyomás nehezedik az ottani orosz befolyásra, miközben a térség országai szépen profitálnak az orosz gazdaság kiszolgálásából. Georgia egyelőre úgy tűnik, hogy legyűrte a színes forradalmi kísérletet. Fontos megjegyezni, hogy Grúziában a kormányzó párt nem USA- vagy EU-ellenes, egyszerűen csak jó kapcsolatokat akar fenntartani Oroszországgal, és nem szeretne egy másik Ukrajnává változni. 

Örményország egy másik történet. Ha gazdaságilag nem is, politikailag egyre inkább távolodik az orosz pályától. A védelmi minisztérium fő tanácsadója most egy amerikai katonatiszt, a franciák örmény egységeket képeznek ki és fegyverszerződéseket írnak alá velük, az oroszokat pedig India váltotta fel az ország legfőbb fegyverszállítójaként. Emellett Jereván biztonsági garanciákat is kér Brüsszeltől és Washingtontól. 

Bár korábban Moszkva vezette a tárgyalásokat, most már a pálya széléről figyeli az azeri–örmény békefolyamatot. A befolyása már csak látszólagos. A két fél közeledik a békemegállapodásról szóló kétoldalú tárgyalások lezárásához, aminek jelentős következményei lehetnek az eurázsiai összeköttetésekre. Ezzel párhuzamosan a törökök is normalizálnák a kapcsolataikat Örményországgal, igaz, ezt az örmény–azeri megegyezéshez kötik.  

Az Egyesült Államok Jerevánon keresztül szép lassan behatolt ezekbe a folyamatokba, és arra törekszik, hogy kihasználja a helyzetet Irán és Oroszország gyengítésére. 

Az örmény–azerbajdzsáni tárgyalások legnagyobb kihívást jelentő kérdése azonban a közlekedési kapcsolatok kialakítása, és főképp az, hogy ki fogja ezeket irányítani. 

Harc a dél-kaukázusi logisztikai folyosók feletti irányításért 

Fura módon húzták meg a határokat a Kaukázusban. Azerbajdzsán is két részre osztódik, egyik része, a félmilliós Nahicseván exklávé határos a rokon Törökországgal. Azért exklávé, mert Örményország elválasztja Azerbajdzsántól. Így viszont az örményeknek van egy rövid határuk Iránnal, amely mellett párhuzamosan húzódik a Zangezur-folyosó, ami összeköti Nahicsevánt az anyaországgal. Ez azon a Csendes-és az Atlanti-óceán közötti legrövidebb szárazföldi szállítási útvonalon található, amely azon kevés útvonalak egyike, amely teljesen elkerüli Oroszországot. E korridor egyúttal kulcsfontosságú metszéspontja lenne más, észak–déli és kelet–nyugati útvonalaknak, amelyek kénytelenek kikerülni a Kaszpi-tengert. 

Ha a Zangezur megnyílna, jelentősen fejlődhetne például a Középső folyosó, amely Kínából Közép-Ázsián, a Kaszpi-tengeren, a Dél-Kaukázuson és Törökországon keresztül érheti el Európát.  

Tehát megvannak az érdekek, és a fejlesztés miatt komoly nyomás nehezedik Örményországra és Azerbajdzsánra. A kettejük közötti egyik vitás pont, hogy ki ellenőrizze e korridort. A második hegyi-karabahi háborút követően, 2020-ban háromoldalú nyilatkozatot írt alá Azerbajdzsán, Oroszország és Örményország. Ebben az örmények garantálják a Zangezur-folyosón a kommunikáció biztonságát (amelyet az orosz határőrszolgálati szervek ellenőriznek) és az akadálytalan mozgást.   

Azerbajdzsán továbbra is ragaszkodik ehhez, Örményország viszont már nem akarja az orosz határőrök jelenlétét. Olyan megoldásokat szorgalmazna, ahol Oroszország csak messziről figyelné a folyosót. Hogy ez pontosan miképp történne, az még nem világos. Az örmény miniszterelnök a Zangezur biztonságát külföldi magánerőkre bízná. Ezek az ötletek akkor érkeznek, amikor Örményország kérésére az oroszok kivonultak az egyetlen hivatalos örmény–iráni átkelőről, pedig 1992 óta Örményország törökországi és iráni határellenőrzése az orosz csapatok felelőssége volt.  

Eközben az örmény–azeri határon folyamatosan bővül az uniós őrök száma.

Mind Azerbajdzsán, mind Oroszország bírálja az EU-misszió jelenlétét, és Baku továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Jereván járuljon hozzá az orosz határőrök bevetéséhez a Zangezurfolyosó mentén. 

Bármilyen megállapodás is jönne létre Baku és Jereván (valamint nyugati támogatói) között, amely kizárja Oroszországot, az a nagyhatalmi játszma eleme lenne a türk tengelyen. Vagyis az Egyesült Államok–Izrael -tengely sikerét jelentené, mivel félreállítaná Oroszországot és Iránt. 

Hogy az utóbbi kettő erre miképp reagálna, az még kiderül, de az már most világos, hogy a közel-keleti konfliktusok és az ukrajnai háború hatással vannak a Kaukázusra. Könnyen lehet, hogy egy globális megállapodás érdekében ezek a feszültséggócok fontos alkudozási elemek lesznek.  

A továbbiakban felvázoljuk a kulcsjátékosok pozícióit. 

Irán 

Irán szemszögéből a Zangezur-folyosó egy rémálom. A washingtoni „sólymok” régóta álmodoznak arról, hogy Azerbajdzsánt használják fel Irán destabilizálására – ahogyan azt a dél-kaukázusi orosz befolyás gyengítésére is tették. A becslések szerint az iráni lakosság 15 százaléka azeri nemzetiségű.  

Teherán komoly gazdasági veszteségekkel néz szembe, ha kiépül a folyosó. Azerbajdzsán korábban az Iránon keresztül Nahicsevánba juttatott 350 millió köbméter gáz 15 százalékát tranzitdíjként fizette ki. Az új korridor megnyitásával Irán elveszítheti ezt a bevételt. 

Törökország 1996-ban írt alá megállapodást és vásárol gázt Irántól. Míg ezer köbméter gázért 490 dollárt fizetnek Iránnak, Azerbajdzsánból 335-ért vásárolhatnának. Ha ezen a folyosón keresztül kiépülne a gázvezeték Azerbajdzsánból Törökországba, Irán gázbevétel-kiesése óriási lesz. 

A Türkmenisztánból Iránon át Törökországba, majd Európába tervezett gázvezeték projektjét 2017-ben pénzügyi nézeteltérések miatt befagyasztották. Türkmenisztán mostantól Azerbajdzsánon keresztül szállíthatná ezt a gázt Európába, ezzel csökkenne az iráni gázvezeték jelentősége is Örményország felé. 

Az irániak a Zangezurra mint a NATO „turáni folyosójára” tekintenek, amelyet látszólag Izrael is támogat. Szerintük a szervezet célja, hogy etnikai zavargásokat szítson Irán törökök által lakott területein, és ez a korridor a NATO-t közvetlenül Irán északi, Oroszország déli határára, valamint Nyugat-Kína felé vezeti. 

Teherán aggodalmait súlyosbítja Izrael Azerbajdzsánnak nyújtott támogatása is.   

A hírek szerint Moszkva és Teherán a következő hetekben aláírja stratégiai partnerségét, amely megváltoztathatja az összes érintett fél számításait. 

Törökország 

A törökök az elmúlt években több kaukázusi együttműködési projektben vezető szerepet vállaltak. Ilyen volt a Baku–Tbiliszi–Ceyhan-olajvezeték, a Baku–Tbiliszi–Erzurum-földgázvezeték, a Baku–Tbiliszi–Kars-vasútvonal, az anatóliai és a transzadriai csővezetékek, amelyek Törökországon keresztül kötik össze Azerbajdzsánt Európával. 

Belátható, hogy Erdoğannak mennyire fontos a Zangezur-folyosó ahhoz, hogy az ország eurázsiai nagyhatalommá válhasson. Hiszen ezen keresztül gázvezeték köthetné össze Bakut Törökországgal, ami megnövelné az ország alkuerejét az Iránnal folytatott gázártárgyalások során. 

Újra lehetne éleszteni a Kaszpi-tengeren átívelő vezetéket, amelynél Törökország lenne az egyik kulcsállam az Európába való szállítások során. A Nahicsevánon keresztüli vezeték 31 milliárd köbméterre növelhetné az Európába irányuló szállítást, igaz, ehhez még kell pár év és némi befektetés. Ironikus módon a Brüsszel–Baku-megállapodások egyik legnagyobb haszonélvezője Oroszország lenne. Azerbajdzsán már most is több orosz gázt importál, hogy teljesítse az Európával szembeni kötelezettségeit. 

Az energiahordozókon kívül logisztikai folyosó is nyílna, ami elérne Kínáig. Ezzel Törökország regionális tranzitcsomóponttá válhatna.  

USA, Izrael, EU 

Az Egyesült Államok félre akarja állítani Oroszországot és Iránt, az EU pedig azt csinálja, amit az USA akar. Ezért a Nyugat (köztük Törökország) igyekszik biztosítani a Dél-Kaukázus és Közép-Ázsia erőforrásainak Európába áramlását úgy, hogy elkerüljék Oroszországot és Iránt, csökkentve ezzel a befolyásukat. Mint mindig, az Egyesült Államok összefonódik Izraellel, és fontos megjegyezni azt is, hogy az Ankara és Tel-Aviv közötti súrlódás ellenére a Dél-Kaukázusban az érdekeik ismét egybeesnek. 

Izrael most támogatja a pántörök ambíciókat a Kaukázusban, mert Tel-Aviv a török befolyást előnyben részesíti az iránival szemben – még akkor is, ha ez potenciálisan a „Nagy-Törökország” és a „Nagy-Izrael” jövőbeli összecsapását vetíti elő.  

Izraelnek továbbra is komoly a befolyása az azeriekre, ugyanis az ország egyik fő fegyverszállítója, beleértve a légvédelmi rendszereket, a legújabb drónokat és a megfigyelési technológiát, valamint együttműködnek a kiberbiztonság terén. Izrael emellett Azerbajdzsán vezető olajimportőre. Ezt a kereskedelmet továbbra is segíti részben Törökország, annak ellenére, hogy ők betiltották az Izraellel folytatott kereskedelmet.   

Kína 

Peking kiterjesztené befolyását, és több kereskedelmi útvonalat nyitna vagy bővítene. Stratégiai partnerségi megállapodásokat írt alá Tbiliszivel és Bakuval, emellett jelentős infrastrukturális projekteket indított, mint például a grúziai kikötő, ami annyi fejfájást okoz az Egyesült Államoknak. 

Oroszország

Oroszország megőrizné meghatározó szerepét a Kaukázusban, beleértve a kereskedelmi folyosókat, amelyek a nyugati elszigetelő erőfeszítések miatt még fontosabbá válnak. Moszkvának sokáig érdeke volt, hogy Örményország és Azerbajdzsán között konfliktus alakuljon ki, és az meg is maradjon, mert ez lehetővé tette számára a békeközvetítői szerepet és a jelenlétet a régióban, de egyre inkább kiszorul ezekből a folyamatokból. 

Továbbra is van katonai bázisa Örményországban, jelen vannak mint békefenntartók, ellenőrzik a határt, bár Örményország kérésére a számuk csökken. Ezután következhet a katonai bázis Felszámolása. 

Örményország

A folyosó áldás lenne Örményország számára – mindaddig, amíg teljesen nem idegeníti el Oroszországot, amelytől gazdaságilag nagymértékben függ. Oroszország fenntartotta a gazdasági kapcsolatait, amivel segített Örményországnak. A két állam közötti kereskedelmi forgalom a 2021-es 2,6 milliárd dollárról 2023-ra 7,3 milliárdranőtt. Ez biztosította Örményország GDP-jének a bővülését 2022-ben 12,6, 2023-ban pedig 8,3 százalékkal.  

Jereván kijelentette, hogy nem érdekelt az Eurázsiai Gazdasági Unióval (EAEU) való kapcsolatok megszakításában, és megerősíti a szervezetben való aktív részvétel tervét, annak ellenére, hogy befagyasztotta a tagságát a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében (CSTO) és csökkenti tevékenységét a Független Államok Közössége keretében. 

Az EAEU–Irán közötti szabadkereskedelmi megállapodás amúgy is megerősíti Örményország szerepét, mivel a tagok közül egyedül ők határosak Iránnal. A szoros gazdasági kapcsolatok Oroszország befolyását is növelik, mivel sok örmény cég függ az orosz piactól, így Moszkva szükség esetén korlátozó intézkedéseket vezethet be. Ezenkívül az EAEU-tagság megakadályozza Jerevánt abban, hogy társulási megállapodást írjon alá az EU-val, ami hosszú távú visszatartó erőt jelenthet.  

Az Oroszországtól való gazdasági függés ellenére Örményországba folyamatosan beszivárognak az amerikai érdekek, és valószínűleg olyan megállapodást köthetnek velük, amely megfelel majd az Egyesült Államok és Izrael céljainak. 

Azerbajdzsán 

Az azeriek kétségkívül kulcsszereplővé váltak, ugyanis a törökökhöz hasonlóan mindkét oldal felé hatékonyan játszanak. Oroszországgal elsősorban energetikai és logisztikai kapcsolatokat ápolnak, miközben növelik az EU-ba irányuló földgázszállításaikat. Erős, „fegyvereket az energiáért” a viszonya Izraellel, amelyet arra használ, hogy egyensúlyba hozza az Iránnal fennálló kapcsolatát. 

Alijevnek a repülőgép lelövésére adott nyilatkozata magabiztosságra utal, hogy hajlandó kockáztatni Oroszországgal. Erdoğanhoz hasonlóan, logikusan azt hiheti, hogy a Kremlnek szüksége van rá, így nem kell megtorlásra számítania. Moszkvának ugyanis együtt kell működnie Bakuval a kereskedelmi kapcsolatok terén, hogy kivédje a Nyugat elszigetelését. Ez azt aduászt Azerbajdzsán most szívesen kihasználja. 

Washington régóta próbálja feltámasztani az ellenségeskedést Baku és Moszkva között. Ha Alijev erős nyilatkozatait orosz válaszlépések kísérik, akkor számíthatunk az USA–Izrael-tengely újabb győzelmére. 

(Forrás: Naked Capitalism/ Fotó:  Mustafa Kaya)

Kapcsolódó: