A fast fashionnek, amit nevezhetünk gyors- vagy idénydivatnak, jelentős környezeti hatása van. Nem csak a karbonlábnyoma számottevő: mikroműanyagok oldódnak ki a termékeiből, és az előállítás során a vegyszerterhelés is komoly mértékű, hogy a szállítás hatásairól ne is beszéljünk.  

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a textilipar a második legnagyobb vízfogyasztó, és a globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 10 százalékáért felelős – ez több, mint az összes nemzetközi légi járat és tengeri szállítás emissziója együttvéve. Maga az iparág is jelentősen megváltozott. A fast fashion átalakította az emberek öltözködési és fogyasztói szokásait. 

A fast fashion szó szerinti jelentése gyors- vagy idénydivat, azaz a gyorsan és olcsón új ruhákat gyártó ruhaüzletek működési elve. Ennek lényege, hogy a híres és elismert divattervezők munkáit lemásolják, olcsó alapanyagokból olcsó munkaerővel legyártják, és néhány hét alatt az üzletekbe szállítják, legújabb divatként tálalva. 

Igyekeznek minél gyorsabban és minél olcsóbban előállítani a ruhákat, hetente a legújabb divat szerinti darabokkal elárasztani az üzleteket, arra ösztönözve a vásárlókat, hogy folyamatosan új ruhát vegyenek. A gyorsaság azonban nem segít sem a tudatos gyártásnak, sem a tudatos fogyasztásnak. A cél csupán a mennyiség, ahol nincs értelme törődni a minőséggel. 

Az emberek nagy része pedig vevő rá, és a kereskedelem ki is használja a gyengeségeiket, ugyanis sokan hajlamosak megjutalmazni magukat, oldva az esetleges feszültségeiket, hogy nem tudnak ellenállni a kihagyhatatlan ajánlatoknak vagy hogy igazodni szeretnének a többiekhez.  

A fast fashion modell magában foglalja a ruhák gyors tervezését, gyártását, forgalmazását és marketingjét. A kifejezést először az 1990-es évek elején használták, amikor a Zara megjelent New Yorkban, és konkrétan a The New York Timesnál találták ki, hogy az tükrözze a ruhaipari cég célját, amely szerint a ruháknak mindössze 15 nap alatt el kell jutniuk a tervezési szakasztól a bolti értékesítésig. A fast fashionlegnagyobb szereplői közé tartozik a Zara, a Shein, az Uniqlo, a Forever 21 és a H&M.  

Azt az időt, ami alatt egy termék végigmegy az ellátási láncon, vagyis a tervezéstől a vásárlásig, átfutási időnek nevezzük. 2012-ben a Zaránál ez két hét volt, a Forever 21-nél hat, a H&M-nél pedig nyolc. Az iparág újabb szereplője, a Shein kínai gyorsdivatcég mindössze 10 nap alatt elkészíti eladásra a termékeit. 

A divatipar emiatt is termel óriási mennyiségű hulladékot. 

A gyorsdivat káros oldala 

A Business Insider elemzése is megállapítja, hogy a divatipar a globális szén-dioxid-kibocsátás 10 százalékát teszi ki, ami annyi, mint az Európai Unió emissziója. Az iparág drasztikusan leapasztja a vízforrásokat, szennyezi a folyókat és a patakokat, miközben az évente legyártott összes textília 85 százaléka a szemétlerakóba kerül. Már a ruhák mosásakor is 500 ezer tonna mikroszál kerül az óceánba évente, ami 50 milliárd műanyag palacknak felel meg. 

A Quantis International 2018-as jelentése szerint az iparág három fő folyamata különösen szennyező: a festés és kikészítés (az iparág szennyezésének 36 százaléka), a fonal-előkészítés (28 százalék) és a rostgyártás (15 százalék). A textilfestés a világ második legnagyobb vízszennyezője, mivel a folyamatból visszamaradt víz gyakran árkokba, patakokba vagy folyókba kerül. 

A jelentés azt is megállapította, hogy a gyapottermesztés miatt a rostgyártásnak van a legnagyobb hatása az édesvíz-felhasználásra és az ökoszisztéma minőségére, míg a festés és a kikészítés, a fonal-előkészítés, valamint a rostgyártás szakaszai az energiaigényes folyamatok miatt környezetterhelők.   

A divatipar a második legnagyobb vízfogyasztó iparág, csak egy pamuting előállításához körülbelül 2600 liter víz kell, egy farmernadrághoz 7,5 ezer.  

A márkák szintetikus szálakat, például poliésztert, nejlont és akrilt használnak, amelyek biológiai lebomlása több száz évig tart. Az óceánban talált mikroműanyagok – a biológiailag nem lebomló műanyagok apró darabjai – 35 százaléka a szintetikus textíliák, például a poliészterek mosásából származik. 

Az ENSZ előrejelzése szerint csak a textilgyártásból származó kibocsátás 2030-ra várhatóan 60 százalékkal emelkedik. 

A lassú divat a megoldás? 

A fast fashionre és annak környezeti hatásaira adott széles körben elterjedt válasz a slow fashion. E mozgalom arra kéri a vállalatokat, hogy fékezzék meg a túlzott termelést és az iparágra  jellemző etikátlan eljárásokat, és arra kérik a fogyasztókat, hogy gondolják át a ruhákhoz és a vásárláshoz való viszonyukat. Olyan gyártást támogatnak, amely tekintettel van az emberekre, a környezetre és az állatokra. Az ENSZ ennek érdekében létrehozta a Fenntartható Divat Szövetségét a gyorsdivat okozta károk kezelésére.  

A lassú divat javaslatai:  

• a mennyiségről a minőség felé való elmozdulást mind a termelésben, mind a fogyasztásban,  
• környezetkímélő gyártást alacsony hulladéktartalmú eljárások alkalmazásával és a káros vegyszerek elkerülésével,  
• a megélhetéshez elégséges bért és egészséges munkakörülményeket a dolgozóknak,  
• az eladatlan készletek kedvezményes árusítását vagy elajándékozását, 
• egyszerű ellátási láncokat, ahol a nyersanyagok és a munkaerő nincsenek szétszórva szerte a világon,  
• helyi anyagok használatát és lehetőség szerint helyi dolgozók alkalmazását, 
• átlátható ellátási láncot,  
• természetes szálak, elhalt szövetek vagy régi textíliák használatát és újrahasznosítást. 

A fogyasztás csökkentésére ajánlják a használtruha-kereskedőket, a turkálókat. Jó példaként hoznak fel olyan vállalatokat, amelyeknél bérelni lehet a ruhaneműt, ami aztán megtartható, cserélhető vagy visszaküldhető. Más kiskereskedők, mint például az Adidas, személyre szabott felszerelésekkel kísérleteznek, hogy csökkentsék a visszavételeket, növeljék a vásárlói elégedettséget és csökkentsék a raktárkészletet. A Ralph Lauren bejelentette, hogy az idén 100 százalékban fenntartható forrásból származó alapanyagokat fog használni. 

A kormányoknak is aktívabban kell fellépniük a divatipar káros hatásai ellen. Az Egyesült Királyság miniszterei elutasították a parlamenti képviselők azon jelentését, amely a gyorsdivat környezeti hatásaival foglalkozott. A másik oldalon viszont Emmanuel Macron francia elnök 150 márkával kötött paktumot a divatipar fenntarthatóbbá tételére. 

Kapcsolódó: