Az ukrán katonák berobbantották a pokrovszki bányájukat

Pokrovszk mellett törnek előre az oroszok, miközben az ukrán csapatok felrobbantották az ellenőrzésük alatt lévő legnagyobb szénbányát. Úgy tűnik, Oroszország a tűzszünet előtt igyekszik minél több nyersanyaglelőhelyet elfoglalni, amivel az ukránoknak nyújtott nyugat hitelek visszafizetését is veszélyezteti.

A Pokrovszk (orosz nevén Krasznoarmejszk) melletti bánya a Metinvest vállalathoz tartozik, amely Rinat Ahmetov ukrán oligarcha ellenőrzése alatt áll. Ő szerepel Oroszország terroristáinak és szélsőségeseinek listáján, ugyanis nem bocsátották meg neki az Ukrajnához való hűséget. Ukrajnában a pokrovszki volt az egyetlen működő koksz-szénlelőhely, ennek a megszűnése pedig veszélyezteti az ukrán kohászat létét, akár a felére csökkenhet a jelenleg is alacsony termelési szint. Pedig ebből a bányából annak idején más országokba is exportáltak nyersanyagot.

Pokrovszk egy regionális központ a doni kerület északnyugati részén. 2022-ben a város lakossága meghaladta a 60 ezret, van egy nagy vasúti csomópontja, és fontos közutak haladnak át rajta, amelyek Donyecket kötik össze Ukrajna Dnyipropetrovszk régiójával.

Az egyik verzió szerint a tulajdonos utasítására robbantották fel a bányát, hogy az ne kerüljön az oroszok kezére. Az ukrán hadsereg viszont azzal indokolta a szabotázst, hogy az orosz csapatok ne használhassák az aknákat vagy a föld alatti járatokat a további offenzívákra.

Hogy az oroszoknak tervei voltak a bányával, azt jól mutatja a Ria Novosztyi cikke, ahol a megszólaltatott szakértőjük a „Krasznoarmejszk felszabadítása” utáni első teendőként egy átfogó felmérés elkészítését javasolta, hogy meghatározhassák a helyreállítás lehetőségét.

„Fel kell tárnunk a bányában keletkezett károkat, miután a területet teljesen felszabadítjuk. Mit lehet helyreállítani, használható-e, milyen gazdag a megmaradt szénlelőhely” – mondta.

Oroszország az esetleges tűzszünet előtt versenyt fut az ukrán ásványkincsekért

Egyre nyilvánvalóbb, hogy Moszkva Ukrajna gazdag ásványkészleteit veszi célba, amivel megbéníthatja az ország acéltermelését és veszélyeztetheti a háborús adósságai visszafizetését. Az elmúlt öt hónapban Oroszország egyre több szén-, lítium- és uránlelőhelyet foglalt el a Donbászban, a nyugati politikusok azonban még mindig ragaszkodnak ahhoz a rögeszméjükhöz, hogy az ukránok képesek lesznek felhasználni az ott található ásványkincseket az ország egyre növekvő adósságának visszafizetésére.

Az orosz csapatok tavaly februárban, miután elfoglalták Avdiivkát, megállíthatatlanul haladtak nyugat felé. Már akkor a legtöbb nyugati politikai-katonai kommentátor azt jósolta, hogy Moszkva a stratégiailag fontos donyecki Pokrovszk katonai csomópont megtámadására összpontosít.

Augusztustól azonban megváltozott a taktikájuk. Először Donyeck déli részéről rohamozták meg Vuhledart – a nevének jelentése a „szén ajándéka” –, és október 1-jén el is foglalták. Ez megnyitotta az utat a déli területek nagy részének az annektálására. Velika Novoszilka látszólagos bekerítését követően elfoglalták többek közt Sevcsenkót, ahol Ukrajna három engedélyezett lítiumblokkjának egyike található.

Az orosz fegyveres erők azonban nem ragadtak le Pokrovszknál, hanem megkerülték a várost, és nem messze tőle elfoglaltak egy uránbányát, majd az elmúlt hetekben néhány szénbányát, ami azért fontos, mert ezek adták az ukrán acéltermelés legalább kétharmadához szükséges kokszot. Az ukránok jelenleg attól tartanak, hogy az acéltermelésük a háború előtti szint 10 százalékára zuhanhat, már csak azért is, mert több ehhez hasonló orosz hadműveletre is sor került.

Az oroszok felgyorsult aktivitása érthető, ugyanis számítanak arra, hogy Donald Trump kikényszerítheti a tűzszünetet, ami a konfliktus adott pillanatában fagyasztaná be a frontokat. Ez rossz hír lenne Ukrajna számára, és nem csak a további területei esetleges elvesztése miatt.

A tíz éve kezdődő ukrajnai válság előtt, 2013-ban a nyersanyagok adták a teljes ukrán export több mint egyharmadát, a mezőgazdasági termékek pedig csak a kivitel alig több mint 10 százalékához járultak hozzá. Mára a helyzet megfordult, az agrárium messze a legnagyobb exportágazat.

Azzal, hogy Oroszország minden lehetséges nyersanyaglelőhelyet elfoglal, elvágja Ukrajna gazdagságának egyik fontos forrását. Kijevnek negatív a folyó fizetési mérlege, mivel a mezőgazdasági szektor nem tudja pótolni a kieső ásványianyag-exportot.

A nemzetközi hitelminősítő intézetek által leminősített Ukrajna jelenleg el van zárva a nemzetközi hitelpiacoktól, ami azt jelenti, hogy a fizetési mérleg hiányát csak a külföldi segélyek vagy a külföldi kormányok kölcsönei tudják pótolni. Az adósság jelenleg a GDP száz százalékát teszi ki, így Ukrajnának a hazai kötvénypiacba kellett menekülnie. Csakhogy mivel a bankok nagyrészt állami tulajdonban vannak, ez önmagától való hitelfelvétel lenne. Az ukrán jegybankelnök cáfolta, hogy az országnak az idén pénzt kell nyomtatnia ahhoz, hogy elkerüljék az államcsődöt. Ha ez mégis megtörténik, a hiperinfláció, illetve a hrivnya összeomlása lehetetlenné teszi Ukrajna adósságának kifizetését, és ekkor a nyugati kormányoknak kell megmenteniük az országot.

Persze a nyugati politikusok találtak megoldást az ukrán adósság visszafizetésére. Például Biden volt amerikai elnök 61 milliárd dolláros segélycsomagjának a vitájában azzal érveltek, hogy Ukrajna az ásványkincseivel vissza tudná fizetni az amerikai hiteleket. Lindsey Graham szenátor ezt a lehetőséget Kijevben Zelenszkij elnöknek is elismételte: „Ezermilliárd dollárnyi ásványon ülnek, ami jót tehet a gazdaságunknak”.

A nyersanyagokkal való visszafizetésbe vetett hit segítette a G7-ek 50 milliárd dolláros rendkívüli bevételgyorsító kölcsönének elfogadását tavaly júniusban. Hogy ezt a modellt a kényszerhelyzetben lévő ukránok is elfogadták, azt Zelenszkij októberben nyilvánosságra hozott úgynevezett győzelmi terve bizonyítja. Ebben azt állította, hogy Ukrajna olyan megállapodást ír alá az Egyesült Államokkal, az EU-val és más országokkal, amely lehetővé teszi az ország természeti nyersanyagainak felhasználását, amelyeknek az értéke „dollármilliárdokban” mérhető. Ezzel mintegy kodifikálta az ország erőforrásainak feladását.

Röviddel Trump elnök beiktatása előtt Keir Starmer brit miniszterelnök „100 évre szóló partnerségi megállapodást” írt alá az Egyesült Királyság és Ukrajna között. Bár a dokumentumot még nem hozták nyilvánosságra, a Downing Street 10. kijelentette, hogy megerősíti az Egyesült Királyság előnyben részesített partneri pozícióját „Ukrajna energiaszektorában, a kritikus ásványianyag-stratégiában és a zöldacél-termelésben”.

A Forbes Ukraine 14,8 ezermilliárd dollárra értékeli az ország ásványi kincsét.

Ennek azonban valamivel több mint a fele a négy kelet-ukrajnai régióban található, amelyet Oroszország vagy már megszállt, vagy igényt tart rá.

A vezető európai politikusok továbbra is arra buzdítják Ukrajnát, hogy hitelből folytassa a háborút, remélve, hogy a konfliktus befejeztével a természeti erőforrásaival vissza tudja majd fizetni a kölcsönt. Oroszország viszont egyre gyorsabb és mohóbb.