Donald Trump szerint a hatalmas kereskedelmi hiány azt jelzi, hogy az Európai Unió nem a megfelelő módon áll az Egyesült Államokhoz. Ennek pedig következményei lesznek, hacsak Európa nem változtat a magatartásán.
Nem tett le az ötletéről Donald Trump, és beiktatása után nem sokkal ismét extravámokkal fenyegette meg az Európai Uniót. Az elnök szerint az EU hasonlóan ártalmas az amerikai gazdaságra, mint Kína, ezt jelzi legalábbis az a 350 milliárd dolláros hiány, amely a két fél közötti kereskedelemben az Egyesült Államok kárára jelentkezik. Mint mondta, ennek elkerülhetetlen következményei lesznek a vámok, hacsak az EU magától nem igyekszik kompenzálni Amerika veszteségeit. „Az egyetlen dolog, amit tehetnek, az az, hogy megvásárolják az olajunkat és a gázunkat” – mondta ki kertelés nélkül az elnök, amikor megkérdezték, pontosan milyen kompenzációra gondol.
A lépés szorosan illeszkedik Trumpnak a fosszilis energiahordozók kitermelési felpörgetésére vonatkozó terveibe: csupán pár órával a beiktatása után rendeletet adott ki a Biden által leállított földgázkitermelési projektek újbóli elindítására, s hogy szándékainak kellő nyomatékot adjon, kilépett a párizsi klímaegyezményből is, megnyitva az ajtót a fúrási kapacitások maximális kiaknázása előtt.
Vennének, de nincs rá szükség
Az Európai Unió az elnöki ultimátum után csapdahelyzetbe került. Miután a nemzeti energiamixek és általában a tagállamok energiakereskedelme nem áll Brüsszel fennhatósága alatt, az Európai Bizottság nem is tud olyan ígéretet tenni, amelynek teljesítéséhez nincsen felhatalmazása. Ennek ellenére szorgalmasan keresi a lehetőséget a tárgyalásokra az új washingtoni vezetéssel, Trump azonban nem sok jelét adta eddig, hogy Ursula von der Leyent komoly tárgyalópartnernek vagy az EU vezető politikusának fogadná el. Az Európai Bizottság szakemberei szerint nagy pánikra még nincs ok, az elmúlt években ugyanis az európai import alapvetően már az amerikai LNG-re támaszkodott, a szándékot tehát az elnök is láthatja. Maga Ursula von der Leyen is „lelkesen” kampányol az LNG-vásárlások növeléséért, ám többet egyelőre nem tehet, mint reménykedik, hogy a tagállami érdekek nem fogják felülírni az ő csekkfüzettaktikáját.
Bár az idei évben eddig az európai LNG-import több mint feléért az Egyesült Államok felelt, a tagállamok nem fogták vissza magukat, és Oroszországtól is ugyanolyan módszeresen rendelték a cseppfolyósított földgáz egyre nagyobb tételeit: 2025 első két hetében 837 300 tonna LNG-t importáltak Oroszországból, ami új rekord a tavalyi év azonos időszakában vásárolt 760 100-hoz képest. Ez utóbbit kívánja Ursula von der Leyen az amerikai LNG-re lecserélni, hogy Trump viszonzásul elfelejtse a vámokat. A probléma azonban a nagy fizető országokkal lesz. Amikor extra pénzekről van szó, általában mindenki Németországra néz. Függetlenül attól, hogy az ország gazdaságilag hanyatló korszakban van, mint ipari gázfogyasztó hatalom sem tudja megoldani ezt a gondot, miután import-LNG-jének a 90 százalékát már így is az amerikaiaktól veszi.
Robert Habeck (még hivatalban lévő) gazdasági miniszter éppen azon töprengett a minap, hogy akkor tudnák teljesíteni az amerikai elnök kérését, ha Norvégiától kevesebb vezetékes gázt vásárolnának. Bár Ursula von der Leyen valószínűleg megköszönné az előzékenységet, azt még Habeck is hozzátette, hogy egy ilyen megoldásnak semmi értelme nem lenne, miután az amerikai szállítmányokat sokkal drágábban lehetne megvenni, mint a norvégot. (Tudja, mit beszél: a németek csináltak már egy hasonló minőségi cserét, amikor teljesen leszakadtak az orosz gázról, hogy helyette duplaannyiért elkezdjék az Egyesült Államokból rendelni.) Majd így összegezte az új ötletet: a piacgazdaság alapjaival ellentétes az a gondolat, hogy a vállalatok az Egyesült Államokból vásároljanak LNG-t, nem onnan, ahol a legolcsóbb. Más kérdés, hogy hogyan változik meg a véleménye, ha Trump valóban kivet a német termékekre (is) egy 10 százalékos különvámot.
***
Kapcsolódó:
Fotó: EU/Dati Bendo