A gallium és a germánium mellett Peking az antimon exportját is megtiltotta az Egyesült Államok felé. A chipekben és katonai rendszerekben nélkülözhetetlen anyag ára 250 százalékkal ugrott meg azóta.  

Rekordszintre ugrott az antimon ára, miután Kína (válaszul Washington újabb, a chipszektort érintő tiltó intézkedéseire) célzottan az Egyesült Államok felé a gallium és a germánium mellett a félvezető- és a hadiiparban is nélkülözhetetlen antimon exportját is betiltotta decemberben.  

A Fehér Ház akkor úgy reagált: a kínai korlátozások csak megerősítették az Egyesült Államok erőfeszítéseit, hogy még gyorsabban függetlenítse magát a kínai ellátási láncoktól a kockázatmentesítés és a diverzifikáció érdekében. A gallium és a germánium tekintetében ez még nem is okoz akkora problémát: a két elemmel kapcsolatban már régóta élnek exportkorlátozó intézkedések, az Egyesült Államoknak így volt ideje más csatornák után nézni – ami azonban az antimont illeti, nem ennyire egyszerű a helyzet. Erre utal legalábbis, hogy a kritikus anyag ára is kritikus szintet ütött meg: tonnánként immár 40 ezer dollárért kereskednek vele, ami 250 százalékos emelkedés a tilalom előtti árfolyamhoz képest.  

A kereskedők az antimon esetében a közeljövőben nem is számítanak árcsökkenésre. Kína felel a globális kitermelés 50 százalékáért, ami évente nagyjából 83 ezer tonnát jelent, tehát ebből a szempontból (is) olyan egyeduralkodónak tekinthető, amely egyetlen rendelettel fel tudja borítani a piacot. Bár az Egyesült Államok a többi kritikus anyag esetében a délkelet-ázsiai kereskedőktől össze tudja szedni a neki kellő mennyiséget, az antimonnal már nem lesz ilyen szerencséje.  

És nem csak az antimonnal. A jelenlegi tilalom valójában figyelmeztető lövés volt Kína részéről, a hatása azonban így is olyan súlyos, hogy mind a politikusok, mind a kereskedők máris azt találgatják, mik lehetnek a következő exporttilalom tárgyai. A legtöbben úgy vélik, ha Kína tovább keményít a kereskedelmi háborúban, valószínűleg a bizmutot és a mangánt fogja fegyverként használni benne. Előbbi esetében a globális termelés majdnem felét adja, utóbbinál pedig a finomítókapacitásoknak birtokolja a több mint 50 százalékát.  

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: Dreamstime