Olimpia Szlovákiában, vagy inkább a Kárpát-medencében? – makronom.eu
2025. február 7., péntek

Olimpia Szlovákiában, vagy inkább a Kárpát-medencében? 

A felvidéki Somorján Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke és Andrej Danko, a szlovák parlament alelnöke lefektette egy olimpiai csarnok megaprojektjének alapkövét. Danko szerint Szlovákia ezzel is segíthetne Magyarországnak a nyári olimpiai játékok megszervezésében, ha a szomszéd ilyen státuszt kapna. 

Matus Tibor véleménycikke 

Büszke vagyok, hogy végre írhatok szülővárosomról, így engedtessék meg, hogy az elején egy kicsit csapongjak. Somorja Pozsonytól alig 15 kilométerre fekszik, és élvezi ennek minden áldását és átkát. A főváros jól fizető munkahelyeket biztosít, ingáznak is becsületesen az itteniek, a város élhetősége és a közelség viszont csábítja a fővárosiakat a kiköltözésre. Gyerekkoromban a magyarok aránya 70-80 százalék körül mozgott, mára ez radikálisan, 50 százalék alá csökkent. Ennek ellenére a város képviselő-testülete színtiszta magyar, Orosz Csaba olimpiai helyezett kenus polgármesterrel az élen. Persze ennek is megvan a politológiai magyarázata. A szívemnek kedves város számos értékkel büszkélkedhet, ezeréves templommal, ahol megdöbbentő középkori freskókat találunk, egy paulánus templommal és kolostorral (az egyetlen a Kárpát-medencében), meg még talán néhány régebbi épülettel. Nem sokkal, mert a szocialista várostervezés, majd a rendszerváltozás utáni privatizáció eltüntette az összes régiséget, amire büszkék lehettünk volna, gondoljunk a Gazdasorra vagy azokra a házakra, ahol megszállt Zsigmond vagy Mátyás királyunk, akiknek köszönhetjük a városi rangot. Sokat mesélhetnék, hiszen számtalan nobilitás élt és él a városban, pár belőlük még a Szlovákiát megrengető korrupciós Gorilla-ügyiratba is bekerült. Ám hogy ne így zárjam a településről a bemutatómat, inkább azt emelném ki, hogy kis városunkba a helyi zsinagógában galériát üzemeltető jóbarátom kétszer is elhozta őszentségét, a dalai lámát. 

Nos, ennek a városnak, mint mondtam, vannak értékei, például egy termálfurat a Duna felvízcsatornájának közelségében egész jó minőségű vízzel, ahol az évek során egy komoly fürdő és sportcentrum alakult ki. Van itt minden, a vízi sportoktól, atlétikától, a labdajátékoktól a lovaglásig. Még „korunk nagy embere”, Bill Gates is eljött egyszer ide egy lóversenyre, ahol épp a lánya igyekezett teljesíteni.  

Itt járunk tehát az X-bionic sphere sportkomplexumban, ahol sajnos az oldalukon nem tartották fontosnak, hogy magyarul is szóljanak a nagyérdeműhöz. Saját forrásaikból már több mint 300 millió eurót fektettek be a sport- és szabadidős területre, ami a legnagyobb magánberuházás a sport-infrastruktúrába Szlovákiában. Itt tették le az alapkövét annak az arénának, amelynek a tervezett költsége 31 millió euró, amiből 20 milliót vissza nem térítendő támogatás formájában biztosít a szlovák állam ezekben a nehéz időkben. Az összeget még tavaly novemberben hagyta jóvá a szlovák kormány, mondván, hogy országos jelentőségű infrastruktúráról van szó, amelynek a technikai paraméterei megfelelők a legmagasabb szintű versenyek lebonyolítására.  

A csarnok várhatóan 24 hónap alatt készül el, 10 ezer négyzetméteren terül el és 15 olimpiai sportág is helyet kaphat benne. Három olyan sportpályája lesz, amely megfeleln a nemzetközi kosárlabda-, kézilabda-, röplabda-, tenisz- és floorballszövetség legmagasabb követelményeinek. Az arénát 5000 néző befogadására tervezték. Úgy hiszem, komoly érv lehetett a projekt támogatására, hogy a 12 ezres kisváros nagyon könnyen megközelíthető, Pozsonytól 25, Bécstől 60 percnyire, míg Budapesttől kétórányira fekszik.  

Eddig mindez szép volna, de a csúnya, csak a pénzre meg a hasznosulásra tekintő firkászok megjegyezték, hogy a sportcentrumot üzemeltető vállalat legutóbb 2018-ban tudott hasznot kimutatni, azóta évente 10 milliós veszteséget termelt – euróban.

Arra nem gondoltak, hogy mindez a szlovák sportfinanszírozást minősíti, hiszen a versenyek mellett számos olimpikon is itt készült fel.

Azt is a szemükre vetik, hogy a projektet nem vizsgálta át a pénzügyminisztérium Értéket a Pénzért osztaga. Ezalatt olyan különítményeseket kell érteni, akik politikai alapon, vagy ki tudja, milyen érdekek szerint meg tudják magyarázni, hogy egy adott beruházásnak van-e értelme vagy sem – állítólag közgazdasági alapon. Ez egy eszköz, amivel sok-sok értelmes beruházást el lehet meszelni matematikai módszerekkel. Azt is felvetik, hogy a projekt 40 éves élettartamot feltételez, és ma még nem biztos, hogy a szándék nem igényel-e többletberuházást az államtól, ami megváltoztathatja a megtérülési adatokat.  

Persze ezek csak felvetések. Általában az a jellemző a szlovák döntéshozatalra, hogy nem hajlandó olyan mellékesnek tűnő projektekbe befektetni, amelyeknek a valós haszna csak egy kapcsolódó aktivitásban jelenik majd meg. Hogy ezt a gondolatot világossá tegyem: az ünnepek között Gyulán voltam, ahol kitűnő a fürdő, de nem volt mellékes, hogy megnézhettük a felújított várat, egy kastélyt és pár múzeumot, olyan tárlatokkal, hogy a feltett virtuális szemüvegektől csak szédeleghettünk.

Szlovákia is kihasználhatná jobban csodálatos természeti és kulturális értékeit, de a turizmusa csupán a GDP 3 százalékát adja, míg Magyarországon ez közelít a 10-hez.  

Ehhez viszont befektetésekre, fejlesztésekre volna szükség, de hát a költségvetés nem engedi, hiszen az ezredforduló óta egyetlen kormány sem mert igazán belevágni abba, hogy átrendezze a kiadási és a bevételi struktúrát.

Így már egy 20 millió eurós sportcélú „hedonizálásnál” is rögtön a költségvetési konszolidáció szükségességéről cikkeznek, figyelmeztetve, hogy tavaly már november 17-én volt az „adóbalta napja”

– vagyis, hasonlatosan a globális túlfogyasztási naphoz, az a nap, amikor az állam elfogyott az állampolgároktól, cégektől beszedett összes adóból és illetékből, az ország pedig elkezdett adósságból működni. 

Az már csak parázs volt az ellenzéki (liberális-globalista és mélyen nacionalista) média számára, amely amúgy sem kedveli Andrej Dankót és annak Szlovák Nemzeti Pártját, hogy volt mersze megemlíteni, hogy Szlovákia esetleg segíthetne Magyarországnak a nyári olimpiai játékok megszervezésében, amennyiben a szomszédja ilyen státuszt kapna. Persze Danko a 2036–2040-es horizontról gondolkodott, és állította, hogy ez nem egy őrült ötlet. Valóban nem az, mert fogadókészség bizonyosan volna rá a szlovák részről. Sőt, a korábban a Momentum által megakasztott 2024-es olimpiára szóló beadványban szerepelt, hogy például a vadvízi evezést a dunacsúnyi (Čúňovo, Rajka szomszédságában) pályán rendeznék. (Mondjuk ki azért, hogy a Duna egyoldalú elterelése óta megkérdőjelezhető a csúnyi gát vizének illetősége.) 

A szlovák Sportminisztérium rögtön leszögezte, hogy országának nincs szándéka olimpiát rendezni, de ha a szomszédos Magyarország megtenné, abban az esetben tudnának tárgyalni a szlovák sporthelyszínek esetleges használatáról. Persze Szlovákia akkor sem kerülhetné el a hiányzó szolgáltatásokba és infrastruktúrába történő további beruházásokat, ha „csak” sportpályákkal segítené Magyarországot.  

Bár vannak szkeptikusok, úgy tűnik, a gondolat megfogant, és csak bízni tudok abban, hogy egy olimpia megrendezésében volna kire támaszkodnia Magyarországnak. Sőt, felvetem, nem is Budapestnek kellene ötkarikás játékokat rendeznie, hanem a Kárpát-medencének, amihez, mivel végül is része, csatlakozhat a magyar főváros is.   

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Makronóm szerkesztőségének álláspontjával.   

Posztok hasonló témában

Heti hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten megkaphatja válogatott tartalmainkat, hogy naprakész információi legyenek a világ történéseivel kapcsolatban.


Kérjük adja meg a teljes nevét.

Email címét nem osztjuk meg.

Kérdezz bátran!
Chat