Az olajkartell teljesítheti az amerikai elnök kívánságát úgy is, hogy közben megőrzi saját tekintélyét.
Donald Trump amerikai elnök évtizedek óta kritikus hangvételben nyilatkozik az OPEC-ről. Már 1987-ben megjelent, Trump: The Art of the Deal című könyvében is az olajexportáló országok szervezetének nyakába varrta a drága energiaárakat.
Nem meglepő tehát, hogy beiktatása után mindössze 72 órával – január 23-án a Világgazdasági Fórumon – máris arról beszélt, hogy Szaúd-Arábiát és a szövetségeseit is meg fogja kérni: „csökkentsék az olaj árát”.
– hívja fel a figyelmet Javier Blas, a Bloomberg Opinion publicistája.
A kartell félig nyilvános első reakciója inkább komikus volt, mint hatásos: kiszivárogtattak egy fotót a rijádi találkozóról, ahol több OPEC+-miniszter – köztük az Egyesült Arab Emírségek és Irak illetékesei, akik rendre átlépik a megállapított kitermelési kvótákat – mintha egységes álláspontot képviselt volna. A háttérben azonban a szervezet tagjai egyelőre elutasítók, de óvatosak is; senki sem akar nyíltan szembeszállni az amerikai elnökkel. A zárt ajtók mögött folyamatos megbeszélések, egyeztetések zajlanak, és sokan úgy vélik, hogy előbb-utóbb az OPEC+ kénytelen lesz engedni a nyomásnak.
Donald Trump alacsonyabb olajárakat követelő felhívását követően Szaúd-Arábia energiaügyi minisztere és több OPEC+-kollégája rögtön megbeszélést folytatott az olajtermelő országok jövő heti találkozója előtt – számol be róla a Reuters.
A tervek szerint február 3-án ülésezik a miniszteri szintű közös megfigyelőbizottság (JMMC), a csúcsminiszterek csoportja, amely politikai változtatásokat javasolhat.
Ezen az ülésen valószínűleg nem fognak változtatni a termelés növelésének áprilisi megkezdésére vonatkozó tervükön – mondta a Reutersnek öt, magát megnevezni nem kívánó OPEC+-küldött. Mások azt mondták, hogy korai lenne még nyilatkozni.
Az OPEC+ tagjai jelenleg napi 5,86 millió hordónyi kitermelést tartanak vissza, ami a globális kereslet mintegy 5,7 százaléka, és 2022 óta számos csökkentést hajtottak végre a piac támogatása érdekében.
A kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad
A „szerencse” az OPEC+-nak kedvez abban a tekintetben, hogy könnyen megőrizheti a tekintélyét, miközben mégis enged Trumpnak. A kartell ugyanis a jelenlegi tervek szerint már áprilistól fokozatosan megemeli az olajkitermelést – méghozzá havonta, egészen 2026 végéig. Igaz, a piaci elemzők közül kevesen hitték, hogy mindezt valóban végrehajtják, hiszen eddig már három alkalommal késleltették a bővítést az árak magas szinten tartása érdekében, és egy negyedik halasztás is szóba került. Ha ugyanis több olaj kerül a piacra, az várhatóan túlkínálathoz vezet, ami lenyomja az árakat. Technikailag azonban, ha a mostani elképzelés alapján fokozatosan növelik a kitermelést, az hivatalosan nem számít meghátrálásnak.
Trumpnak sem célja mindenáron letörni az árat: az ő taktikája inkább arról szól, hogy magas követeléseket támaszt, és ki is tart mellettük. Nem véletlen, hogy a kormányában több tapasztalt olajipari szakember is helyet kapott, akik pontosan tudják, hogy az 50 dollár alatti olajár éppolyan káros lehet az amerikai palaolajszektorra nézve, mint amennyire a 100 dollár feletti ár lassítja a gazdaságot.
Éppen ezért Trump valószínűleg megelégszik egy 60-70 dollár körüli olajárral.
Ezt bizonyítja az is, hogy az első ciklusában, 2018 áprilisában akkor tett először bejegyzést a közösségi médiában az OPEC-kel kapcsolatban, amikor a brent olaj ára 75 dollár körül járt.
Ami világosan látszik: Trump szerint a 80 dollár körüli olajár – mint amennyi a brent volt beiktatásának idején – már túl magas. Meggyőződése, hogy az olaj ára az egyik legfontosabb gazdasági mutató, és nála az „emelkedés rossz, a csökkenés jó” alapelv érvényesül. Második elnöki ciklusában pedig különösen fontos lehet számára, hogy az esetleges magasabb vámok inflációs hatását valamilyen formában ellensúlyozza, például az olajár csökkentésével. Ráadásul ezt kulcsfontosságúnak tartja néhány külpolitikai cél – például az ukrajnai háború lezárására irányuló egyezség – eléréséhez is.
Ha Trump megszólal, az olajár megmozdul
Még ha Trumpnak nem is célja összeomlasztani az olajárat, az OPEC+ így is nehéz helyzetbe kerül. Jelenleg úgy tűnik, az amerikai elnök kijelentéseinek nagyobb a hatása, mint magának a kartellnek; az árak ugyanis már attól csökkentek, hogy Trump magasnak bélyegezte azokat. Talán rövid távú befektetői gondolkodásról van szó, de a piac nagy része ma inkább a „legfőbb amerikai fúrómester” szavára figyel.
Az OPEC+ ráadásul a tekintetben is kiszolgáltatott, hogy Trump kezében vannak azok a „bullish eszközök”, amelyek az olajárat feljebb tudják tolni. Ha az Egyesült Államok ismét szigorúbban lépne fel Oroszországgal, Iránnal vagy Venezuelával szemben, az rövid úton csökkentené a világpiacra kerülő olaj mennyiségét, ezáltal árfelhajtó hatással járna. Ám egyelőre Trump a kedvezőbb olajárat részesíti előnyben a külpolitikai büntetőintézkedésekkel szemben.
A kartellnek ugyanakkor nem kell teljesen sarokba szorítottnak éreznie magát: ha az olajár 70 dollár környékére vagy az alá esik, akkor az amerikai palaolaj-kitermelés növekedése jó eséllyel lelassul. Mivel a globális kereslet még mindig évente átlagosan egymillió hordóval nő (ami nagyjából a 20 éves átlag), a visszafogottabb amerikai kínálat teret engedne az OPEC+ tagállamainak.
Trump pontosan tudja, hogy az OPEC+ egyszerre lehet ellenség és akár szövetséges is. Végül is 2020-ban éppen az ő közvetítésével született meg a megállapodás Szaúd-Arábia és Oroszország között a kitermelés csökkentéséről, ami akkor megmentette az amerikai olajipart, és magasabb árakat hozott.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az OPEC+ kénytelen megelégedni egy alacsonyabb árszinttel. Azok a hangok is, amelyek korábban a három számjegyű olajárat emlegették 2025-re, ma már elfogadhatónak tartják a 70 dolláros hordónkénti szintet. Ez viszont csak a kezdet – a jelek szerint még nem láttuk a legalját az olajpiacon.
A fenti cikk nem minősül befektetési tanácsnak.
(Források: Bloomberg; Reuters)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime