Az új esztendő első két hetében az EU tagállamai 837 300 tonna cseppfolyósított földgázt vettek Oroszországtól, ami új rekord. Érdekes megközelítése ez az orosz gazdaság térdre kényszerítésének.
Bár a szankciós politika és az orosz energiakereskedelem drasztikus visszaszorítása változatlanul a háborúpárti országok egyik kedvenc kommunikációs panelje, a valóságban a nemzeti gazdasági érdekek még mindig felülírják a vágyvezérelt politikai szándékokat. Miután Ukrajna leállította az orosz gáz tranzitszállítását a területén áthaladó vezetéken, a Moszkvával kötött szerződések még jobban felpörgették a cseppfolyósított földgáz vásárlását a tagállamok részéről.
Amint a Politico adatalapú közléséből kiderült: 2025 első két hetében az EU-s országok 837 300 tonna LNG-t importáltak Oroszországból, ami új rekord a tavalyi év azonos időszakában vásárolt 760 100-hoz képest. A piaci elemzők szerint az orosz gáz iránti étvágy alapvetően a hetek óta tartó, az előző évekhez képest szokatlanul hideg időjárásnak, valamint a megújuló energiaforrások, elsősorban a szélenergia-termelés csökkenésének köszönhető. Mások arra mutattak rá, hogy a szállítmányok hosszú távú szerződésekből áramlanak Európába, tehát szó sincs azonnali rendelésekről. (Szavaiknak némileg ellentmond a megnövekedett és csúcsra járatott rendelési mennyiség, ami éppen a jelenlegi helyzethez igazodik.) Az Európai Bizottság mindenesetre aggodalmát fejezte ki. Mint Anna-Kaisa Itkonen, az EB szóvivője fogalmazott: az Európai Unió mára eljutott oda, hogy megtörte az orosz energiahordozók uralmát a tagállamok felett, az LNG-import megugrása azonban valóban olyan tényező, amely rombolja az összképet.
Jöhet a csekkfüzet-diplomácia
Kiszivárgott információk szerint több tagállam is dolgozik egy olyan javaslaton, amely az orosz LNG szankcionálását, végső soron importtilalmát készítené elő. Indoklásként a szokásos mondatokat idézik: az energiakereskedelem az orosz hadigépezet fő finanszírozási forrása, vagyis ha az Európai Unió valóban akadályt kíván gördíteni a moszkvai védelmi költségvetés útjába, be kell tiltania a cseppfolyósított földgáz vásárlását is.
Brüsszel és az Egyesült Államok szándékai ezen a ponton értek össze. Donald Trump nyíltan megüzente az EU-nak, hogy amennyiben nem vásárol több amerikai LNG-t, extravámokkal sújtja a tagállamokból érkező termékeket. Ursula von der Leyen azonnal a csekkfüzet-diplomáciát hívta segítségül, és arra próbálja meg rávenni az EU-s országokat, hogy az orosz LNG helyett vásároljanak több amerikait, ami szerinte olcsóbb és az extravámok kivédése érdekében sokkal kifizetődőbb is.
A tavalyi év első felében Amerika biztosította az uniós LNG-import 48 százalékát, míg Oroszország már csak 16 százalékos részesedést tudott felmutatni. Az Egyesült Államokban ráadásul fokozott tempóban folyik a kapacitásnövelés: napi 13,8 milliárd köblábról (390,7 millió köbméter) az idén 17,8 milliárdra emelkedik a kitermelés, 2028-ra pedig eléri a 24,2 milliárdot.
A tagállami kereskedelmi politikák azonban markánsan eltérhetnek a brüsszeli útmutatástól. Az energiapolitika az Európai Unióban tagállami hatáskörbe tartozik, vagyis Ursula von der Leyen nem parancsolhat rá az európai vállalatokra, hogy honnan vásároljanak. A megugró orosz LNG-import hátterében valószínűleg már a Trump-fenyegetés is szerepet játszhatott, az pedig még valószínűbb, hogy Brüsszel a lehető legkomolyabban kezd el foglalkozni az orosz cseppfolyósított földgáz vásárlására vonatkozó szankciós javaslatokkal. A jelenleg kialakult helyzetnek tehát óriási tétje van: képesek lesznek-e a tagállamok ellenállni a washingtoni-brüsszeli nyomásnak, és pusztán azért lemondani a valóban olcsóbb orosz LNG-ről, hogy elkerüljék a Trump által beígért vámokat, vagy ragaszkodnak (egykori) pragmatikus és szuverén energiapolitikájukhoz, és nem mennek bele olyan konszenzusos megoldásba, amely egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon kifizetődő lenne a számukra.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime