Az eurózóna gazdasága a tavalyi év végén váratlanul stagnált, miközben Németország és Franciaország recesszióba csúszott, a munkanélküliség pedig emelkedni kezdett. Az Európai Központi Bankra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy agresszívebb kamatcsökkentésekkel próbálja élénkíteni a lassuló gazdaságot – de vajon ez elég lesz?
Az eurózóna gazdasága meglepő stagnálást mutatott a tavaly utolsó negyedévben, amely nemcsak a piaci várakozásokat múlta alul, hanem tovább növelte az Európai Központi Bankra (EKB) nehezedő nyomást, hogy agresszívebb kamatcsökkentési politikát folytasson. Az első lépés már meg is született: az EKB január 30-án, csütörtökön 25 bázisponttal, 2,75 százalékra csökkentette irányadó kamatlábát (lásd bővebben a cikk végén).
A gazdasági teljesítmény visszaesése különösen Németországban és Franciaországban volt érezhető, míg néhány ország, például Spanyolország és Portugália növekedést mutatott fel.
A stagnálás azonban nem pusztán a rövid távú gazdasági ciklusok természetes ingadozásának eredménye. A mögöttes strukturális problémák, mint az alacsony beruházási kedv, a globális versenyképesség csökkenése és az inflációs sokkok utóhatásai, egy mélyebb gazdasági válság rémképét vetítik előre. Kérdés, hogy az EKB lépései elegendők lesznek-e ahhoz, hogy kimozdítsák az eurózónát ebből a gazdasági hullámvölgyből.
Német és francia recesszió árnyékolja be az eurózónát
Az Eurostat friss adatai szerint az eurózóna GDP-je 2024 negyedik negyedévében stagnált, vagyis 0 százalékos növekedést mutatott az előző negyedévhez képest. Ez meglepő lehet annak fényében, hogy az elemzők 0,1 százalékos bővülésre számítottak, bár ez is rendkívül szerény lett volna. A harmadik negyedévben a GDP még 0,4 százalékkal nőtt, így a visszaesés egyértelműen mutatja a gazdaság lassulását.
Az eurózóna legnagyobb gazdaságai közül Németország és Franciaország egyaránt recesszióba került.
A német GDP 0,2, a francia pedig 0,1százalékkal csökkent a negyedév során.
A német gazdaság hanyatlása különösen aggasztó, mivel az ország hagyományosan az eurózóna „motorjának” számít. A német ipar, amely a gazdaság gerincét alkotja, hosszú ideje szenved az energiaárak volatilitásától, a gyenge exportkereslettől és a globális gazdasági bizonytalanságoktól.
Olaszország, amely az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, stagnálást mutatott, vagyis a GDP-je nem változott az előző negyedévhez képest. Ez már a második egymást követő negyedév növekedés nélkül, ami arra utal, hogy az ország egyre nehezebben birkózik meg a strukturális problémáival.
Spanyolország és Portugália kilóg a sorból
A stagnáló és recesszióba süllyedő gazdaságok mellett Spanyolország és Portugália jelentős növekedést produkált.
A spanyol gazdaság 0,8, míg a portugál 1,5 százalékkal nőtt a negyedév során.
Portugália esetében a növekedés motorját az élénkülő lakossági fogyasztás adta, ami az infláció enyhülésével és a bérek emelkedésével párosult.
Spanyolország immár három egymást követő negyedévben mutatott erőteljes növekedést, ami azt jelzi, hogy a déli országok egy része sikeresen alkalmazkodott az elmúlt évek gazdasági kihívásaihoz. Az erős turisztikai szektor, az exportorientált iparágak és a kormányzati ösztönzők mind hozzájárultak ehhez a kedvező teljesítményhez.
Az EU összességében jobban teljesített, de vannak baljós jelek
Bár az eurózóna stagnált, az Európai Unió egésze minimális, 0,1 százalékos GDP-emelkedést ért el a negyedik negyedévben. Az EU teljes éves GDP-növekedése 2024-ben 0,8 százalék volt, míg az eurózóna gazdasága 0,7 százalékkal bővült – nem végleges számítások szerint.
Az előzetes várakozások szerint az idén az eurózóna növekedése 1,1 százalékos lehet, ami továbbra is rendkívül alacsony, különösen az Egyesült Államokhoz képest, ahol az IMF előrejelzései szerint 2,4 százalékos bővülés várható.
A legnagyobb éves növekedést Litvániában regisztrálták, ahol a GDP 3,6 százalékkal emelkedett. Ezzel szemben Németország és Ausztria 0,2 százalékos gazdasági visszaesést szenvedett el tavaly, ami azt jelzi, hogy a közép-európai országok is kihívásokkal néznek szembe.
A gazdasági stagnálás hatásai a munkaerőpiacon is megmutatkoztak. Az euróövezeti munkanélküliség 6,2-ről 6,3 százalékra emelkedett decemberben, ami bár továbbra is viszonylag alacsonynak számít, egyértelműen a gazdasági problémák mélyülését jelzi. Az EU egészében a munkanélküliségi ráta 5,9 százalékra nőtt.
A legrosszabb helyzetben e téren továbbra is Spanyolország van, ahol a munkanélküliségi ráta 10,6 százalékos. Franciaországban ez az arány 7,8, Olaszországban pedig 6,2 százalék. A legalacsonyabb munkanélküliséget Németországban mérték (3,4 százalék), bár a német gazdaság lassulása miatt ez az arány is növekedhet a következő hónapokban.
A fiatalok körében a helyzet még aggasztóbb:
az eurózónában a 25 év alattiak munkanélküliségi rátája 14,8 százalékra csökkent ugyan, de továbbra is riasztóan magas szinten van.
A kamatvágások felgyorsulhatnak
A gazdasági stagnálás és a növekvő munkanélküliség miatt az Európai Központi Bank 25 bázisponttal, 2,75 százalékra csökkentette az irányadó kamatlábat január 30-án, csütörtökön. Az Eurostat által közzétett adatok láttán a döntés egyhangú volt, és így 2023 eleje óta a legalacsonyabb szintre csökkent az EKB betéti kamatlába.
Tavaly nyár óta ez már az ötödik vágás volt. Sok közgazdász fél százalékpontos csökkentést várt, ám Christine Lagarde, az EKB elnöke jelezte, hogy ilyen mértékű vágás nem került szóba. Hozzátette ugyanakkor, hogy a bank monetáris politikája továbbra is restriktív marad. „Jelenleg nem az a kérdés, hogy az EKB folytatja-e a kamatcsökkentést idén, hanem az, hogy mennyivel” – jegyezte meg Ulrich Kater, a DekaBank vezető közgazdásza.
„Véleményünk szerint a gazdasági adatok továbbra is arra szorítják az EKB-t, hogy minden ülésen csökkentést hajtson végre, amíg a betéti kamatláb el nem éri az 1,5 százalékot” – vélekedik Tomasz Wieladek, a T Rowe Price vagyonkezelő vezető európai közgazdásza, a 2 százalékos piaci konszenzusnál alacsonyabb célszintet jósolva. Lagarde azonban óva intett a határozott előrejelzésektől, hangsúlyozva, hogy a politikai döntéshozóknak „jelentős és feltehetően egyre növekvő bizonytalansággal” kell szembenézniük.
Csütörtökön az EKB megismételte, hogy „a korlátozó monetáris politika fokozatosan elhalványuló hatásainak idővel támogatniuk kell a kereslet élénkülését”, rámutatva a reáljövedelmek növekedésére és az alacsonyabb hitelfelvételi költségekre.
Az EKB lépése egy nappal követte az amerikai jegybank, a Fed azon döntését, hogy a kamatlábakat nem változtatta meg. A befektetői várakozások, miszerint az európai jegybank a Fednél nagyobb mértékű kamatcsökkentést hajt végre az idén, gyengítették az eurót, amely közel került a dollárral való paritáshoz.
A jegybanknak ugyanakkor egyensúlyt kell találnia az inflációs kockázatok és a gazdasági élénkítés között. Az infláció 2,4, a maginfláció pedig 2,7 százalékon állt decemberben, ami továbbra is az EKB 2 százalékos célértéke felett van.
Messzemenő következtetések: az eurózóna a recesszió küszöbén?
Az eurózóna gazdasága a tavalyi év végére egyértelműen megtorpant, és a kilátások sem túl fényesek. Ha a nagy gazdaságok – különösen Németország és Franciaország – nem tudnak hamar kilábalni a stagnálásból, az egész régió recesszióba süllyedhet. A következő hónapok kritikusak lesznek az EKB politikája, a beruházási kedv és a globális gazdasági fejlemények szempontjából.
(Források: CNBC; Eurostat; Euronews; Financial Times)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime