A Száhel-övezetben uralkodó katonai junták egyre keményebben lépnek fel a nagy nyugati bányavállalatokkal szemben. Jogi korlátozások és vezérigazgatói letartóztatások fenyegetik a legnagyobb nyugati vállalatokat. Eközben a kínai és az orosz partnerek előtt új lehetőségek nyílnak a térségben.
Az afrikai katonai junták kényének-kedvének vannak kiszolgáltatva a legnagyobb nemzetközi bányászati vállalatok. A Száhel-övezet kormányai jogi eljárások, államosítások és letartóztatások révén terjesztik ki az olyan kritikus nyersanyagok feletti ellenőrzésüket, mint az arany vagy az urán.
A Barrick Gold ideiglenesen felhagyott a termeléssel Maliban, miután a helyi vezetés elkezdte lefoglalni az aranyat a kanadai vállalat bányáiban. Történt ez hetekkel azt követően, hogy az ország hatóságai letartóztatták a cég vezérigazgatóját, Mark Bristow-t. Eközben az ausztrál aranybányászati vállalat, a Resolute vezérét, Terence Holohant is közel két hétre őrizetbe vették.
Niger a francia állami tulajdonú nukleáris vállalat, az Orano bányászati jogait függesztette fel, ebben az országban található a világ egyik legnagyobb uránkészlete. Eközben a Samara Resources választott bírósági fórumon támadja Burkina Faso kormányzatát, miután az visszavonta az ausztrál aranybányászcég feltárási engedélyeit az egyik projektben.
A nagy bányavállalatok jogi úton keresnek megoldást
A politika egyre aktívabb beavatkozásának a célja, hogy érvényesíteni tudják a nemzeti szuverenitásukat, miután évtizedek óta a nyugati bányavállalatoknak, valamint az ezen cégek javát szolgáló szerződéseknek voltak kiszolgáltatva – legalábbis a rezsimek értékelése szerint. A katonai vezetések most átírják a bányászati jogokat, magasabb adókat és szélesebb tulajdonjogi részesedést követelnek az iparágban – ennek érdekében működési korlátozások bevezetéséhez, letartóztatási parancsok kiadásához és az alkalmazottak őrizetbe vételéhez is folyamodtak.
„Szörnyű ezzel a [mali] rendszerrel egyezkedni. Koholt vádakat állítanak fel a vállalatokkal szemben, hogy tárgyalásra kényszerítsék őket, és letartóztatásokkal fenyegetnek” – osztotta meg a Financial Timesszal egy neve elhallgatását kérő személy, aki részt vesz a tárgyalásokban.
A nigeri kormány közölte, az Orano bányáit visszaadták „az állami közvagyonnak”.
Tudjuk, hogyan bányásszuk ki az aranyunkat, és nem értjük, miért engedjük a nemzetközi cégeknek, hogy idejöjjenek, és ők termeljék ki azt”
– mondta Ibrahim Traoré, Burkina Faso elnöke.
Ez a fajta nyomásgyakorló taktika komoly probléma a globális bányaipar számára, miközben az ágazat szereplői azon törik magukat, hogy biztosítják a világ hosszú távú uránellátását és növeljék az aranykitermelést. Az utóbbi értéke rekordmagasságokba emelkedett. Bár néhány vállalat, köztük a Torontóban jegyzett B2Gold, az Allied Gold és a Robex Resources már tárgyalt a rezsimekkel, az iparági bennfentesek szerint a helyzet valószínűleg romlani fog.
A már említett Barrick, piaci kapitalizációját tekintve a világ második legnagyobb aranytermelő vállalata, leállította a Nyugat-Maliban található loulo-gounkotói bányáját, amely a vállalat második legtöbbet termelő üzeme volt 2023-ban, ugyanis különböző korlátozások miatt hét hétig nem szállíthattak aranyat a telephelyről. A mali rezsim január 11-én megkezdte a bányában lévő nemesfém elszállítását is – derült ki egy, a Financial Times birtokába jutott levélből.
