Németországban 1988 óta először tört ki a száj- és körömfájás. A szarvasmarhát, juhot, kecskét és sertést veszélyeztető rendkívül fertőző vírusos betegség miatt drasztikus intézkedéseket kellett bevezetni. Mindez áremelkedéshez vezethet és veszélyeztetheti a német agrárexportot.
A tilalmi zónák és a behozatali leállások kezdenek hatni a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra, a korlátozások miatt pedig jelentős anyagi veszteségekre számítanak az állattenyésztők és az egész ágazat.
A betegség az emberre ártalmatlan, de a gazdálkodókat ért kár már így is óriási, ezáltal a száj- és körömfájás a fogyasztókat is érintheti.
A német tej- és húsexport meglehetősen jövedelmező volt eddig, a kivitel volumene ugyanis mintegy 2,4 milliárd euró volt évente. Csakhogy a fertőző betegség megjelenése miatt Nagy-Britannia, Dél-Korea és Mexikó máris behozatali tilalmat vezetett be. A nemzetközi kereskedelemben ugyanis sok országban érvényesül az az elv, hogy húst és egyéb állati termékeket csak olyan országokból szabad behozni, amelyek mentesek a száj- és körömfájástól. A Német Húsipari Szövetség (VDF) mintegy 500 millió eurós árbevétel-kiesést feltételez e leállások miatt, ami az EU-n kívüli harmadik országokba irányuló húsexportból származó éves forgalom fele.
A Spiegel cikkében a szövetség egyik vezetője a német szolidaritásra próbált hivatkozni, szerinte ugyanis az export kiesését a szupermarketekben kellene valamiképp kompenzálni. Azt próbálta megértetni a fogyasztókkal, hogy most stabil vagy akár enyhén emelkedő húsárakra van szükség, mert a gazdáknak csak annyit tudnak kifizetni, amennyit a német boltokban eladnak.
Németország legnagyobb húsipari vállalatának, a Tönniesnek az egyik menedzsere a helyzetet elemezve leírta, hogy az országban az elmúlt években majdnem 30 százalékkal csökkent a sertések száma. A fogyasztók ugyanis nem mindent esznek meg a disznóból, elsősorban az olyan nemes részeket választják, mint a tarja, a comb vagy a karaj. Mivel ezeket általában eddig sem értékesítették külföldön, az exporttilalom nem jelenti azt, hogy a német piacon nagyobb mennyiségű színhús lesz elérhető. Ezzel egy időben azonban már nem tudják jövedelmezően értékesíteni az olyan darabokat, mint a sertésoldalast Dél-Koreának vagy a sertésfarkat Vietnámnak.
A gazdák egyébként dühösek a Tönniesre, az ugyanis a sertéstartók rovására változtatta meg a vágósertés beszerzési feltételeit. A vállalat az állatbetegségek, például az afrikai sertéspestis által okozott károk kockázatát teljes mértékben a gazdákra hárítaná. Teszik ezt azért, mert tavaly az egyik szállítmánnyal egy sertéspestissel fertőzött állat érkezett, ami miatt nemcsak a teljes gyártási és vágási folyamat ment a kukába, hanem a hűtőházban tárolt összes áru is, ami több mint 1000 tonna volt.
A vágóhíd matematikája érthető, és az is, hogy ezt a gazdák pénztárcája fogja megérezni. Tarthatnak attól, hogy a vágóhidak alacsonyabb árakat fizetnek majd, ha bizonyos darabokat külföldön már nem tudnak annyira jövedelmezően értékesíteni.
A német sertéságazat 2020 óta szenved a nemzetközi piacokon, amióta a vaddisznókban afrikai sertéspestist fedeztek fel. Kína, mint a németek egyik legfontosabb exportpiaca, rögtön leállította az országból érkező sertéshúsimportot, így csak az elmúlt négy évben ötödével csökkent a számuk. A német húsexport a 2020-as 3,3 millió tonnáról 2023-ra 2,5-re esett. A sertéspestisnek köszönhető bevételkiesést egymilliárd euróra becsülik.
Az is gond, hogy a sertéseket jelenleg nem lehet normál ütemben a vágóhídra vinni. Ez azt jelenti, hogy sok gazdának tovább kell tartania azokat, ami nemcsak takarmányköltséget jelent, hanem az állatok is túlsúlyossá válnak, amiért már alacsonyabb árat kérhetnek. Sőt, ezzel megsértik az állatvédelmi előírásokat is.
A száj- és körömfájás esetében a szövetség illetékesei igyekeznek megoldásokat találni az exportra, persze ehhez az kellene, hogy a járványt korlátok között tudják tartani. Rövid távon különösen fontos volna megállapodniuk Nagy-Britanniával, hiszen itt évi 850 millió eurós exportról van szó. Az EU-n belül a regionalizáció elve érvényesül, ezért normálisan kereskedni a száj- és körömfájással érintett gazdaság körül kialakított tilalmi zónán kívül előállított hús- és tejtermékekkel lehet.
A Német Tejipari Szövetség továbbra is jelentős megszorításoktól tart, sok exportbizonyítványt ugyanis csak akkor adnának ki, ha nincs állatbetegség. A Németországban megtermelt tej és tejtermékek 50 százalékát exportálják, és ennek körülbelül a harmada közvetlenül az EU-n kívüli harmadik országokba irányul.
Egyes tejüzemek vezetői figyelmeztetnek, hogy export hiányában néhány napon belül összeomolhat a tejpiac. Az is nehezíti a helyzetet, hogy egyes régiókban az illetékes hatóságok megtagadják a szükséges állatorvosi bizonyítványok kiadását. Emiatt pedig a gazdák nem tudják beszállítani a tejet, és három-négy nap után a romlandó alapanyagot már nem lehet feldolgozni.
A tejágazatban úgy becsülik, hogy az árbevétel-kiesés már meghaladta az 1 milliárd eurót.
Arról is panaszkodnak, hogy nemcsak egyes harmadik országok korlátozták a hús- és tejtermékek Németországból történő behozatalát, hanem az EU-n belül is megfigyelhető az állategészségügyi és higiéniai jogszabályok túlzó értelmezése. Bár a legfrissebb hírek szerint Nagy-Britannia újra megnyitotta piacát a németországi pasztőrözött tej számára.
Noha korábban évente alkalmaztak védőoltásokat a száj- és körömfájás ellen, az EU úgy döntött, hogy ezt betiltja. Azzal indokolták ezt, hogy a vakcinák csak akkor működnek, ha pontosan igazodnak a megfelelő vírustípushoz, így ezeket folyamatosan módosítani kellene. Nagyobb fertőzés esetén az egyetlen lehetőség a sürgősségi védőoltás lenne, ez viszont komoly kereskedelmi korlátozásokat vonna maga után, sok harmadik ország ugyanis nem vállalná az importot az olyan államokból, ahol oltanak.
(Forrás: Spiegel, Agrarheute)