Az orosz sajtó nemcsak a katonai eredményekről számol be, hanem sikerként mutatja be azt is, hogy a megszerzett területek növekedésével miképp omlik össze Zelenszkij ígérete, amely szerint a Nyugat támogatását az ott található ásványkincsekkel fizetné ki.
A Vzgljad orosz hírportál elemzése szerint Ukrajna elvesztette az ellenőrzést a ritka természeti erőforrásokat tartalmazó lelőhelyek felett, tehát az oroszok donbaszi offenzívája Ukrajna számára nemcsak a lakott területek elvesztését jelenti. Legutóbb Pokrovszktól (orosz nevén Krasznoarmejszk) délre, Sevcsenko településre sikerült behatolniuk, ami lehetővé tette, hogy megszerezzék a legnagyobb ukrán lítiumlelőhelyet, valamint hogy más területek felé is előrenyomuljanak.
Pedig a lítium volt az az egyik lényeges nyersanyag, amit Zelenszkij a Nyugatnak ígért a biztonsági garanciák fejében.
Ez a lelőhely az egyik leggazdagabb Európában, mintegy 13,8 millió tonna érccel, és magára a lítiumra az EU is kritikus nyersanyagként tekint. A fehér fém stratégiailag fontos az egész világon, hiszen az újratölthető akkumulátorok egyik lényeges alapanyaga, és a meglévő kapacitások zömét Kína ellenőrzi. A lelőhely a lítiumon kívül nióbiumban, berilliumban és tantálban is gazdag.
Volodimir Zelenszkij győzelmi tervében „dollárbilliós” értékű lelőhelyeket kínált fel, ahol a lítium mellett urán, titán, grafit és egyéb ásványok ukrajnai lelőhelyei is szerepelnek. A Vzgljad idézi a SecDev kanadai tanácsadó céget, amelynek 2022-es becslései szerint Ukrajnában található a világ titánkészletének mintegy 7, a grafittartalékának 20 százaléka, valamint 500 ezer tonna lítium.
Zelenszkij a biztonsági garanciákért cserébe a Nyugat javára kész volt lemondani a területek fejlesztéséről és kihasználásáról.
Most azonban ezen erőforrások egy része olyan földeken található, amelyeket az oroszok elfoglaltak. A Vzgljad idézi Vlagyimir Rogovot, az Oroszország új régióinak integrációjával foglalkozó koordinációs tanács társelnökét, aki szerint „Nagy-Britannia már elveszítette a hozzáférést a donbaszi lítiumlelőhelyhez, amelynek a jogait tavaly nevetséges pénzért vásárolta meg Ukrajnától”. A lelőhelyet az Anthony Sage brit üzletember tulajdonában lévő European Lithium ausztrál cégnek kellett volna kiépítenie.
Ami megbénítja az ukrán kohászatot is
Sevcsenko, pár kilométerre délre található Pokrovszktól, a szénipar egyik legfontosabb központjától. Korábban a teljes ukrán széntermelés mintegy felét itt bányászták, és a pokrovszki volt az egyetlen az ukrán ellenőrzés alatt álló területen, ahol kokszot termeltek. A Rinat Ahmetov oligarcha tulajdonában lévő Metinvest már decemberben felfüggesztette a szénbányászatot a város melletti kitermelőhelyen.
Mint a szakértők megjegyzik, a Donyec-medence keleti része, Horlivkától Pokrovszk felé, a vaskohászat számára szükséges koksszal kapcsolható össze. A Majdan előtti Ukrajna koksztermelésének körülbelül kétharmada ezektől a lelőhelyektől függött. Az elvesztésük súlyosan megnöveli az ukrán kohászat költségeit, mivel ezeket drága, az Egyesült Államokból, Ausztráliából vagy Dél-Afrikából származó koksszal kell pótolni.
Az oroszok a múlt héten elvágták a Pokrovszk és Dnyipropetrovszk közötti két út egyikét, ami logisztikai összeköttetés híján megnehezíti az előbbi helyzetét.
A város elfoglalása után az oroszok vélhetően a Dnyipropetrovszk régió felé fordulhatnak, veszélyeztetve ezzel az ukrán titán- és uránlelőhelyeket.
Donbasz egyedülálló hely, ahol rengeteg ásvány található, például a kokszolható szén mellett a kerámiagyártáshoz szükséges úgynevezett kék agyag is.
Az oroszok a terület kihasználására készülnek: a Vzgljad szerint komoly kereslet lesz az itt maradt bányászok iránt. A megszállók a megtartásuk mellett azzal érvelnek, hogy sok munkás elköltözött Ukrajna nyugati részeibe, de ezek többsége ott nem tudott új életet kezdeni, ráadásul sokukat be is sorozták.
A terület nem egy összefüggő ércmező: az úgynevezett kristályos Ukrán-pajzs nagy része egy gránitmasszívum, ebben találhatók azok a hasznos ásványt tartalmazó erek, amelyek kőzetmálladékokkal váltakoznak. A lelőhelyek általában a felszínről a mélyre nyúlnak, és vélhetően csak bányászati módszerrel lehet itt termelni.
Mivel ez nem olcsó, a Szovjetunió el sem kezdte a bányák fejlesztését, pedig a nyolcvanas évek elején már tudtak a lítiumtartalékokról. A hiányzó források mellett a lítiumtartalmú ásványok dúsításához hatalmas mennyiségű édesvízre is szükség van, de a termelés során számos szennyező anyag, vegyszerszármazék marad vissza. A bányákhoz és a tisztításhoz nagyon sok termőterületet is ki kellett volna vonni a mezőgazdaságból, amibe nem egyeztek bele. A fejlesztés és a dúsítás környezetvédelmi költségei mellett ráadásul a lítium akkor még nem volt annyira fontos, mint manapság – de a helyzet megváltozott.
(Forrás: Vzgljad)
Kapcsolódó: