Az Egyesült Államok évek óta kivételesnek tartott gazdasági teljesítménye számos szakértő szerint egy hatalmas buborékot hozott létre. Eközben a világgazdasági erőviszonyok egyre inkább a hárompólusú rend irányába mozdulnak el, e változó környezetben az „amerikai kivételesség” mítosza pedig korántsem tűnik megkérdőjelezhetetlennek.
Az elmúlt években a globális gazdaság és a nemzetközi kapcsolatok világában egyre több elemző hangoztatja, hogy a régi, kétpólusú vagy épp egyetlen pólusú (amerikai vezetésű) világrend helyett a regionális hatalmi központok lassú, de biztos kiépülése figyelhető meg. Az Egyesült Államok, Kína és Európa mindinkább saját régiós erőforrásaik, technológiai fejlesztéseik és stratégiai önállóságuk kiépítésére törekednek. Ezt a jelenséget nevezik egyesek „Tri-Polar World”-nek, vagyis hárompólusú világrendnek.
A 2010-es évek végén a globalizáció lendülete jórészt a 2008-as pénzügyi válság óta megtorpant. A Covid–19-járvány alatt pedig a szuverén ellátásbiztonság (pl. orvosi eszközök, alapvető élelmiszerek, létfontosságú áruk biztosítása) még inkább előtérbe került, és
új megközelítések jelentek meg – például a friendshoring, a nearshoring, vagyis a kritikus fontosságú termelést és beszállítást inkább a szövetségesekhez, illetve a közelebbi országokba helyeznék át.
Ezek a folyamatok globális méretben átrendezhetik a kereskedelmi útvonalakat, és olyan regionális kört hozhatnak létre, amelyben az Egyesült Államok (az amerikai kontinenssel együtt), Kína (az ázsiai térségben) és az Európai Unió (valamint a vele kapcsolatban álló országok) mindhárom fő pólusként szerepelnek.
Az amerikai kivételesség egyre halmozódó kérdőjelei
Az amerikai gazdaság 2024-ben rendkívül erőteljesen szerepelt a pénzpiacokon, a befektetők és az elemzők nagy része még 2025 elején is azt hangoztatta, hogy „az USA a világ növekedésének motorja, Amerikán kívül alig van releváns befektetési lehetőség”. A dollár, az amerikai részvénypiac és különösen az új technológiai cégek piaci értéke az egekbe szökött. Csakhogy az optimista várakozások és a „következő években is dübörgő amerikai konjunktúra” kinyilatkoztatása sok szakértő szerint kezd túlzónak tűnni.
Egyre több jel mutat arra, hogy a tengerentúli felfutást a gigantikus államháztartási hiány és a mesterségesen pörgetett kereslet táplálja.
Az „amerikai kivételesség” koncepciója – amely szerint az USA mindig és minden körülmények között gyorsabban fejlődik, mint a világ többi része – túlzó elvárásokat keltett a befektetőkben, pénzügyi elemzőkben, és ha a trendek fordulnak, a következmények fájdalmasak lehetnek.
A három regionális pólus versenye: technológia, zöldátmenet, biztonság
A „Tri-Polar World” elképzelése szerint mindhárom kulcsfontosságú régió – Észak- és Dél-Amerika (elsősorban az Egyesült Államok által vezetve), Kelet- és Délkelet-Ázsia (Kínával az élen), valamint Európa (az EU tagállamai) – igyekszik nagy léptékű ipari és technológiai politikákat bevezetni. A legfontosabb területek:
- Mesterséges intelligencia (MI)
A globális verseny egyre inkább az MI körül forog. Az Egyesült Államok jelentős előnnyel indult, köszönhetően a Szilícium-völgy nagy techcégeinek és a kiemelkedő kutatás-fejlesztési kapacitásoknak. Ugyanakkor Kína hihetetlen sebességgel zárkózik fel, fejlesztve saját félvezetőiparát, szuperszámítógépeit, MI-kutató intézeteit, masszív állami támogatást irányítva a területre. Európában a lemaradás már most jól látható, de a kontinenst sokan még mindig komoly innovációs potenciállal rendelkező térségnek tartják az erős kutatói kultúrája és a szigorú adatvédelmi szabályai miatt.
- Zöldtechnológiák és megújuló energia
Kína jelenleg a világon a megújuló technológiák legnagyobb befektetője: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint 2023-ban a globális tisztaenergia-beruházások nagyjából egyharmada Kínához kötődött. Napelemek, elektromosautó-akkumulátorok, szélturbinák terén Peking éllovas. Ugyanakkor az Egyesült Államok sem tétlen: a Biden-kormány több nagy horderejű törvényt hozott (mint a chip és tudományos, az infrastrukturális törvénycsomag vagy az inflációcsökkentő törvény), amelyek óriási összeget mozgósítanak a zöld- és digitális átmenet érdekében. Európa eközben a világ egyik első ökonagyhatalma szeretne lenni, de Németország és több más EU-tagország gazdasági nehézségei miatt – lásd a „német autóipar válságát” – kezdenek lemaradni, ha nem lépnek gyorsan.
- Biztonság és fegyverkezés
A három fő régió a biztonsági szektorban is nagy erőkkel tevékenykedik. Kína továbbra is erősíti hadseregét és tengerészetét, és egyre határozottabban érvényesíti érdekeit a Dél-kínai-tengeren. Az Egyesült Államok számára a haditechnológiai fölény fenntartása elsődleges fontosságú, európai oldalon a közös védelmi és fegyverkezési projektek még nem olyan egységesek. Az orosz–ukrán háború pedig megmutatta, hogy a védelmi ipar fejlesztése Európában is kulcskérdés lett.
Amerika „buborékja” és a piaci túláradás veszélyei
Az egyik érv arra, miért is veszélyes túlbecsülni az USA folyamatos és feltétlen gazdasági fölényét, hogy a dollár és az amerikai részvénypiac rendkívüli mértékben túlértékelt.
Sok közgazdász és piaci szereplő szerint amikor „a hétköznapi média is amerikai szuperioritásról áradozik”, az tipikusan a végső fázisa a buborékfújásnak.
A 2024–2025-ös években – a rendkívül magas vállalati profitok és az államháztartási hiány együttes hatása miatt – az amerikai eszközárak sosem látott magasságokba emelkedtek, miközben szinte mindenki biztosra vette, hogy „ez így is marad”.
Az Egyesült Államoknak jelenleg rendkívüli államháztartási kiadásai vannak.
Egyes számítások szerint 1 dollárnyi GDP-növekedés eléréséhez már 2 dollárnyi új kormányzati hitelfelvétel szükséges, ami 50 százalékkal magasabb arány, mint 5 évvel ezelőtt.
Ez a hatalmas eladósodás rövid távon fenntarthatja a fogyasztást és a vállalati profitokat, de hosszú távon komoly kockázatokat hordoz. A piac egyelőre hajlandó amerikai állampapírokat vásárolni, mivel a dollár a világ tartalékvalutája, de könnyen elképzelhető egy olyan fordulópont, amikor a befektetők megtorpannak, és magasabb hozamot követelnek, vagy egyszerűen más, vonzóbb célpontokat keresnek.
Egy buborék rendszerint váratlan események vagy folyamatok nyomán pukkan ki. Lehet ez az államháztartási hiány hirtelen emelkedése, a kamatok és a hozamok ugrásszerű növekedése, a Trump-elnökség gazdaságpolitikai inkonzisztenciája vagy akár más nagy régiók (Európa, Kína) hirtelen javuló gazdasági kilátásai is. Amint a befektetők rájönnek, hogy nem csupán az amerikai piac képes hozamot termelni, a tőke egy része áramolhat például európai részvényekbe, a kínai techszektorba vagy más feltörekvő piacokra. Ez pedig önmagában is csökkentheti az amerikai eszközárak szárnyalását.
Európa: beteg ember vagy rejtett potenciál?
Sokan emlegetik „az európai gazdaság beteg embereként” Németországot, amely megrekedt a gazdasági növekedésben, ráadásul az eurózóna egyes tagállamai komoly eladósodottsággal és inflációs kihívásokkal küzdenek. Ugyanakkor Európának óriási ipari és tudományos bázisa van, és a Covid–19 óta több uniós kezdeményezés is elindult (pl. Next Generation EU alap, iparpolitikai kerettervek).
Ha Németország végül hajlandó nagyobb költségvetési élénkítést is bevállalni – köszönhetően a viszonylag alacsony, mintegy 63 százalékos államadósság/GDP arányának –, akkor jelentős beruházási hullám indulhat, különösen a zöldátállás és a digitalizáció területén.
Ez számottevő regionális növekedési motor lehetne, felzárkóztatva Európát a hárompólusú világ versenyében.
Új vagy visszatérő befektetési célpontok
Kína az elmúlt évben komoly kihívásokkal szembesült: deflációs nyomás, ingatlanpiaci problémák, egyes iparágak kormányzati korlátozások miatti meggyengülése. A hivatalos pekingi vezetés azonban továbbra is jelentős pénzügyi és fiskális élénkítőcsomagokkal próbálja stabilizálni a növekedést. Amennyiben a Trump-féle vámfenyegetés vagy egy gyengülő amerikai kereslet miatt Kína jobban ráfókuszál a belső fogyasztás élénkítésére, az új kereskedelmi útvonalakra és a regionális integrációra (pl. Délkelet-Ázsiában), akkor a kínai gazdaság ismét vonzó célponttá válhat a külföldi befektetők szemében.
Az sem elhanyagolható, hogy Kína tovább építi a geopolitikai és kereskedelmi kapcsolatait: az ASEAN térség, az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI) révén számos országot integrál az ellátási láncokba, ami hosszabb távon fenntartható expanziót jelenthet.
Ha a befektetők úgy látják, hogy Európa és Kína is ígéretes növekedési pályára áll, miközben az USA teljesítménye stagnál vagy lassul, akkor a globális tőkeáramlás újraosztása is beindulhat. A 2010-es évek végén és a 2020-as évek elején az amerikai piac annyira erős volt, hogy a befektetők akár más régiók alacsonyabb értékeltségét is figyelmen kívül hagyták. Most azonban, ha a tengerentúli gazdasági „buborék” kipukkan vagy legalábbis leereszt, sokan a diverzifikáció felé fordulnak – Európában és Ázsiában keresve a következő sikertörténeteket.
Kiút a „túlzott Amerika-központúság” zsákutcájából – lehetőségek és veszélyek
Az elmúlt másfél évtizedben az Egyesült Államok részvénypiacai példátlan felülteljesítést mutattak a világ többi régiójához képest. Számos befektető fejében ez rögzült, mint „természetes állapot”: az amerikai piac mindig jobban hoz, a dollár mindig erős, a technológiai újításokat mindig Kalifornia diktálja. A történelem ugyanakkor számos példát mutat arra, hogy egy-egy évtizedes trendet hirtelen felvált egy újabb korszak. A 2000-es évek elején például a feltörekvő piacok (különösen Kína, India, Oroszország, Brazília) sokkal jobb hozamot értek el, mint az amerikai tőzsdék, amelyek stagnáltak vagy alig nőttek a dotkomlufi kipukkanása után.
Az Egyesült Államokban az új, Trump vezette kormányzat gazdaságpolitikája kiszámíthatatlan elemeket hordozhat. Bár a stratégiai kiszámíthatatlanság geopolitikai előnyt adhat az új elnöknek, a kampányban elhangzott retorika (vámtarifák, bevándorlási szigorítás, adósságnövelés) megijesztheti a piacokat, főként ha a kormánykoalíció a kongresszusban sem tud egységesen fellépni. Az „inkonzisztens” és ellentétes érdekű gazdasági csapat könnyen káoszt hozhat. Ez pedig a befektetőkben felvetheti a kérdést, hogy vajon biztos-e az amerikai dominancia, miközben Európa és Kína – bármilyen nehézségekkel küzdenek is – tudatosabb, hosszabb távú iparpolitikát folytatnak.
Senki sem állítja, hogy az Egyesült Államok szerepe hirtelen összeomlik. Továbbra is óriási belső piacról, innovációs kultúráról, technológiai előnnyel bíró multinacionális cégekről beszélünk. De a „Tri-Polar World” lényege éppen az, hogy már nem egyedül az USA diktálja a növekedés fő irányait, hanem Kína és Európa is egyre inkább betölti a saját, regionális vagy globális pólus szerepét.
A kérdés a befektetők és a gazdasági döntéshozók számára az, hogyan reagáljanak a világ ezen újfajta strukturális felosztására. A diverzifikáció logikus lépés lehet: a kizárólag amerikai eszközökbe fektető portfóliók sebezhetők, ha valamilyen belső vagy külső sokk éri az amerikai piacot.
Az „amerikai kivételesség” sokáig kényelmes gondolat volt: egyszerre nyújtott magabiztosságot a tengerentúli befektetőknek és hivatkozási alapot a politikusoknak. Ám a pénzügyi piaci túlkapások, a monumentális állami eladósodottság, a diverzifikáció igénye és a más régiókban fel-felbukkanó növekedési sikerek mind azt mutatják: a jövő világgazdasága inkább több központú lesz. A tripoláris világ erőviszonyai a 2020-as években tovább kristályosodnak, és bár az USA a kulcspozícióját nem veszíti el, már messze nem mondható, hogy „nincs alternatíva” a világ többi részén.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: DALL-E
Források:
Reuters – COLUMN-Forget American Exceptionalism, it’s a Tri Polar World – PELOSKY
Financial Times – How ‘the mother of all bubbles’ will pop
