A robotok egyre több feladatot képesek ellátni, a robotikával is foglalkozó vállalatok pedig ennél is többet ígérnek a jövőben. Már csak az a kérdés, hogy a társadalom képes-e befogadni azokat.
Jan Liphardt professzornak a kaliforniai Los Altosban végzett megfigyelései érdekes képet festenek a társadalom robotokhoz való viszonyulásáról. A szakember tapasztalatai szerint amikor a robotkutyájával sétál, három markánsan elkülönülő reakciót tapasztal: „A kisgyerekek szeretnének egyet, a szüleik megijednek, a kétkedők pedig megpróbálnak nem tudomást venni róla” – mondta. Hozzátette, az idősebb korosztály gyakran csak gyorsan elsétál mellette, rosszalló pillantásokat vetve a kis robotra.
A professzor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez a felosztás nem kizárólag korosztályhoz kötött. A társadalom egyik csoportja lelkesen várja azt a jövőt, amikor a robotok átvehetik a mindennapi feladatok jelentős részét, a főzéstől egészen a sebészeti beavatkozásokig. Mások viszont komoly fenntartásokkal viseltetnek a technológiával szemben, elsősorban a munkahelyek elvesztésétől és a biztonsági kockázatoktól tartva. A legnagyobb csoportot azonban azok alkotják, akik közömbösek a téma iránt, mivel az elmúlt évtizedek technológiai ígéreteiből viszonylag kevés valósult meg.
A humanoid robotok térhódítása a gyakorlatban
A humanoid robotok fejlesztésének versenyében több jelentős szereplő is feltűnt. Brett Adcock, az egyesült államokbeli Figure AI alapítója szerint
a jövőben a fizikai munka opcionális lesz.
A cég, amelynek az értékét több mint 2,6 milliárd dollárra teszik, már együttműködik a BMW-vel a robotjai tesztelésében. Elon Musk sem marad ki a versenyből az Optimus nevű humanoid robotjával, amelyről az alapító azt állítja, hogy „olyan jövőt fog teremteni, ahol nincs szegénység”.
A szintén amerikai Agility Robotics már a gyakorlatban is használja Digit nevű humanoid robotjait a GXO Logistics raktáraiban. Ezek főként dobozokat pakolgatnak, Melonee Wise, a vállalat műszaki igazgatója azonban óvatosságra int: „Mindig is pesszimista voltam” – mondta, utalva arra, hogy jelentős különbség van a laboratóriumi tesztek és a valós környezetben történő alkalmazás között.
Gyakorlati kihívások és megoldandó problémák
A humanoid robotok raktári alkalmazása során számos gyakorlati nehézség merült fel. Az erősen csiszolt padlón megcsúszhatnak, és az épületeknek megfelelő wifilefedettségre van szükségük a folyamatos működésükhez. A legnagyobb kihívást azonban az akkumulátor jelentette: a Digit jelenlegi, 39 kilós akkumulátorral működő változata mindössze 2–4 órán át képes működni, majd egyórás töltésre van szüksége.
Wise szerint a robotok és emberek közötti térmegosztás is problémákat okozhat. Bár a GXO létesítményében külön területeken dolgoznak, előfordul, hogy emberi beavatkozásra van szükség, például ha valaki véletlenül ott hagy valamit a töltőállomás előtt, amire így a robot nem tud rácsatlakozni. Ez probléma, hiszen ilyenkor a robotoknak meg kell kérniük egy embert az akadály eltávolítására, ami lelassítja a műveleteket.
Az Nvidia is hozzájárul a robotikaipar fejlődéséhez
Az Nvidia nagy lépést tett előre a robotok tanulási folyamatának fejlesztésében a Cosmos nevű világmodellező megoldásával. Rev Lebaredian, a vállalat szimulációs technológiákért felelős alelnöke elmondta, hogy a rendszer 20 millió órányi videóelemzés alapján tanult. Ez olyan hosszú idő, mint ha valaki az ókori Róma és Karthágó háborúja óta folyamatosan nézte volna a YouTube-ot.
A Cosmos különlegessége, hogy kevés valós példából is képes összetett szimulációkat létrehozni. Ez jelentősen csökkenti a robotok betanításának költségeit és időigényét, hiszen nincs szükség minden lehetséges helyzetet a valóságban külön lemodellezni.
Katonai alkalmazások és védelmi fejlesztések
A hadsereg különösen érdeklődik a robotika fejlesztése iránt. A Gecko Robotics például olyan gépeket fejleszt a haditengerészet számára, amelyek képesek függőleges falakon felfelé navigálni mágnesek segítségével, hogy infrastrukturális ellenőrzéseket végezzenek a repülőgép-hordozókon.
Az Xtend pedig 8,8 millió dolláros szerződést kötött a Pentagonnal olyan drónok kifejlesztésére, amelyek zárt terekben és városi környezetben is könnyedén navigálnak.
Jöhetnek a hangvezérelt robotok
Jan Liphardt szerint a robotika következő nagy ugrása a beszéddel történő irányítás területén várható. A Stanford professzora már most is izgalmas kísérleteket folytat a nagy nyelvi modellek és a robotvezérlés összekapcsolásában.
A szakértők szerint az idei év kulcsfontosságú lehet a robotika történetében. Ha a humanoid robotok beváltják a hozzájuk fűzött reményeket a valós környezetben történő tesztelések során, az jelentősen felgyorsíthatja a technológia széles körű elterjedését. Ugyanakkor a szakemberek hangsúlyozzák, hogy még számos technikai és társadalmi kihívást kell megoldani, mielőtt a robotok valóban a mindennapjaink részévé válhatnának.
Miért tartunk a robotoktól és a mesterséges intelligenciától?
z, hogy milyen formát ölt egy robot, nagyban befolyásolja, hogyan reagálunk rá. A tisztán gépi kinézetűeket általában praktikus eszközökként fogadjuk el, míg az állatokat utánzókat – például a terápiás célokra tervezett Parót, a bébifókát mintázó robotot – szinte egyetemes szeretet övezi.
A humanoid robotok azonban sokkal vegyesebb reakciókat váltanak ki. Mori Maszahiro 1970-ben bevezette az „uncanny valley” (bizarr völgy) fogalmát, amely azt a jelenséget írja le, amikor egy robot túl emberinek tűnik, és emiatt zavaró vagy félelmet keltő lesz. Blair szerint kutatások megerősítették, hogy az emberek hajlamosak „érzéseket” tulajdonítani az emberi külsejű robotoknak, ami növeli a velük szembeni ellenérzést.
Hozzátette, a félelmeink nemcsak a robotok kinézetéből fakadnak, hanem abból is, hogy milyen tapasztalataink vannak a technológiával. A japán kutató, Nomura Tacuja elmondta, a telefonokat is félelemmel fogadták az emberek ötven évvel ezelőtt, de aztán idővel megszokták ezt az új technológiát. Ebből következik, hogy a robotokkal kapcsolatos félelmek csökkenthetők a velük való fokozatos megismerkedéssel és érzéketlenítés.
A mesterséges intelligencia (MI) oldaláról nézve Julian De Freitas, a Harvard Business School marketing tanszékének adjunktusa szerint az emberek többsége borúlátó, amikor arról van szó, hogyan alakíthatja a mesterséges intelligencia a jövőt.
Az amerikaiak hetvenhét százaléka aggódik amiatt, hogy a bevezetése munkahelyek megszűnését okozza a következő 12 hónapban
– derül ki a Forbes kutatásából. Nyolcvan százalékuk szerint a mesterséges intelligencia növeli annak a valószínűségét, hogy a személyes adataikat rosszindulatú módon használják fel a bűnözők. És ez még rosszabb lesz: a YouGov által végzett felmérés szerint az amerikaiak közel fele úgy véli, hogy egy nap a mesterséges intelligencia megtámadja az emberiséget. Az MI-vel kapcsolatos félelem miatt nem egyszerű feladat rávenni a dolgozókat, hogy kísérletezzenek vele.
A technológia elfogadásával kapcsolatos több mint egy évtizedes kutatása során – beleértve a mélyreható kvalitatív interjúkat és kísérleteket mintegy 2500 felhasználóval – De Freitas azt találta, hogy
az MI-vel szembeni ellenállás fő oka az az alapvető emberi felfogás, miszerint a mesterséges intelligencia túl átláthatatlan, érzelemmentes, merev, független, és hogy az emberekkel való interakció sokkal kellemesebb.
Ezeknek a megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy növelni lehessen az MI elfogadását a szervezeteken belül és általában a fogyasztók körében.
Így növelhető az emberek mesterséges intelligenciába vetett bizalma
A szakértő szerint az emberek úgy gondolják, hogy az MI túl átláthatatlan A sok MI-eszköz alapjául szolgáló gépi tanulási algoritmusok a felhasználók számára kifürkészhetetlen„fekete dobozok”. Az átláthatatlanságuk frusztrálja az emberek alapvető tudás- és megértési vágyát, különösen akkor, ha az eredmények bizonytalanok vagy váratlanok. A tanulmányok szerint hajlandók használni a mesterséges intelligenciát, ha az felülmúlja az emberi képességeket, vagy az MI egyszerű, átlátható változatát, de visszariadnak akkor, ha a teljesítménye akárcsak többé-kevésbé egyenértékű. Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a saját döntéshozataluk kevésbé titokzatos, mint az algoritmusoké, ám a pszichológusok kimutatták, hogy az embereknek kevés a rálátásuk arra, hogy mit gondolnak mások; ehelyett próbálkozásokon és tapasztalatokon keresztül igyekeznek értelmezni a viselkedéseket. Egy vizsgálat résztvevőit arra kérték, hogy írják le azt a folyamatot, amellyel az MI vagy az emberi orvosok a leletek alapján diagnosztizálják a rákot, és a résztvevők rájöttek, hogy az emberi eljárásról való felfogásuk nem olyan stabil, mint azt feltételezték. Ez a felismerés pedig kevésbé tette őket gyanakvóvá az orvosi mesterséges intelligencia alkalmazásával szemben.
Szintén növelheti az elfogadottságot, ha elmagyarázzák az eszközök működését, még akkor is, ha nem is minden magyarázat hatékony. A kutatók azt találták, hogy az emberek jobban szeretik a magyarázatokat arról, hogy egy mesterségesintelligencia-eszköz miért tett valamit (például inkább azt szeretnék tudni, hogy egy önvezető autó azért fékezett, mert akadály volt előtte), mint azt , hogy konkrétan mit csinált a mesterséges intelligencia (például, hogy aktiválta a jármű fékrendszerét és megállította az autót). Emellett – mint említettük – a megszemélyesítés is segíthet az elfogadásban, például ha nemet, emberi nevet és hangot adnak nekik.
Érzelemmentesség
Bár sokan hajlamosak bizonyos emberi képességeket tulajdonítani az MI-eszközöknek, nem hiszik, hogy a gépek képesek érzelmeket átélni, ezért szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a mesterséges intelligencia képes lenne olyan feladatok elvégzésére, amelyek érzelmi képességeket igényelnek. Ez akadályozza az olyan MI-rendszerek elfogadását, amelyek már képesek az emberekkel azonos szintű szubjektív feladatok elvégzésére – például érzelmek felismerésére az arcokon, valamint állóképek és videók készítésére. Az emberek például ugyanolyan nyitottak a mesterséges intelligenciától származó pénzügyi ajánlásokra, mivel ezt a feladatot objektívnek tekintik. Amikor azonban olyan dolgokról van szó, mint a randitanácsadás, amelyet erősen szubjektívnek tekintenek, egyértelműen az embereket részesítik előnyben.
De Freitas szerint a cégek ezt az akadályt úgy oldhatják meg, hogy a feladatokat objektív módon fogalmazzák meg – a számszerűsíthető és mérhető szempontokra összpontosítva. Például az MI által generált randitanácsadás esetében kiemelhetik annak az előnyeit, hogy a személyiségfelmérések számszerűsíthető eredményeire támaszkodva irányítják a partnerkeresési folyamatot.
A mesterséges intelligencia és a robotika elfogadtatása tehát nem lehetetlen, csupán jól kell megközelíteni a feladatot.
Kapcsolódó: