Giorgia Meloni olasz miniszterelnök vasárnap nem csupán üzleti szerződéseket írt alá, hanem egy geopolitikai és gazdasági korszak kapuját is kitárta: a megállapodások értéke meghaladja a 10 milliárd dollárt, de a stratégiai partnerség nem csupán Olaszországot, hanem egész Európát is jótékonyan érintheti.
Ritkán íródik olyan sokmilliárdos szerződéshalom, amelyben Európa nagyhatalmai – közvetlenül vagy közvetve – szinte egyszerre látják meg a saját gazdasági áttörésük zálogát. Márpedig épp ez történt a napokban: Olaszország és Szaúd-Arábia 10 milliárd dollár értékű stratégiai megállapodássorozatot írt alá, amely különböző iparágakra, így az infrastruktúrára, az energetikára, a védelmi szektorra és a turizmusra is kiterjed. A mostani paktum több egy egyszerű diplomáciai sikernél: jól kirajzolja azt a grandiózus jövőképet, amelyet a szaúdi vezetés Vision 2030 programja fogalmaz meg. A mérete és a tartalma pedig azonnal felkelti Németország és egész Európa figyelmét is, amelynek legfőbb célja a megújulókra és a zöldhidrogénre való áttérés – egy olyan területen, ahol a közel-keleti királyság óriási előnyökkel indul.
A 10 milliárdos csomag: kulcselemek és új kilátások
Olaszország miniszterelnöke, Giorgia Meloni már az együttműködés első bejelentésekor leszögezte:
az aláírt, összesen 10 milliárd dollár értékű szerződések nemcsak ipari kooperációt és infrastrukturális fejlesztéseket fednek le, hanem a két ország stratégiai partnerségét is egy „teljesen új fázisba” emelik.
Az ügylet kulcsfontosságú szereplője a SACE olasz exporthitel-ügynökség, amely 3 milliárd dollár értékű hitelgaranciát nyújt a szaúdi NEOM ingatlanfejlesztési projektnek. Ez a Vörös-tenger partján épülő, Belgium méretű futurisztikus város- és iparfejlesztés kulcsszerepet játszik Mohammed bin Szalmán koronaherceg híres Vision 2030 tervében, amelynek fő célja az ország gazdaságát a hagyományos, olajalapú struktúráról a diverzifikált, modern és fenntartható modellek felé terelni.
A NEOM-projekt elvileg 9 millió lakos befogadására lesz alkalmas, és számtalan zöldtechnológiai megoldást hoz el a sivatagba. Nem véletlen, hogy az olaszok mellett több európai nagyhatalom, így Németország is felfigyelt erre a léptékre. A szaúdi gazdaság zöldátalakítása ugyanis új, stabil energiapartnerré teheti a királyságot: Olaszország már szerződéseket is kötött a Szaúdi Villamosművekkel (Saudi Electricity Company) olyan beruházások finanszírozására, amelyek zöldprojektekre és mérnöki-beruházási együttműködésre fókuszálnak. Emellett az olasz gázvezetékhálózat-üzemeltető Snam is megegyezett a szaúdi ACWA Powerrel, hogy közös befektetési és partneri lehetőségeket térképezzenek fel a zöldhidrogén-szállítás terén Európa irányába.
Zöldhidrogén és fenntartható gazdaság: hogyan profitálhat ebből Németország?
A megállapodások egy része kifejezetten az úgynevezett zöldhidrogén szektorát célozza. Ez az energiahordozó Európában, de különösen Németországban kiemelt stratégiai szerepet kaphat a következő évtizedekben, ahol a teljes dekarbonizáció kulcsa az olyan iparágak átalakítása lehet, mint a nagyipari acélgyártás, a nehéztehergépjármű-közlekedés vagy éppen a hajózás. A megújuló forrásokból – nap- és szélenergiából – előállított, fosszilis szennyeződéstől mentes zöldhidrogén már régóta az EU energiapolitikájának egyik sarokköve:
ha pedig ez a közel-keleti országból nagy mennyiségben, stabilan és relatíve olcsón érkezhetne, az az egész kontinens ellátásbiztonságát javítaná.
