Keith Kellogg, Donald Trump ukrajnai megbízottja szerint egy elfogadható béke érdekében megígérhetik az Oroszország elleni szankciók teljes feloldását és a kapcsolatok normalizálását. Ian Proud volt brit diplomata szerint viszont a szankciókat, mintegy jutalomként, csak szakaszosan szabad feloldani. 

Ian Proud úgy véli, hogy a Trump által közvetített békemegállapodás után éppolyan irreális lenne az Oroszország elleni szankciók teljes feloldása, mint ahogy az is, ha egyiket sem szüntetnék meg. Szerinte szakaszosan kellene visszavonni azokat, hozzákötve bizonyos békefeltételek teljesítéséhez. Magának a béketervnek reális és teljesíthető mérföldköveket kell tartalmaznia az oroszok számára, hogy elkerülhető legyen az a csapda, ami a meghiúsult Minszk II. megállapodás következménye volt. 

Egy tűzszünet véget vethet a harcoknak, de hosszabb távú stratégia nélkül ez még nem jelent sem igazságos békét, sem a kapcsolatok normalizálását.

A békemegállapodásnak nemcsak Ukrajna NATO-jövőjéről kell szólnia, hanem érintenie kell a megszállt területek jogi státuszát, a háborús jóvátételt, az ukrán gyermekek hazaszállítását és a kisebbségi nyelvek védelmét is.  

Mivel ezek teljesítése kihívást jelent, és hosszabb ideig is elhúzódhat, ezért gondolja úgy Ian Proud, hogy korai lenne azonnal feloldani az Oroszországgal szembeni összes szankciót, amíg ezek az ügyek megoldatlanok. Viszont reálisnak kell lenni azzal kapcsolatban, hogy mit követelhetünk Oroszországtól egy olyan háború után, amelyben nem szenvedett vereséget. A harcok befejezésére irányuló tárgyalások könnyen elakadhatnak, amennyiben Putyin nem látja e büntetőintézkedések enyhítésének reális lehetőségét. Óvakodni fog minden olyan békemegállapodás-tervezettől, amely de facto állandóvá teszi a szankciókat. Ezzel megismételné a Minszk II. hibáit.  

Egy irreális megállapodás 

Az Európa Tanács 2015. márciusi határozata, amely a szankciórendszerét a Minszk II. megállapodás végrehajtásához igazította, gyakorlatilag kőbe véste az európai szankciókat. Az Egyesült Királyság, amely az Egyesült Államok támogatásával a minszki feltételrendszert szorgalmazta, mindezt úgy értelmezte, hogy a szankciókat akkor enyhítik, ha a Minszk II.-ben szereplő megállapodások teljes mértékben teljesülnek.  

Ez azonban irreális volt. Nem csak azért, mert a Minszk II. feltételeinek a teljesítése szerencsés esetben is évekbe telt volna. A megállapodás ugyanis kötelezettségeket rótt az ukrán kormányra is, hogy többek között különleges státuszt biztosítson a Donbászban, vagy adjon át jogköröket. Ezek teljesítése viszont Ukrajnában széles körű belső ellenállásba ütközött.  

Az orosz szankciók feloldását tehát olyan feltételekhez is kötötték, amelyeket az ukránoknak kellett volna teljesíteni. Nem véletlen, hogy dugába dőlt a decentralizáció vagy a Donbász különleges státusza.

Vélhetően ezúttal az oroszok elleni szankciók feloldását nem lehet az ukrán döntések túszává tenni. 

Putyin bármely jövőbeni békemegállapodás részeként egyértelműen a szankciók feloldását akarja majd. Ian Proud kételkedik abban, hogy elvárná az összes megszüntetését. Viszont ha az orosz elnöknek nem kínálnak semmilyen ösztönzőt, az a harc folytatására kényszeríti őt. Ismertek a harcoló felek gazdasági és katonai lehetőségei. Az eladósodott Ukrajnát a nyugati segélyek tartják a felszínen, tehát örökké nem harcolhat, viszont Putyin dönthet a háború folytatása mellett.  

Azok a fránya szankciók 

A Nyugat sem fogja a végtelenségig viselni a háború pénzügyi terheit. Egyre több közép-európai állam szorgalmazza keményen a szankciók eltörlését, amit felerősített az ukrajnai gáztranzit leállítása. 

Az uniós büntetőintézkedések csaknem 11 éve léteznek, mert e konszenzus felrúgásának gazdasági és politikai hozadékait mindig magasabbra értékelték, mint a szankciók okozta gazdasági költségeket. Ian Proud szerint ez a számítás Közép-Európában döntően megváltozott. (Itt azért megjegyeznénk, hogy egész Európában léteztek olyanok, akik szerint a szankciók az EU-nak többet ártanak, mint Oroszországnak, csak kevesen voltak, és nem volt elég átütő a hangjuk. Ez most változik.) 

Proud tehát alaposabban átgondolná, mit is jelent a szankciók enyhítése a jelenlegi status quo és a szankciók hiánya közötti széles szakadékban. Oroszországot több mint 20 ezer szankció sújtja, amelyek kiterjednek a politikai, a társadalmi, a kulturális és persze a gazdasági szférára.

Azt javasolja tehát, hogy a szankciók enyhítésére tekintsünk úgy, mint a hagyma pucolására.  

Az Európai Unió 2014 óta csaknem 130 külön határozatot hozott az Oroszországgal szembeni új szankciók bevezetéséről vagy a meglévők meghosszabbításáról. A legtöbbnek azonban nincs hatása. Az egyes brit intézkedések nem kevesebb mint 92 százaléka olyan emberek ellen irányul, akik soha nem utaztak Nagy-Britanniába, vagy nem volt ott vagyonuk. A kép ugyanaz a szankcionált orosz vállalatok 77 százalékánál, és hasonló az EU-ban vagy az Egyesült Államokban.  

Ian Proud szerint

a nyugati államok az ukrán békemegállapodás megkötésekor rögtön eltörölhetnének 16 ezer, zéró hatású szankciót.

Ez nem jelentene azonnali gazdasági könnyítést Moszkvának, de Putyinnak konkrétumot adna a kezébe, amit sikernek könyvelhet el a nyilvánosság felé. 

Amennyiben Oroszország ismét részt vehetne a nemzetközi sport- és kulturális eseményeken, például az olimpián, az rendkívül szimbolikus gesztus lenne, amely mutatná, hogy a Nyugat a kapcsolatok normalizálására törekszik, anélkül, hogy az oroszok gazdasági könnyítést kapnának. 

El kell kerülni a Minszk II. megismétlődését, ezért a legsúlyosabb „gazdasági” szankciók feloldását be kell építeni a békefolyamat ütemtervébe, de olyan reális mérföldkövekkel, amelyek megtétele Oroszországon múlik. Putyin vélhetően tisztázni akarja, hogy mennyit és mikor oldanak fel országa nemzetközi tartalékaiból, vagy mikor normalizálódhatnak a kereskedelmi kapcsolatai, különösen az EU-val. 

Trumpnak a hivatalba lépése után előreláthatóan az lesz az egyik legnehezebb feladata, hogy rávegye Putyint és Zelenszkijt a harcok leállítására. Ennél már csak a békekötés, főleg a hosszú távú béke elérése lesz nehezebb. Ian Proud szerint ehhez már most érdemes átgondolni, hogy a szankciók enyhítése miképp illeszkedik ebbe a tervbe. 

(Forrás: Responsible Statecraft) 

Kapcsolódó: