Régebben az olaj volt mindennek az alapja. Ma már a diverzifikáció a jelszó, amelybe a technológiai beruházásoktól a turizmusig minden belefér. Az Öböl-államok lassan elfordulnak a Nyugattól, és az ázsiai országok felé kacsingatnak – azok pedig visszakacsintanak rájuk.
Kezdenek elmúlni azok az idők, amikor az ázsiai országok és az Öböl-államok gazdasági kapcsolatai az olaj- és földgáz-kereskedelemmel kezdődtek és azzal is értek véget. A fosszilis energiahordozók exportja-importja mindkét félnek óriási előnyöket biztosított: Ázsia ennek révén tudott globális gyártási központtá válni, a Közel-Kelet pedig olyan bevételhez jutott, amely éppen a más jellegű beruházások diverzifikációját segítette elő – elég Szaúd-Arábiára vagy Katarra gondolni, ahol a turizmusban vagy éppen az autógyártásban látják az új lehetőségeket.
A kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok evidenciaként vonzották a keleti beruházásokat a térségbe. Ázsiai vállalatok ezrei vetik meg a lábukat a régióban, infrastrukturális és ipari beruházásokat hozva létre – cserébe az Öböl-országokból hatalmas befektetések érkeznek Ázsiába, hogy kiaknázzák az egyre brutálisabban fejlődő technológiai szektorban rejlő lehetőségeket, és profitáljanak a robbanásszerű gazdasági fejlődésből.
Mindez azonban – ahogyan arra az Economist is rámutat – az Öböl-államok nyugati országokhoz való gazdasági kapcsolatainak rovására történik. Míg az ázsiai zöldmezős közvetlen beruházások a régióban a 2018-as 4 milliárd dollárról 2023-ra 26 milliárdra emelkedtek, addig az Egyesült Államok felől érkező befektetések szintén 4 milliárd dollárról mindössze 7 milliárdra nőttek. Ha az Európai Unió legfejlettebb gazdaságú országait is hozzávesszük, a kereskedelmi kép is meglehetősen lehangoló: az USA és az EU 1990-ben még az exportjának 27 százalékát irányította a térségbe, ám ez a mutató 8 százalékra csökkent. Ezzel párhuzamosan az Öböl-országok ázsiai importja 169 milliárd dollárról 247 milliárdra nőtt.
A beruházási volumenek oda-vissza rekordokat döntenek. Az ázsiai befektetések közül természetesen magasan kiemelkedik Kína, amely autógyáraktól kezdve acélipari létesítményeken át a napelemüzletig sok milliárd dollárnyi vagyont fektet be az Öböl-országokban – cserébe azok megmozgatják állami vagyonalapjaikat, és erőteljesen távolodva a nyugati befektetési színterektől, Ázsiában (kiemelten Indiában és Kínában) hajtanak végre gigabefektetéseket.
Peking a főszereplő
Kínába egyre több pénz áramlik az állami szuverén alapokból: tavaly 21 százalékkal nőtt a befektetési arány. A South China Mourning Postnak nyilatkozó szuverén vagyonalap-specialista Global SWF igazgatója szerint a nagyhatalom egyre fontosabbá válik a fejlett piacoktól távolabb diverzifikálni vágyó állami vagyonalapok számára, a jelenleg zajló folyamat pedig mind a részvénypiacokon, mind a beruházások tekintetében jó darabig még folytatódni fog.
Szavait igazolja, hogy 2024-ben a Kínában állami vagyonalapból megvalósított befektetések 62 százaléka az Öböl-országokhoz, elsősorban Katarhoz, Szaúd-Arábiához és az Egyesült Arab Emírségekhez volt köthető. (Óriási robajjal befutott Szingapúr is, amelynek a beruházásai önmagukban 24 százalékot tettek ki.) Ázsia felé az Egyesült Arab Emírségek Mubadala-alapja lett az aranyérmes – 29,2 milliárd dollár összértékben 52 befektetési projektbe szállt be, a magánhitelektől kezdve a mesterséges intelligencián át a chipipari beruházásokig. A befektetéseket valamennyi Öböl-ország elsősorban az ingatlanszektorban, a pénzügyi szolgáltatások területén és a technológiai szegmensben eszközölte. Sőt: a katari Quatar Investment Authority 490 millió dolláros tranzakcióval még az egyik legnagyobb kínai vagyonalap-kezelőben, a China Asset Managementben is 10 százalékos részesedést szerzett.
A Global SWF szerint a geopolitikai változásokkal együtt járó robbanásszerű gazdasági fellendülés és diverzifikációs okok miatt a szuverén alapok egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a Nyugat helyett Ázsia felé. Miután India 2024-ben a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága volt, Kína, Indonézia, a Fülöp-szigetek pedig tartósan produkálják a pozitív mutatókat, az ázsiai csendes-óceáni térségben a befektetési hullámok ismételni fogják magukat.
A Nemzetközi Valutaalap szerint a térség 2024-ben a világgazdaság növekedéséhez 60 százalékban járult hozzá – elsősorban India és Kína 7, illetve 4,8 százalékos GDP-bővülésének köszönhetően. Ugyanakkor érdemes megjegyezni: az állami szuverén vagyonalapok kezelői számára globálisan még mindig a fejlett piacok a vonzóbbak, így az Öböl-országok megváltozott érdeklődését egyelőre első fecskés próbálkozásnak is lehet tekinteni. Kiderül, csinálnak-e nyarat.
***
Fotó: Bandar Aldzsalud/MTI/MTVA