Nem meglepő tehát, hogy már ma is léteznek olyan kétoldalú keretszerződések Németország és Szaúd-Arábia között, amelyek a környezetbarát hidrogénre és az ehhez kapcsolódó technológiákra fókuszálnak. A mostani olasz–szaúdi csomag azonban azt is sejteti, hogy a közel-keleti állam kormányzata rendkívüli sebességre kapcsolt a megújuló energiaforrások kiépítésében.
A szaúdi állami befektetési alap (Public Investment Fund, PIF) már most is óriási összegeket mozgat: hatalmas, országos napenergiaparkokat, szélfarmokat építenek, és létrehozzák az ehhez szükséges hidrogénüzemeket. A Vision 2030 keretében a Szaúd-Arábia által kitűzött terv az, hogy legkésőbb 2030-ra az ország áramtermelésének az egyik fele megújulókból, a másik pedig modern gázerőművekből származzon.
Az ACWA Power kulcsszerepe: 130 gigawatt, gigászi célok és a realitás
A szaúdi gazdaság zöldátállásának fő motorja – és a mostani olasz szerződés egyik fontos aláírója – az ACWA Power nevű cég. Ezt a vállalatot a Public Investment Fund 44 százalékban birtokolja, és a célja az, hogy 2030-ig 130 gigawatt (GW) megújuló kapacitást hozzon létre az országban. Bár ez a szám elsőre elképesztőnek tűnik, a Szaúdi Energetikai Minisztérium évi 20 GW megújulókapacitás-növelést prognosztizál.
A projektben természetesen óriási segítséget jelentenek a sivatagi ország elképesztő természeti adottságai: rengeteg napfény éri a felszínt, a tengerparti és hegyvidéki területeken pedig a szél is igen erős. Miközben Európában gyakran panaszkodnak a naperőművek magas költsége miatt, Szaúd-Arábiában sokkal olcsóbban lehet előállítani egy megawatt napenergiát.
A szakértők szerint akár a 15 euró/megawattot is elérhetik a napenergiából képződő egységköltségek, ami nagyjából 25-35 százaléka az európai költségszintnek.
A szaúdi vezetés abban látja a kitörési lehetőséget, hogy a nap- és szélenergiával termelt áramot (sőt, a külön erre kiépülő villamos hálózatot) részben a belső fogyasztásra fordítja, részben pedig külpiacokra exportálja – méghozzá zöldhidrogén formájában. Az ACWA Power a Neom projektben a hidrogéntermelésben is oroszlánrészt vállal. A tervek szerint évente 200 ezer tonna zöldhidrogént fognak előállítani, amelyet zöldammóniává alakítanak, és úgy szállítanak külföldre. Ez százszor akkora kapacitás, mint a jelenleg legnagyobb európai zöldhidrogén-létesítményé.
Európa és a zöldjövő: kockázatok és lehetőségek
Németország szempontjából ez a hatalmas termelési potenciál különösen fontos. A német kormány ugyanis több más nyugat-európai állammal együtt elkötelezett amellett, hogy legkésőbb 2050-re szén-dioxid-semleges gazdaságot hozzon létre. Ehhez azonban a megújuló villamos energia mellett olyan tiszta energiahordozókra is szükség lesz, mint a zöldhidrogén, amelyet a nagyiparban, a nehézközlekedésben vagy például a repülésben és a hajózásban is felhasználhatnak.
A szaúdi együttműködés megoldhatja a hidrogénhez szükséges, hatalmas területről származó nap- és szélenergia gondját, hiszen a királyságban bőven van „szabad” terület, napsütés és tengerparti szél. Ráadásul a Szaúd-Arábia által biztosított állami és magánfinanszírozás (például a PIF befektetési alapon keresztül) segíti leküzdeni a kezdeti infrastrukturális beruházások gigantikus tőkeigényét.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyakorlati kihívásokat. Egyrészt a helyi bürokrácia és a közigazgatás átláthatatlansága késleltethet sok projektet. Azokhoz ugyanis rengeteg külföldi szaktudásra és munkaerőre van szükség, ami drágítja és lassítja a megvalósítást. A PwC egy tanulmánya például arra mutat rá, hogy ha az ország a jelenlegi tempót fenn tudja tartani a tenderek és az építkezések lebonyolításában, akkor ha 2030-ra nem is, de azt követően pár éven belül valóban reális lehet a 130 gigawattos kapacitás.
A partneri hálózat bővülése: Németország szerepe a következő években
A mostani, 10 milliárd dolláros olasz–szaúdi csomagban komoly szerep jut a már említett ACWA Powernek is: a cég öt újabb szándéknyilatkozatot írt alá olasz vállalatokkal, pontosan azt szemléltetve, hogy Európa – Németországgal az élen – milyen gyorsan mozdul rá a közel-keleti zöldtechnológiákra. Német oldalról pedig több olyan megállapodást is említ a Handelsblatt, amelyek kifejezetten a zöldhidrogén felhasználásának logisztikai és kereskedelmi lehetőségeit tárják fel.
Ha minden a tervek szerint halad, 2027 környékén már megnyílhat a lehetőség a nagy tételben érkező szaúdi „zöldmolekulák” felvásárlására: az erre irányuló szerződéseket a német vállalatok akár már most is megköthetik – írja a portál. Ez az időzítés nem is lehetne szerencsésebb, hiszen az EU is ekkorra tervezi – több lépcsőben – a zöldhidrogén-infrastruktúra kiépítésének kezdeti szakaszát.
Merre tovább?
A most formálódó együttműködések könnyen felülírhatják azt a vélekedést, hogy a Közel-Kelet csak és kizárólag az olajon keresztül köthető össze a világgazdasággal. Szaúd-Arábia óriási ambíciókkal és láthatóan bőkezű forrásokkal indítja el a saját energiareformját, és ebben egyre több európai partner (Olaszország, Németország és más uniós tagállamok) is megtalálja a számítását.
Az aláírt 10 milliárd dolláros csomag mellé könnyen érkezhetnek újabb többmilliárdos megállapodások. A gazdaságilag és infrastrukturálisan is rendkívüli mértékben növekvő Szaúd-Arábia egyre több területen vonzza a külföldi tőkét: legyen szó zöldhidrogénről, védelmi iparról, digitalizációról vagy turizmusról. A befektetések mögött pedig a döntő faktor az a jövőkép, amely szerint az ország – bár ma még a fosszilis energia egyik legnagyobb exportőre – egy évtizeden belül a világ egyik megújuló energiás központjává válik.
Németország számára mindez megnyithatja a lehetőséget a stabil és fenntartható, hosszú távú energiapartnerségre. A Berlin és Rijád közötti zöldhidrogén-együttműködések, illetve az európai ipar igényei a dekarbonizáció idején ugyanis szinte tálcán kínálják az üzletet mindkét oldalnak.
Ahogy egy PwC-tanulmány is rámutatott, ha a szaúdiak néhány év csúszással is, de valóban elérik a 130 gigawattos megújuló kapacitást, akkor az egész világ energiatérképére új súlypont kerülhet fel.
A sivatagból jövő áram – és a belőle gyártott „zöldmolekulák” – komoly versenyt támaszthatnak a fennálló fosszilis piacoknak, és fontos pillérei lehetnek Európa karbonsemleges gazdaságára való átállásának.
A történet végkicsengése talán sosem volt ennyire egyértelmű: a Közel-Kelet fekete aranya mellett egy új „zöld kincs” is megszületőben van, amely láthatóan vonzó célponttá válik az uniós országok számára. Olaszország és Szaúd-Arábia már most lerakta az alapokat, és nagy a valószínűsége, hogy Németország sem fog kimaradni a térségi energiareform legizgalmasabb fejezetéből.
(Források: Reuters; Handelsblatt)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime