Trump nagymester panamai játszmája – makronom.eu
2025. február 7., péntek

Trump nagymester panamai játszmája 

Az amerikai elnök szimultán játszik a világ legnagyobb geopolitikai sakkversenyén. Célja azonban nem a gyors matt, hanem az, hogy az ellenfél rájöjjön: Trump valóban vele játszik, de nem ellene. Ha ez nyilvánvalóvá válik, a remi esélye is megnő. 

„Amikor Bobby Fischerrel játszol, nem az a kérdés, hogy nyersz-e vagy veszítesz. Az a kérdés, hogy túléled-e.” 
Borisz Szpasszkij 

Nem sokan számítottak olyan nyitólépésekre a régi-új amerikai elnöktől, mint amilyeneket Donald Trump produkált – ráadásul úgy, hogy hivatalát még el sem foglalva, home office-ból indította el a játékot. Kanadában vámfenyegetéseivel és Justin Trudeau arra adott határozatlan reakcióival egy lépésben mattot adott az egyébként is vesztésre álló kormánynak, Európának fogalma sincs, miképpen reagáljon a Grönlanddal kapcsolatos kombinációjára, a legnagyobb zavart azonban Panamában okozta, ahol az ellenfélnek rövid időn belül rá kellett ébrednie, hogy egy proxyjátszmában vesz részt, amelyben ő mindössze a sakktábla szerepét tölti be. 

A játék már akkor elkezdődött, amikor a bábukat még fel sem állították. Trump először is csalással vádolta meg ellenfelét, Panamát, a magas és az Egyesült Államok számára rendkívül kedvezőtlen, mások számára (és már meg is érkezett a másik nagymester, Kína) azonban sokkal előnyösebb átkelési tarifákat emlegetve. Panama ezt azonnal cáfolta, rámutatva, hogy a csatornán az átkelési díjak mindenkire nézve egységesek és pontosan ugyanannyiba kerülnek, az amerikai játékos azonban olyan lendületesen tette meg a nyitólépést, hogy egyből a királyt vette célba, azt állítva, hogy Peking óriási befolyást gyakorol a Panama-csatorna felett, sőt azt katonai erő jelenlétével nyomatékosítja. Ez rendesen összezavart mindenkit: Kína az öt csatornakikötőből kettőt üzemeltet, és valóban beruházott több logisztikai létesítménybe is a vízi kereskedelmi útvonal mentén, de arrafelé a kínai hadsereget maximum a tévében láthatták, már ha a panamaiak vizuális ízlésvilágába az belefér.  

Az árnyékellenfél és a mögötte álló nehézsúlyú mester természetesen azonnal tagadta a vádakat: Panama nyersen és nagyon idegesen (José Raúl Mulino elnök diplomatikusan ostobaságnak nevezte Trump szavait), Kína a szokásos udvariassággal és gyorsasággal hárított, mondván: tévedés azt feltételezni, hogy a játszmában ő bármilyen formában részt vesz, a panamai játékos függetlensége ugyanis megkérdőjelezhetetlen, és a maga részéről reméli, hogy a csatorna (és ez a mondat a kínai diplomácia igazi csemegéje) „továbbra is hozzájárul a különböző országok közötti integráció és kereskedelem elősegítéséhez, valamint az emberiség jólétének javításához”

En passant 

Azzal minden rajongó tisztában van, hogy az igazi játszma a valódi játékosok között Trump beiktatása után kezdődik. Bár az elnök előzetes kijelentései brutális csatát feltételeznek Kína és az Egyesült Államok között, amely már valóban magában hordozza a geopolitikai blokkosodás ígéretét, a szabályokat jól ismerők többsége bízik Trump üzletember énjében, amely többnyire csalhatatlanul megsúgja, mikor kell befejezni egy alkudozást úgy, hogy az mindkét fél számára win-win szituációt teremtsen. Panama és csatornája ennek a folyamatnak egy sarkalatos pontja. A most folyó parti maga az üzenet Kína felé: „Ne költözz be a hátsó udvaromba, ott én akarok játszani!”

Hogy a kínai jelenlét miatt az Egyesült Államok bevetné-e a hadseregét? Minimális az esélye.  

Egy Kína és Amerika között dúló háborúnak a Panama-csatorna lezárása lehet ugyan a következménye, de kirobbantó oka semmiképpen.  

Trump problémája Peking latin-amerikai gazdasági és kereskedelmi terjeszkedése, nem pedig Panama. A csatorna csak a szimultán verseny egyik sakktáblája. Érdemes megfigyelni az új taktikát: úgy üti az ellenfelet, hogy közben dicséri is azt. A csel nem véletlen. A kínaiak úgy ismerik Trump első ciklusának minden fortélyát, mint a tenyerüket. A kereskedelmi háború kirobbantásával az elnök semmi újat nem tud nekik mutatni. Régi meccs az a két ellenfél között, mondhatni, unalmas játszma. Ismert a nyitólépés, ismert a válasz, mindketten kívülről fújják a másik stratégiáját, és mindketten már vakon le tudnák játszani előre. Panama más. Itt valami olyasmi történt, amire hirtelenjében Peking nem tudott mit reagálni, így az óra kicsit tovább ketyeg nála.  

Trump kiszámíthatatlanul kezdett játszani, márpedig a játszmában a kiszámíthatatlanság a siker bizonytalansága ellenére is óriási előny.  

A kiszámíthatatlanság azonban csak a helyszín kiválasztásával okozott némi meglepetést. Abban, hogy az elnök a nemzetbiztonságra hivatkozik, amikor akár fegyveres amerikai jelenléttel is fenyegeti Panamát, semmi új nincsen. Az elmúlt nyolc évben a nemzetbiztonság kifejezés az érdek színeire festett ütőkártya lett az amerikai kormányzat kezében. Rá lehet húzni az extravámokra, az ukrajnai segélyekre, a szankciós politikára, mágikus ereje mindenre alkalmazható. Ám éppen Trump fogalmazott úgy egyszer: mi lehet nagyobb nemzetbiztonsági prioritás, mint az Egyesült Államok gazdasága? Panama esetében tehát, ha az elnök szemszögéből nézzük, valóban nemzetbiztonsági kockázat áll fenn, ez azonban nem más, mint Kína fentebb említett latin-amerikai terjeszkedése és gazdasági érdekszférájának kiterjesztése. El lehet ezt más szavakkal mondatni a Pentagon bármelyik játékosával, be lehet csomagolni militáns körmondatokba, lehet rettegtetni, hogy a kínaiak már a spájzban vannak, Trumpot nem a panamai rizsestálakban fegyverrel bujkáló kis fantomkatonák idegesítik, sokkal inkább a széles mosolyú, egyik kezükben csekkfüzetet, a másikban szerződéseket lobogtató öltönyösök. A panamai nyitólépés tehát az elnök valós aggodalmát testesíti meg, függetlenül attól, hogy hogyan kommunikálja és mivel magyarázza. A geopolitikai játszma okosnak mondható mozzanata, szokatlan húzás egy olyan táblán, amelynek figuráit ezúttal az elnök eská faragta.  

Pattfészek 

Mint minden üzleti gondolkodású nagymester, Trump minden bizonnyal előre kalkulált a veszteség-nyereség rovatban. A szó veszélyes fegyver: Grönland esetében majd látni fogjuk, hogy Trumpnak nincs szüksége valós haderőre ahhoz, hogy egy jelenleg még beláthatatlan kimenetelű folyamatot indítson el a Nyugat illúziókba belekényelmesedett szövetségi rendszerén belül – elég csak beszélnie róla. A szimultán verseny panamai tábláján is ez a helyzet: pusztán a gondolat elég ahhoz, hogy a világ (jogosan vagy sem, ez egyéni nézőpont és reálpolitikai gondolkodásmód kérdése) úgy lássa, Panama szuverenitása valójában egy nem létező fogalom – pusztán azért, mert Trump számára nem létezik. Lehet kiabálni gyarmatosító attitűdről, nemzetközi jogokról, az eddigi partnerek elidegenítéséről vagy példálózni Ukrajnával, ez nem nagyon fogja érdekelni az Egyesült Államok elnökét. Amennyiben valóban a globális érdekszférák újrafelosztásának vagyunk a szemtanúi, az elnök pedig az amerikai hegemónszerep helyett egy világosan, földrajzi értelemben körülhatárolható nagyhatalmi érdekövezetet alakít ki (lásd még Grönland és Kanada jövőjét), akkor itt már régen kevés lesz az egyébként Amerika által kitalált lózung a szabályokon alapuló világrendről.  

Az, amit az Egyesült Államok hátsó udvarnak mondogat, az előkerttel, sőt egy egész legelővel bővülhet a közeljövőben. Ehhez azonban mindenekelőtt Kínával kell tisztázni az új játékszabályokat, anélkül, hogy az USA (jó szokásához híven) kézfogás helyett lelőné a parti előtt az ellenfelet. A panamai táblán új játék kezdődött: a nyitólépést Trump megtette, a panamai elnököt a kínai váltja, és végre szemtől szemben ül a két nagymester az évezred mérkőzésén.  
Most Hszi lép.  
Ha nem teszi, az új szabályok szerint Trump duplázni fog.  
Világos helyzet, sötétben.  

*** 

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Makronóm  álláspontjával. 

Fotó: AI

Posztok hasonló témában

Heti hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten megkaphatja válogatott tartalmainkat, hogy naprakész információi legyenek a világ történéseivel kapcsolatban.


Kérjük adja meg a teljes nevét.

Email címét nem osztjuk meg.

Kérdezz bátran!
Chat