Már az ajtón kopogtat a nukleáris energia reneszánsza
2025. február 9., vasárnap

Már az ajtón kopogtat a nukleáris energia reneszánsza 

Miközben a klímavédelmi célok és az ellátásbiztonság egyre égetőbb kérdésekké válnak, a világ energiaéhsége soha nem látott szintre emelkedik. Az atomenergia visszatérhet a globális energiamixbe: a kis moduláris reaktorok forradalmasíthatják az iparágat, és beköszönthet a nukleáris reneszánsz. 

A világ energiaéhségét főként a technológiai forradalom fűti

A világ energiaigénye évtizedek óta szinte töretlenül növekszik főként a gazdasági és népes-ségnövekedés, a technológiai fejlődés és zöldátállás miatt. A digitális korban az információáramlás, a felhőalapú szolgáltatások és a mesterséges intelligenciát alkalmazó rendszerek elképesztő mértékben növelik a villamosenergia-igényt: egyes becslések szerint a 2023-ról 2030-ra az ezt kiszolgáló adatközpontok energiafogyasztása megnégyszereződhet, így elérheti a világ várható villamosenergia-fogyasztásának akár 7,5 százalékát a jelenlegi 2,2 százalékról. Az adatközpontok ráadásul éjjel-nappal működő, egész évben stabil és megbízható áramellátást igényelnek.

Politikai fordulat zajlik a nukleáris energia irányába

A nukleáris energia megoldást jelenthet a problémára. Míg a szél- és napenergia termelése erősen időjárásfüggő, és akár nagy méretű energiatároló rendszereket követel (amelyek további költségeket és terhelést jelentenek a hálózatra), addig az atomerőművek képesek a nap 24 órájában, a hét minden napján egyenletesen termelni. A nukleáris energia folyamatos elérhetősége tökéletesen illeszkedik a nagy techvállalatok elvárásaihoz, amelyek MI-adatközpontjaik számára keresnek megbízható és karbonsemleges energiaforrásokat. A „BigTech” aktívan keresi a lehetőségeket a nukleáris energiával való stratégiai együttműködésre, a Microsoft például 30 milliárd dolláros MI-infrastruktúraalapot hozott létre olyan befektetőkkel, mint a BlackRock. Az is jelentős előrelépés, hogy a bankok, a pénzügyi intézmények és a kormányok egyre inkább hajlanak a nukleáris projektek támogatására. Nemrég például 14 nagy bank jelentette be, hogy készen áll a nukleáris beruházások finanszírozására. A politikai fordulat már elindult: a 2023-as dubaji COP28-konferencián több mint 30 ország, köztük 13 EU-tagállam vállalta, hogy 2050-ig közösen megháromszorozzák a nukleáris kapacitásukat, és a technológiát először ismerték el a kar-bonsemlegesség eléréséhez szükséges eszközként. Az olyan ázsiai gazdasági hatalmak, mint Kína, India és Dél-Korea, mind nagy számban építenek új atomerőműveket, míg a 2011-es fukusimai katasztrófa nyomán az atomenergiát kivezetni tervező Japán is visszafordítja a folyamatot. Az Egyesült Államok, a világ első számú nukleárisenergia-hatalma is a kapacitások bővítésével és a technológiai innovációval számol, különös hangsúlyt fektetve a kis moduláris reaktorokra.

Az SMR-ek technológiai forradalmat hozhatnak

Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb kihívása a nukleáris energia kapcsán az volt, hogy a nagy kapacitású hagyományos reaktorok építése rendkívül költséges, időigényes, miközben építésük sokszor késedelemmel és költségtúllépéssel jár. Erre a problémára kínálnak megoldást a kis moduláris reaktorok (Small Modular Reactor, SMR), ezek a 300 MW-nál kisebb villamosenergiakapacitású létesítmények, amelyek a hagyományos nagy atomreaktorok modern, kisebb és könnyebben telepíthető alternatívái. Az SMR-ek kompaktak, és gyakran előre gyártott modulokból állnak, amelyek könnyen szállíthatók és gyorsan összeállíthatók a helyszínen. Emellett skálázhatók, így egy-egy egység telepítése után újabb modulok hozzáadásával növelhető a kapacitás. Ezek a reaktorok passzív biztonsági rendszerekkel ellátottak, amelyek egyszerűbbek a hagyományos atomreaktorokénál, és kevésbé függenek az emberi beavatkozástól, ugyanis nincs szükség külső energiaforrásra a reaktor biztonságos leállításához. A technológia ideális távoli területek energiaellátására, ahol a hagyományos energiahálózat nem elérhető, ráadásul a villamosenergia-termelés mellett használható a tengervíz sótalanítására vagy ipari hőtermelésre is.

Az SMR-ek általában alacsony dúsítású uránt alkalmaznak, így merőben új perspektívákat nyitnak meg a nukleáris energia felhasználása számára.

Az első kereskedelmi reaktorok várhatóan a 2020-as évek végén kezdenek el működni, ha pedig az első típusok megkapják a működési engedélyeket, elter-jedésük rendkívül felgyorsulhat. Az SMR-k fejlesztésében az USA, Kína, Oroszország és Európa jár az élen, de tervezésük és építésük már több mint 17 országban zajlik. Az EU-ban az Európai Bizottság új európai ipari szövetséget hozott létre az SMR-fejlesztések felgyorsítására, célul tűzve ki a technológia európai bevezetését a 2030-as évek elejére.

Európa nukleáris útkeresése

Kontinensünket évtizedek óta megosztja az atomenergia kérdése biztonsági, hulladékkezelési, illetve költségproblémák miatt. Mégis, a tiszta, megbízható és időjárásfüggetlen energiaforrások iránti igény egyre növekszik, főleg mióta égetővé vált az energiaszuverenitás kérdése. Európa elektromosenergia-igénye a becslések szerint 2050-ig akár a négyszeresére is nőhet, amit pusztán a megújulók segítségével – a hálózatbővítés, az energiatárolás és a földterületfelhasználás miatt – rendkívül nehéz, költséges és kockázatos is lenne fedezni. Európában jelenleg csak korlátozottan építenek új nukleáris létesítményeket, mindössze kb. 3 GW teljesítmény van fejlesztés alatt – öszszehasonlításképp: a paksi erőmű összteljesítménye kb. 2 GW. Azonban

egyes, nukleáris infrastruktúrával már rendelkező országok újra fontolóra veszik a nukleáris bővítést.

Európa gazdasági motorja, Németország azonban továbbra is kitart a nukleáris energia kivezetése mellett. Mindezt úgy, hogy a kieső energia pótlására növelte a fosszilis tüzelőanyagok használatát – ez az energia-alapellátási racionalitáson túl az ország dekarbonizációs céljaival is ellentmondásba került. Ráadásul a megújuló energiaforrások nem tudták teljes mértékben pótolni a nukleáris energia kiesését, különösen az időjárás-függőségük miatt. Erre példa a jellemzően télen előforduló ún. Dunkelflaute-, azaz sötétnyugalom-időszak, amikor egy területen egyszerre felhős az ég és nem fúj a szél. Ilyenkor az energiarendszer stabilitása veszélybe kerülhet, mivel az ellátás biztosításához tartalékkapacitások bevonására van szükség. Ráadásul a jelenség jellemzően hideggel jár együtt, ez pedig megnöveli a keresletet a hőenergia iránt, ami felhajtja energiaárakat. Nyugat-Európát 2024 decemberében egy Dunkelflaute-időszak sújtotta, aminek következtében a német villamosenergia-árak megawattóránként elérték a 936 eurós csúcsot is, ami abszolút rekord. A problémára erősít rá egy friss norvég kutatás, miszerint akkor is érdemes nukleáris kapacitásokat építeni, ha azok drágábbak a szél- vagy a napenergiánál, mert az atomenergia rendelkezésre állása csökkenti a hálózatbővítés, a földterületi igények és az energiatárolás költségeit, vagyis a rendszer szintjén így is megtérülhet a beruházás.

Természetesen a kihívások továbbra is jelentősek. Meg kell oldani a radioaktív hulladék végleges elhelyezését, a projektek hatékonyabb menedzselését, a munkaerőhiány kezelését, valamint a társadalmi elfogadottság növelését. Ugyanakkor az SMR-ek, az új biztonsági szabványok, a Big Tech, illetve a befektetők lelkesedése mind-mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a nukleáris energia ne csupán a múltról szóló nosztalgikus emlék legyen, hanem a jövő zéró emissziós, stabil és költséghatékony energiaellátásának alappillére, amely képes kiszolgálni a 21. század digitális forradalmát.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/MTVA

Posztok hasonló témában

Heti hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten megkaphatja válogatott tartalmainkat, hogy naprakész információi legyenek a világ történéseivel kapcsolatban.


Kérjük adja meg a teljes nevét.

Email címét nem osztjuk meg.

Kérdezz bátran!
Chat