A helyi kormány külső tanácsadókat is felbérelt a tárgyalások folytatására, és a juntát az ügyben járatos források szerint egy bizonyos Mamou Touré képviseli, aki tíz évig dolgozott a londoni tőzsdén is jegyzett Randgold bányavállalatnál, mielőtt az összeolvadt a Barrickkel 2018-ban. Ezt követően bányaipari tanácsadó céget alapított. Egy nyugati bányászati ügyvezető szerint Touré meggyőzte a mali vezetést, hogy képes több pénzt és koncessziót kiharcolni a bányavállalatoktól.
Mali a bányászati törvények módosításának köszönhetően körülbelül 1,2 milliárd dollárt profitálhat 2025 első negyedévében,
– jelezte Alousséni Sanou pénzügyminiszter.
A Barrick azon döntése, hogy jogi eljárást indít, annak ellenére, hogy az elmúlt években vonakodott a választott bírósági keresetek benyújtásától, „mutatja, hogy mennyire rossz a helyzet” – mondta egy névtelenséget kérő ügyvéd.
A Száhel-államokkal szövetséges nemzetközi csoportok számára új lehetőségek nyíltak meg. A Ganfeng Lithium, Kína legnagyobb és a világ harmadik legnagyobb lítiumtermelője a múlt hónapban Mali déli részén nyitott bányát. A junta vezetője, Assimi Goïta „stratégiai és őszinte” partnerként jellemezte Kínát.
A francia Orano küzdelmei
Mivel az Orano legnagyobb részvényese a francia kormány, a helyzete jól jellemzi a nagy cégek jelenléte és a geopolitika összefonódását a Száhel-övezetben. Az Orano számos problémával szembesül, amióta 2023-ban az elnöki testőrség katonái megpuccsolták Mohamed Bazoum Nyugat-barát nigeri elnököt. Ettől kezdve Párizs és Niamey viszonya megromlott. A franciák elítélték a történteket, a junta vezetője, Omar Tchiani tábornok pedig azzal gyanúsítja Párizst, hogy meg akarja dönteni az új kormányzatot.
„Franciaország az államfőjén keresztül megerősítette, hogy nem ismeri el a nigeri rendszert. Szerintetek elképzelhető, hogy mi, a nigeri állam továbbra is megengedjük a francia vállalatok számára, hogy kitermeljék a természeti kincseinket?” – tette fel az ironikus kérdést Abarchi Ousmane ezredes, bányaminiszter egy, a RIA Novosztyinak adott interjúban.
Az Orano 133 millió eurós veszteséget jelentett 2024 első felében az urántermelés körül felmerült problémák miatt.
A cégnek az Imouraren bányára vonatkozó engedélyét 2024 júniusában vonták vissza, októberben pedig a pénzügyi nyomás miatt kénytelen volt leállítani a termelést Arlitban is. Niger a puccs óta felfüggesztette a közös vállalat partnereként fennálló tartozásainak kifizetését, és blokkolta az uránexportot.
Az Orano közölte, hogy „meg kívánja védeni a jogait az illetékes hatóságoknál”, és hogy „csak az összes érdekelt fél által elismert stabil és fenntartható működési mód helyreállítására irányuló szándék mellett lehetséges a tevékenységek nyugodt folytatása”. A múlt hónapban a cég választott bírósági eljárást indított Niger ellen.
A nigeri urán szerepe az EU-ban
Az Európai Unió 2023-ban 2089 tonna uránt importált Nigerből, így az afrikai ország az EU negyedik legnagyobb uránellátója. Az első Kanada volt, ahonnan 4801 tonna érkezett, a második Oroszország 3419, a harmadik pedig Kazahsztán 3061 tonnával.
A Nigerből érkező nagyságát jól érzékelteti, hogy az utána következő legnagyobb mennyiségért felelős Namíbiából és Dél-Afrikából csak 562-562 tonnát importált 2023-ban. A teljes behozatal 14 578 tonna volt, így elmondható, hogy Niger az EU-s uránigény 14,33 százalékát biztosította. Viszont az Euratom adatai szerint az egy évvel korábbihoz képest 29,78 százalékkal csökkent az innen importált mennyiség.
(Az EU hivatalos honlapján a 2024-es adatok még nem érhetők el.)
Hosszú távon jellemző marad a keményebb fellépés
Az egyre keményebb hozzáállásuk ellenére
a készpénzhiánnyal küzdő katonai rezsimek „gyümölcsöző” extra bevételi forrásként tekintenek a bányavállalatokra, ahelyett, hogy végleges távozásra szólítanák fel őket
– véli Mucahid Durmaz, a Verisk Maplecroft kockázatelemző szakértője. Ezeknek a cégeknek hozzá kell szokniuk ehhez a keményebb stratégiához, mivel „ez a nacionalista viselkedéshullám normává válhat a Száhel-övezetben” – tette hozzá.
Geopolitikai átrendeződés a puccsövezetben
Burkina Fasóban, Maliban és Nigerben az a közös, hogy mind az úgynevezett puccsövezetben, azaz a félsivatagos Száhel-térségben találhatók, Afrika azon régiójában, ahol több államban is katonai rezsimek kerültek hatalomra 2020 és 2023 között. Ezek a világ legszegényebb országai közé sorolhatók, ásványi forrásokban viszont bővelkednek.
Burkina Faso és Mali több mint 200 tonna aranyat termelt 2023-ban a World Gold Council adatai alapján, utóbbi a második legnagyobb kitermelő a kontinensen.
Ezeket az államokat katonai vezetők uralják, miután több mint egy évtizeden át erőszakos iszlamista felkelések sújtották a régiót. Ez az állapot egy komolyabb geopolitikai átrendeződéshez vezetett, amelynek során a rezsimek elvágták a régi gyarmattartó Franciaországhoz – és tágabb értelemben a Nyugathoz – kötődő szálaikat, és Oroszország felé fordultak. Mindhárom ország kitessékelte a területéről a francia katonákat, Nigerből pedig tavaly távoztak az amerikai erők, és Niamey – csakúgy, mint Bamako – az orosz védelmi minisztériumhoz tartozó Africa Corps – a néhai Wagner csoport – zsoldosait bérelte fel.
Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államok széles körű támogatást nyújtott Niger számára, például a tisztavízellátás és az egészségügy területén, hogy megelőzzék a klímaváltozás káros hatásait. Emellett kiképzést tartott és felszerelést szállított a hadseregnek, amely a világon a leginkább érintett a dzsihadista támadások során. Az ország nem csak katonai szempontból fontos, a globális urántermelés 5 százalékához járul hozzá, ezzel a hetedik legnagyobb kitermelő a világon.
Afrika több mint egy évszázada alapozza meg Franciaország világhatalmi státuszát. Az egykori szubszaharai francia gyarmatok többsége az 1960-as évekbeli függetlenedés után is szoros függésben maradtak Párizstól, elsősorban pénzügyi téren.
A frankofón térség két monetáris unióra oszlik, a közép- és a nyugat-afrikaira, mindkét blokk a CFA frank egy változatát használja. A bankjegyeket a francia nemzeti bank nyomtatja, a tagországoknak pedig a központi banki eszközeik több mint 50 százalékát a francia államkincstárban kell tartaniuk. Ez a rendszer a gyarmatosítást monetáris gyámsággal helyettesíti. Ezzel egy időben számára kedvező módon Párizs határozta meg az afrikai nyersanyagok értékesítési árát, és elsőbbségi jogot élvez minden felfedezett természeti erőforrásra.
Ahogyan a nyugati hatalmak fokozatosan elveszítik a pozícióikat Afrikában, főként a stratégiai szempontból kulcsfontosságú Száhel-övezetben, a kínai és orosz befektetők, vállalatok egyre nagyobb teret nyernek a térségben. Katonai jelenlétük mellett – főként az oroszok esetén – az is erősíti a befolyásukat, hogy a nyugati hatalmakkal szemben nem morális, hanem tisztán gazdasági alapon kínálnak erőforrásokat, hiteleket és az infrastrukturális fejlődés lehetőségét a Száhel-országok számára.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
Forrás:
Financial Times – The ‘terrifying’ crackdown on mining companies in Africa’s coup belt
Makronóm – Száheli csetepaté: Kína rendet tett
