Kína új élelmiszer-beszállítók után kutat világszerte – makronom.eu
2025. február 9., vasárnap

Kína új élelmiszer-beszállítók után kutat világszerte 

A gazdasági nagyhatalom komoly erőfeszítéseket tett, hogy felkészüljön a kereskedelmi háborúkra és Donald Trump visszatérésére.

Kína törekvése az élelmezési önellátásra egészen Kenya makadámdió-ültetvényeiig és Bolívia marhatenyésztő farmjaiig nyúlik – az elmúlt években ugyanis az ázsiai nagyhatalom jelentős erőfeszítéseket tett, hogy a hagyományos nyugati beszállítóitól függetlenítse magát, és minél inkább diverzifikálja élelmiszerforrásait. 

Az Egyesült Államok szövetségeseihez kötődő országok piaci részesedésének visszaszorulása hatalmas piaci lehetőségeket jelenthet a globális délhez tartozó államoknak, amelyeket Peking igyekszik megnyerni magának, miközben a geopolitikai színtér egyre inkább külön blokkokra szakad.  

A legnyilvánvalóbb nyertesek közé tartozik Brazília, amely a korábban az USA-tól vásárló kínai piac egy részét hódította el a kukorica- és szójababexportjával, míg Oroszország egyre több gabonát, étolajat és húst szállít Kínának. 

A beszállítók és az általuk kínált termékek köre – amelyek zöme nem kifejezetten szerepel a rivaldafényben – azt mutatja, hogy Peking minden eddiginél elszántabban törekszik új kereskedelmi partnerségek kiépítésére és élelmiszer-biztonságának védelmére, amióta Donald Trump elnök kereskedelmi háborúja rávilágított Kína túlzott függésére az Egyesült Államoktól és annak szövetségeseitől. 

Ez azért is fontos, mert Kína a világ legnagyobb mezőgazdasági importőre, és a vámok egyértelmű fegyverek lehetnek, ha válaszcsapást akar adni.  

Az új partnerek keresése egyre sürgetőbbé vált 

Most, hogy Trump visszatért az elnöki székbe, és várhatóan fokozza a kereskedelmi konfliktust, Kína kedvezőbb helyzetben van ahhoz, hogy átugorja ezeket a kereskedelmi akadályokat. 

„Lassan, de biztosan úgy tűnik, Kína megtalálja azt az utat, amelynek segítségével sikeresen támaszkodhat a nemzetközi piacokra és a kereskedelmi partnerekre anélkül, hogy a saját biztonságérzetét feláldozná” – mondta Even Pay, a Trivium China nevű politikai elemzőcég mezőgazdasági szakértője a Bloombergnek

Bár sok esetben a mennyiség még mindig elenyésző a jól bejáratott exportokhoz képest, tény, hogy Kínának ma már kiterjedt beszállítói hálózata van, amelyhez bármikor fordulhat, ha gyors forrásváltásra kényszerül. 

Peking terve, hogy kiszélesítse élelmiszer-beszállítóinak körét és eltávolodjon a hagyományos nyugati partnerektől, várhatóan tovább alakítja az évente több mint ezer milliárd dollárt megmozgató globális agrárkereskedelmet, és jelentős előnyöket nyújt azoknak az országoknak, illetve termelőknek, akiket egyre inkább bevonz ebbe a hálózatba. 

Homárok: fordulat a piacon 

A kereskedelmi változások a vietnámi tengerparti településeket is elérik: innen származnak ugyanis azok a homárok, amelyekkel Kína egyre növekvő középosztálya a tányérján találkozhat. Bár Vietnámból legalább 2000 óta exportálják ezt a rákfélét Kínába, a forgalom 2020-ban tetőzött, miután Peking betiltotta az Ausztráliából érkező importot. Noha a tilalmat a múlt hónapban feloldották, Ausztráliának keményen meg kell küzdenie, hogy visszaszerezze korábbi piaci részesedését – Vietnám ma már Kína első számú homárszállítója.  

És nem csupán a homárról van szó: Peking ígéretet tett arra, hogy további lépésekkel nyitja meg a piacát számos vietnámi mezőgazdasági termék előtt, összehangolja a mezőgazdasági árukra vonatkozó szabványokat és határátkelőhelyeket épít ki az áruk gyorsabb vámkezelése érdekében. Ezt tükrözi, hogy a két ország közötti kétoldalú kereskedelem 19,3 százalékkal, megközelítőleg 205 milliárd dollárra nőtt az előző évhez képest a vietnámi vámhatóság adatai szerint. 

Diófélék: afrikai terjeszkedés 

Afrika épp most válik a kínai élelmiszer-kereskedelmi diverzifikációs törekvés egyik új terepévé. 

A kontinens, amely eddig jellemzően fémekkel, ásványkincsekkel és üzemanyaggal látta el Kínát, egyre fontosabbá válik az olyan agrár-élelmiszeripari alapanyagok forrásaként, mint a szezámmag, a kesudió, valamint különböző gyümölcsök és húsfélék.  

Az elmúlt 18 hónapban Kína engedélyezte többek között a dél-afrikai és zimbabwei avokádó, a tanzániai méz és a madagaszkári birkahús importját. 

Az amerikai diófélék azon termékek közé tartoztak, amelyekre Peking 2018-ban magasabb vámokat vetett ki, így a Kínába exportáló cégek kénytelenek voltak alternatív beszerzési forrásokat keresni. Erre rátesz egy lapáttal a diófélék iránti kereslet gyors növekedése a kínai középosztály körében, amely egyre inkább egészségtudatos táplálkozásra törekszik. A diófélék ráadásul népszerűek ajándéktárgyként a holdújév alkalmával, felváltva a korábban megszokott édességeket és a pajcsiu nevű röviditalt. 

„Mi zöld aranynak nevezzük a makadámdiót” – mondta a Bloombergnek David Gitonga, az Embu régióban Nairobitól mintegy 130 kilométerre dolgozó makadámdió-kereskedő. „A kínai üzlet nagyon jól működik számunkra.” 

Felidézte a pandémia utáni időszakot, amikor a nyers dió ára annyira leesett, hogy a gazdák már azt fontolgatták, kivágják a fákat – egészen addig, amíg meg nem érkeztek a kínai vevők, akik hétszeresére srófolták fel az árakat. A kenyai Edited Facta Nuts & Fruits nevű vállalat jelenleg egymillió dolláros feldolgozóüzemet épít. Gitonga mintegy 12 ezer helyi gazdával áll szerződésben, és azt tervezi, hogy év végére ezt legalább megduplázza. 

Marhahús: engedélyek kiosztása 

Ahogy nő a kereslet a prémium-élelmiszerek iránt, Peking egyre inkább tudatában van annak, hogy hatalmas piaca politikai célokra is felhasználható – például az importengedélyek odaítélésével. A bolíviai marhatenyésztő szövetségek 2019-ben egy kínai vámhatósági delegációt fogadtak, amely azért érkezett, hogy felmérje a helyi állatállomány állategészségügyi helyzetét és a marhahús-feldolgozók higiéniai feltételeit. Ez Evo Morales baloldali elnök utolsó éve volt, aki a Kínával való kapcsolatok erősítésére törekedett. A bolíviai farmerek egy argentin szakértőt is felbéreltek, aki segített összeállítani a kínai higiéniai és egészségügyi exportkövetelményeknek megfelelő dokumentációt. 

Ezek az erőfeszítések meghozták a gyümölcsüket – Kína még abban az évben megnyitotta piacát a bolíviai marhatenyésztők előtt. Az ázsiai ország a hús- és más élelmiszerimportot egy regisztrációs rendszeren keresztül szabályozza, emellett egy folyamatosan változó listát vezet az exportálásra engedélyezett vállalatokról.  

Bár Peking betegségekre és egészségügyi okokra hivatkozva szokta korlátozni az importot, a megfigyelők szerint a rendszer néha inkább a „baráti” országoknak kedvez, és bünteti azokat, amelyekkel politikai konfliktus alakul ki. 

Az, hogy Kína most több forrásból kezd vásárolni, még akkor is, ha a gazdasági lassulás következtében jelenleg túlkínálat van a kínai húsiparban, tovább erősíti azt a vélekedést, hogy ezek az engedélyek politikai üzenetek hordozói. Peking 2018 óta egyre több thaiföldi baromfi-feldolgozó üzemet hagyott jóvá, 2023-ban újraindította a bárányhús importját Uruguayból, tavaly pedig engedélyezte a sertéshús behozatalát Oroszországból.

Új kockázatok 

Bár Peking biztonságérzete nő azzal, hogy több forrásból tud vásárolni, a beszállítók túlzott Kína-függése új veszélyeket is hordoz. A világ második legnagyobb gazdaságában ugyanis meginogni látszik a gazdasági növekedés, és a gyenge kereslet miatt nehezebb a fellendülés. 

Ráadásul a Pekinggel való viszony is bonyolult lehet, és bármilyen súrlódás hirtelen megboríthatja a kereskedelmi egyensúlyt. A vietnámi homárágazat például aggódva figyeli Kína és Ausztrália közeledését, mivel, ahogy említettük, a kínai kormány mostanra szinte minden kereskedelmi korlátozást feloldott a szigetországgal szemben. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Pexels

Források: 

Posztok hasonló témában

Heti hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten megkaphatja válogatott tartalmainkat, hogy naprakész információi legyenek a világ történéseivel kapcsolatban.


Kérjük adja meg a teljes nevét.

Email címét nem osztjuk meg.

Kérdezz bátran!
Chat