Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

Ausztria könnyen történelmet írhat a napokban, miután az Osztrák Néppárt (ÖVP) által vezetett koalíciós tárgyalások kudarca után Alexander Van der Bellen államelnök Herbert Kicklt, az őszi parlamenti választáson győztes FPÖ vezetőjét bízta meg kormányalakítással. A történelmi jelző semmiképp sem túlzás, mivel a modern kori Ausztria történetében még sosem fordult elő, hogy az FPÖ adja a kancellárt, az mindeddig a két hagyományos nagy formáció (a Néppárt vagy a Szociáldemokraták) tiszte volt. Ez törhet most meg, ha Kickl sikerre viszi a koalíciós tárgyalásokat a Néppárttal. A két politikai erő korábban már kormányzott együtt, de akkor az FPÖ minden esetben csupán másodhegedűs volt, így most fordulhat a kocka.  

Hogyan jutott ide Ausztria? 

A választástól a tárgyalások bukásáig 

Alexander Van der Bellen szövetségi elnök (Zöldek) a hivatalos választási eredmények nyilvánosságra kerülése után egyből ígéretet tett arra, hogy olyan kormány megalakítását biztosítja, amely tiszteletben tartja a liberális demokrácia alapjait.

Mint a legtöbb nyugat-európai országban, úgy Ausztriában is a parlamenti szokásjog szerint az elnök először a választáson legtöbb mandátumot szerző párt vezetőjét kéri fel kormányalakításra – ami jelen esetben az FPÖ lenne –, de az alkotmány nem kötelezi erre.

Ez nem volt meglepetés, ugyanis Van der Bellen már a választások előtt is kijelentette, hogy győzelme esetén nem bízná meg az FPÖ-t kormányalakítással. 

Bár október 2-án az ÖVP–Zöldek-kormány benyújtotta a lemondását, Van der Bellen arra kérte őket, hogy maradjanak ügyvivői szerepben. Az elnök két nappal később hivatalos tárgyalásokat kezdett valamennyi párt vezetőjével, elsőként az FPÖ-s Herbert Kickllel. Van der Bellen és Kickl nem számolt be a találkozóról, de utóbbi azt mondta, hogy október 5-én nyilatkozni fog.

Karl Nehammer kancellár és más ÖVP-s politikusok a támogatásukról biztosították, hogy az FPÖ kapja meg az első kormányalakítási megbízást, arra hivatkozva, hogy meg akarják őrizni a hagyományt. 

Van der Bellen október 7-én Nehammerrel (ÖVP) és Bablerrel (SPÖ), október 8-án pedig Meinl-Reisingerrel (NEOS) és Koglerrel (Zöldek) tárgyalt, de ugyanezen a napon Nehammer és Babler között is volt egy megbeszélés. Az egyes pártvezetőkkel folytatott első konzultációk után Van der Bellen arra kérte őket, hogy október 18-ig maguk rendezzék úgy a dolgokat, hogy ne az FPÖ-t kelljen megbíznia a következő kormány megalakításával. Az elnök szerint a helyzet abban az értelemben egyedülálló, hogy egyetlen párt sem akar együttműködni az FPÖ-vel, márpedig ebben a helyzetben nevetséges lenne őket megbízni a kormányalakítással. Van der Bellen ezért arra utasította a pártokat, hogy folytassák a tárgyalásokat egymással, majd a kialakult konstelláció vezető formációját bízza meg a következő kabinet létrehozásával. 

Miután az FPÖ–ÖVP–SPÖ tárgyalásai október 16-án lezárultak, Nehammer megismételte, hogy ellenzi a Kickllel való kormányzást, aki viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a következő kabinetet ő vezesse kancellárként. Nehammer szerint az FPÖ vezetője nem képes kormányozni, biztonsági kockázatot jelent az ország számára, illetve ő és az ÖVP nem hajlandó Kickl és pártja fegyverhordozója lenni.

Kickl erre válaszul Nehammert sértett vesztesnek nevezte, akinek a fő célja, hogy továbbra is ragaszkodjon a hatalomhoz, az ország és a választók érdekeit figyelmen kívül hagyva. 

Október 22-én Van der Bellen hivatalosan felkérte Nehammert, hogy alakítsa meg a következő kormányt, és tárgyaljon az SPÖ-vel, mivel szerinte egyértelmű, hogy Kickl nem fog találni olyan koalíciós partnert, amely kancellárrá teszi őt, Nehammer pedig azt mondta, hogy egy harmadik koalíciós partnert kell találnia a stabil parlamenti többség biztosításához. Válaszul Kickl bírálta Van der Bellent, amiért szakított a bevált folyamatokkal, miszerint a választáson győztes pártot kéri fel kormányalakításra, és ígéretet tett arra, hogy még nem ért véget a történet – mint később kiderült, ebben igaza is lett. 

Három nappal később Nehammer és az ÖVP hivatalosan is megkezdte a tárgyalásokat Bablerrel és az SPÖ-vel, sőt még aznap este a NEOS és a Zöldek delegációjával is megbeszéléseket folytatott, mivel az ÖVP–SPÖ-koalíciónak csak egymandátumnyi többsége lett volna a Nemzeti Tanácsban, ami arra késztette, hogy egy harmadik koalíciós partnert keressen. A tárgyalások után azt mondta, hogy az új kormányhoz vezető út hosszú lesz, mert masszív politikai különbségek vannak az érintett pártok között. 

November 12-én az ÖVP és az SPÖ bejelentette, hogy koalíciós tárgyalásokat kezd a NEOS-szal, miután világossá vált, hogy az egyszemélyes többségük nem lesz alkalmas a parlamenti munkára (hiszen egyetlen kormánypárti képviselő „túszként tarthatná” és zsarolhatná a kabinetet). A tárgyalások november 18-án kezdődtek meg. 

Így jutottunk el oda, hogy 2025. január 3-án különböző osztrák médiumok arról számoltak be, hogy a NEOS visszalépett a koalíciós tárgyalásoktól, majd nem sokkal később az SPÖ is így tett.  

Mindennek hatására Nehammer lemondott kancellári tisztségéről, és Alexander Schallenberg volt külügyminisztert nevezték ki ügyvivő kormányfőnek. Mindeközben az államelnök – az előzetes szándéka ellenére – kénytelen volt felkérni Herbert Kicklt, a győztes FPÖ vezetőjét a kormányalakításra. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az FPÖ koalícióra lép az ÖVP-vel, hiszen minden más politikai erő kizárta a Szabadságpárttal való együttműködést. Legvégső esetben új választásokat is tarthatnak, ami viszont a közvélemény-kutatásokra alapozva még nagyobb FPÖ-sikert hozna. 

A választás óta rekordokat dönt az FPÖ 

A koalíciós tárgyalások összeomlása a lehető legrosszabbkor jött, különösen a Néppárt számára. A szeptember végi választási vereség óta az ÖVP lényegében folyamatosan veszít a támogatottságából. A közvélemény-kutatásokban a párt nemrég alig haladta meg a 20 százalékot, ha pedig új választásokra kerülne sor, az FPÖ hatalmas győzelmet aratna, nagyobbat, mint tavaly ősszel. Az APA osztrák hírügynökség legutóbbi választási helyzetértékelésében, amely figyelembe veszi az elmúlt hetek közvélemény-kutatásait, az FPÖ 35,5 százalékon állt, ami történelmi csúcs. 

Az őszi parlamenti szavazáson a Szabadságpárt még viszonylag közel volt az ÖVP-hez: utóbbi 26,3, előbbi 28,8 százalékot ért el. Azóta azonban a köztük lévő szakadék egyre szélesebb. Október végén az FPÖ 32, november végén 33, decemberben pedig közel 36 százalékon állt, az ÖVP viszont a választások óta elindult a lejtőn: az október végi 24-ről novemberben 23-ra, decemberre pedig 21 százalékra esett. 

Az SPÖ is hasonló utat járt be: az utóbbi időben a közvélemény-kutatásokban is veszített a támogatottságából. A választáson fennállásuk óta először végeztek a harmadik helyen, 21,1 százalékkal, és nemrég erről a történelmi mélypontról sikerült tovább esniük alig 20-ra. A Zöldek a választási eredményük szintjén stabilizálódtak (8 százalékon), a liberális Új Ausztria (NEOS) viszont enyhén növekedni tudott (9,1-ről 10,4 százalékra). 

Forgatókönyvek: a kérdés, hogy Kickl mikor lesz kancellár 

Miután az FPÖ megkapta a kormányalakítási megbízatást, és megkezdte az ÖVP-vel való tárgyalásokat, az új osztrák kormány megalakulásához vezető út kikristályosodott. Mivel a parlamenti képviselethez jutott osztrák politikai erők döntő többsége, így a szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok már a legelején kizárták a Szabadságpárttal való koalícióra lépést, így két forgatókönyv lehetséges a jövőre nézve. 

1. Az FPÖ és az ÖVP közti koalíciós tárgyalások sikerrel zárulnak, és egy stabil többséggel a háta mögött megalakul a Herbert Kickl vezette kormány. Ezzel Ausztria modern kori történetében Kickl lenne az első FPÖ-s kikerülő kancellár. 

2. A Szabadságpártnak és a Néppártnak nem sikerül megállapodnia a koalíciós tárgyalások során, így új választásokra kerülne sor, és a német esethez hasonló instabil helyzet alakulna ki. Az új voksolás azonban csak késleltetné, ami várhatóan bekövetkezik: Kickl legfeljebb később ül a kancellári székbe, ugyanis az őszi parlamenti választások óta az FPÖ, ahogy már említettük, tovább növelte a támogatottságát, így vélhetően még nagyobb győzelmet aratna. 

Ausztria lehet tehát az első olyan ország Európában, ahol egy, a hagyományos politikai erőkön kívül eső pártnak sikerül kitörnie a politikai karanténból (Németországban az AfD, Franciaországban a Nemzeti Tömörülés). 

Kapcsolódó:

Borítókép: Flickr