Az Európai Bizottság rövidesen bemutatja a Versenyképességi Iránytű nevű gazdaságélénkítő programját, amely meghatározza az EU gazdaságpolitikai irányvonalát. A főbb intézkedések közé tartoznak a vállalati zöld (ESG)-szabályozások egyszerűsítése és egyes tőkepiaci reformok.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke második ciklusának elején – nem függetlenül a hasonló észak-amerikai kezdeményezésektől, tovább Trump klíma-, energia- és vámpolitikájától – ambiciózus reformokba kezd. Főképp az uniós környezetvédelmi szabályozások (azon belül is a vállalati ESG-megfelelőség) egyszerűsítése érdekében.
A Politico január 29-én, szerdán megjelent írásában is hangsúlyozza: az ipari szereplők és egyes politikai csoportok szerint az EU túlburjánzó bürokráciája hátráltatja a versenyképességet. A magyar kormány álláspontja is egybecseng ezzel, amely szerint egyre nyilvánvalóbb, hogy az európai vállalatok mind nehezebben tudják tartani a lépést amerikai és kínai riválisaikkal.
A Bizottság mostani programja az újabb kompromisszum felé mutat, amikor azt ígéri, hogy az egyszerűsítés nem fogja csorbítani az unió környezetvédelmi céljait, csupán hatékonyabbá és kezelhetőbbé teszi a szabályokat.
A kérdés azonban az, hogy ez valóban így lesz-e, vagy inkább egy szélesebb deregulációs hullám kezdetét látjuk, amely az EU egyetlen igazi sikersztoriját, az unió zöldátállását lassíthatja érdemben.
Versenyképességi Iránytű (Competitiveness Compass) nevű gazdaságélénkítő program egy stratégiai csomag, amelynek a részleteit a következő hetekben jelentik be. Ezt a minap Von der Leyen úgy mutatta be, mint az európai gazdaság fellendítésének egyik legfontosabb eszközét. A hírek szerint az első konkrét intézkedéseket február végén ismertetik, és ezek egyik legfontosabb eleme a vállalati környezetvédelmi jelentéstételi kötelezettségek (ESG-szabályozás) csökkentése lesz.
A Bizottság szerint az új jogszabályok fő célja, hogy megszabadítsák a vállalatokat az „indokolatlan” adminisztratív terhektől, és lehetővé tegyék számukra, hogy inkább a növekedésre, az innovációra és a versenyképességre koncentráljanak.
A X-en (korábban Twitter) az Európai Bizottság január 29-én posztolta is röviden a hírt, amelyre a neves Politico szakportál úgy reagált, hogy Ursula von der Leyen EB-elnök lényegében
a saját zöldmegállapodását kezdi lebontani, miközben az EU igyekszik válaszolni Washington új, szigorúbb zöld- és bürokráciacsökkentő politikájára, továbbá versenyt futni Pekinggel.
Mi következik?
Mit jelent ez a gyakorlatban? – teszi fel a kérdést a Politico. Az iránytű középpontjában olyan jogszabályok állnak, amelyek drasztikusan leegyszerűsítik a vállalatok zöldszabályozásoknak való megfelelésről szóló jelentéstételi kötelezettségeit – számol be részletes elemzésében Marianne Gros, a portál szakírója. Majd kiemeli:
Von der Leyen most olyan törvényeket dob a kukába, amelyeket maga vezetett be – némelyik alig egy éve született meg.
Ebből is látszik, hogy a régi, de az új realitásoknak megfelelően „leporolt” terv számos kérdést vet fel. Ha valóban ilyen sürgető probléma volt a jelentéstételi kötelezettségek túlburjánzása, miért most kezd el foglalkozni vele a Bizottság, amikor ezeknek a szabályoknak egy jelentős részét – ahogy utaltunk rá – épp maga Von der Leyen vezette be az előző ciklusban? Ha az új reformok nem érintik az uniós környezetvédelmi célkitűzéseket, akkor vajon miért váltottak ki olyan széles körű aggodalmat a környezetvédelmi szervezetek és a zöldpolitikai csoportok körében?
Az sem világos, hogy az EU-s zöldbürokrácia leépítése ténylegesen milyen hatással lehet majd a vállalatokra. A Bizottság azzal érvel, hogy az egyszerűsítés nem jelent deregulációt, de a kritikusok szerint az adminisztrációs könnyítések végső soron gyengíteni fogják a környezetvédelmi normák betartását.
Az új, most tervezett zöld-, ESG-jogszabályokat ráadásul úgy vezetnék be, hogy még az előző, szigorúbb szabályok hatásait sem volt lehetőség teljes mértékben felmérni.
A CSRD-nek például csak most, az idén januárban volt az első jelentési határideje, a kisebb vállalatoknak 2026-ig, a nem uniós cégeknek pedig 2028-ig van idejük alkalmazkodni.
A politikai kontextus
A politikai kontextus sem elhanyagolható, hiszen a Von der Leyen mögött álló Európai Néppárt egyértelműen egy átfogóbb deregulációs hullámot indítana, különösen, miután az új amerikai elnök is hasonló programot hirdetett az USA-ban – ennek a része lenne az EU-ban is a környezetvédelmi előírások jelentős lazítása.
Az ipari lobbi sem elégedett meg a most „belengetett” egyszerűsítési csomaggal: az EU legnagyobb vállalati érdekképviseleti szervezete, a BusinessEurope például egy 68 pontos javaslatcsomagot tett le az asztalra, amelyben további túlbürokratizált szabályozások leépítését követeli.
Nem minden tagállam egységes!
Mindeközben az egyes uniós tagországok sem feltétlenül támogatják a reformokat – legalábbis nem egyöntetűen.
Franciaország például azt szeretné, ha az EU teljesen elhalasztaná a vállalati fenntarthatósági átvilágítási szabályokat, míg Olaf Scholz azt javasolja, hogy a fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségeket legalább két évvel tolják ki.
Ezek a nyomásgyakorlási kísérletek a Politico szerint arra utalnak, hogy az egyes országok gazdasági érdekei eltérnek; továbbá a Bizottság valószínűleg komoly politikai alkudozásra kényszerül majd, hogy a reformcsomagot sikeresen végigvigye.
Hol van itt a jogbiztonság?
Az üzleti szektor és a politika közötti feszültségek mellett egy másik komoly kihívás a jogbiztonság kérdése.
Az olyan multinacionális vállalatok, mint az Unilever, a Nestlé és a Primark, már most attól tartanak, hogy az állandó szabályváltozások miatt kiszámíthatatlanná válik az EU-s üzleti környezet.
A befektetések és a hosszú távú versenyképesség záloga a stabil és kiszámítható szabályozás, nem pedig az, hogy néhány évente új irányokat vesz a politika. Mindezek fényében a Bizottság reformterve sokkal inkább tűnik politikai kompromisszumnak, mint egy jól átgondolt gazdasági stratégiának – von konklúziót a Politico szerzője. Miközben tehát Von der Leyen azt ígéri, hogy az egyszerűsítés nem veszélyezteti az uniós klímacélokat, az ipari lobbi és a tagállamok jelentős része ennél sokkal radikálisabb változásokat követel.
Nem kizárt, hogy a mostani reformok csak az első lépést jelentik egy szélesebb deregulációs folyamatban, amely végső soron az EU zöldátállásának meggyengüléséhez vezethet.
A következő hónapokban eldől, hogy Von der Leyen képes lesz-e valóban egyensúlyt találni a versenyképesség és a környezetvédelem között, vagy pedig enged a politikai nyomásnak, és egy lazább, kevésbé ambiciózus fenntarthatósági szabályrendszer felé mozdul el. Az biztos, hogy a mostani reformterv nem csupán technikai változtatások sorozata, hanem egy sokkal mélyebb gazdasági és politikai vita kiindulópontja lesz.
Konkrétan miről is szólna az EU-s ESG-reform?
A friss javaslatcsomag kiemelten érinti a Vállalati Fenntarthatósági Jelentéstételi Irányelvet (CSRD) és a Vállalati Fenntarthatósági Átvilágítási Irányelvet (CSDDD), amelyek arra kötelezik a cégeket, hogy részletes adatokat szolgáltassanak a kibocsátásukról, a vízhasználatukról, a klímaváltozásra adott válaszaikról, valamint arról, hogy a beszállítói láncuk betartja-e az emberi jogi és munkajogi előírásokat.
A vállalatok részéről az egyik leggyakoribb panasz az, hogy a megfelelés óriási erőforrásokat igényel. Egy francia üzleti lobbicsoport, a METI becslése szerint egy közepes méretű nyugat-európai cégnek akár 800 ezer eurónyi (több mint 320 millió forint!) kiadást is jelenthet a CSRD előírásainak teljesítése az első két évben. Ezt az összeget sok vállalat irreálisan magasnak tartja, különösen akkor, amikor globális versenytársaik – például az Egyesült Államokban és Kínában – sokkal kevésbé szigorú szabályozási környezetben működhetnek.
Tsvetelina Kuzmanova, a Cambridge Institute for Sustainability Leadership fenntarthatósági szakértője szerint ez az egyszerűsítési hullám egy „veszélyes precedenst” teremthet, amely az EU szabályozási rendszerének szélesebb deregulációját indíthatja el.
Közben az Európai Néppárt azt szeretné, ha a legszigorúbb fenntarthatósági szabályok csak az 1000 főnél nagyobb vállalatokra vonatkoznának, miközben azt is javasolják, hogy az EU karbonvámjának (CBAM) a bevezetését két évvel halasszák el.
Ezzel szemben a zöldpolitikai csoportok szerint az új szabályok még be sem bizonyították a hatékonyságukat, hiszen – ahogy korábban említettük – a CSRD első jelentési határideje csak most, januárban volt, és a kisebb vállalatok számára a megfelelési határidőket 2026-ig, a nem uniós cégek számára pedig 2028-ig meghosszabbították.

Az EU versenyképességi tervének főbb pénzügyi irányai
Kiszivárgott dokumentumok szerint az Európai Unió versenyképességi terve jelentős átalakítást irányoz elő az EU kutatási költségvetésében is, amely stratégiaibb megközelítést fordítana az alkalmazott kutatás és az ipari méretű felhasználás közötti átmenet támogatására. Az Európai Bizottság 2028-tól kezdődően átgondolná az uniós költségvetés szerkezetét és elosztását annak érdekében, hogy a versenyképességi prioritásokat kevesebb, de jobban összehangolt programmal támogassa.
A terv részeként létrehoznák az Európai Versenyképességi Alapot, amely stratégiai technológiákba történő befektetéseket és kutatás-fejlesztési projekteket finanszírozna. Az Európai Beruházási Bank (EIB) egy TechEU befektetési programot indítana, amely alapvetően fontos ágazatok, például a mesterséges intelligencia, a robotika, a tiszta energia, az űripar és a kvantumtechnológia innovatív projektjeit támogatná. A Bizottság emellett új jogszabályokat vezetne be a fejlett anyagok, az űripar, a biotechnológia és a kvantumtechnológia szabályozására.
Az EU előrehalad a tőkepiaci integráció megteremtésében is, amelynek az egyik fő célja az úgynevezett Takarékossági és Befektetési Unió (SIU) létrehozása. Ez az elképzelés Ursula von der Leyen politikai irányelvei között is kiemelt helyet foglal el az új intézményi ciklusban.
A terv egyik központi eleme a megfizethető, hosszú távú megtakarítási és befektetési termékek létrehozása, amelyet a tavalyi Letta- és Noyer-jelentés is ajánlott. Bár korábban több uniós szintű kezdeményezés is indult ezen a területen, az eredmények vegyesek voltak. Ugyanakkor az olyan sikertörténetek, mint az UCITS-alapok, megmutatták a páneurópai befektetési termékekben rejlő lehetőségeket.
Forrás:
Fotó: Pexels.com
KAPCSOLÓDÓ: